II. Fejezet: Egy este, ami mindent megváltoztat

Bekopogtam Kuina pedig kinyitotta az ajtót.
-Szia Lótusz! — Mosolygott rám kedvesen.
-Szia Kuina! — Köszöntem neki vissza, ugyan olyan kedvesen. A falai feketék és zöldek voltak, de olyan szép zöldek. A nappali ízlésesen volt berendezve, és egybe volt nyitva az étkezővel. Az étkezőből pedig át lehetett látni a konyhába. Jó illat volt. Gondoltam egyedül él, mivel érezni lehetett rajta az AXE szagot, valamit a kölnit. Ráadásul olyat,amivel a pasik általában a csajokat csábítják el. Nos igen. Kicsit értek ehhez. Láttam nem teljesen ért a pakolás végére, ugyanis a dohányzó asztalon még szét voltak szórva a kották, gondolom a dalokhoz, biztosan gyakorolt is, mivel a gitárja is elöl volt. Vagy az is lehet, hogy nem pakolt csak kicsit gitározott? Ahogy láttam észrevette a rendetlenséget.
-Jaj, ne haragudj a rendetlenség miatt Lótusz. — Gyorsan elkezdett összepakolni, de én segítettem neki összeszedni a kottákat, az egyik kottát végignézve igazán érdekesnek találtam. Az volt rá írva a lap tetejére, hogy "LILIA" szép a dallama. Legalábbis jó pörgős.
-Tetszik. — Szólaltam meg.
-Hm? Mi?
-Ez a dal. Vagyis ennek a dalnak a dallama. Ez lesz az új dal aminek klippet fogtok forgatni?
Odajött és megnézte mit néztem éppen.
-Ja igen. Ehhez kerestünk most egy lányt.
-Gondolom Akiko lett a végén.
-Igazából nem. Ugyanis még nem döntötte el Subaru.
-Jaaaaaaaa. Értem.
-A folyosó végén második ajtó balra. Az a vendégszoba. Megágyaztam neked, csak pakolj le nyugodtan.
-Rendben. Köszönöm.

 Bementem a vendégszobába és lepakoltam. Ott is AXE illat volt. Viszont ennek a szobának már fehér színe volt. Gondolom, hogy mindenki jól érezze magát itt. Néhány vízeséses és Fujis kép a falon, de ez még otthonosabbá tette ezt az egészet. Valamint ilyen padló vázában hosszú virágok voltak, de azok is művirágok, gondolom, hogy otthonosabb legyen.

Amint kimentem megkérdezte, hogy éhes vagyok-e. Hát este 10 körül van, és dél óta nem ettem. Szóval azt feleltem igen. Leültünk és elkezdtünk enni.
-Sajnálom, de nem volt időm főzni, ezért egy kis sushi van csak.
-Semmi gond. Az is étel, és amíg ehető addig jó.
-Ez nekem gyanús.
-Dél óta nem ettem.
-Ja. Így már értem.

Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Finom volt a sushija, nagyon, mondjuk rajtam látszott, hogy kicsit bizonytalan vagyok.
-Mi a baj?
-Semmi. Csak még nem ettem más férfi társaságában. Eddig csak barátnőm pasijával, vagy a haverokkal ettem gyors éttermekben.
-Majdnem ugyan az. Kivéve ha valamelyik irántam többet érzel. — Poénkodott, majd rámkacsintott.
-Nem. — Ráztam meg a fejem finoman. — Ilyenről szó sincs.
-Akkor csak nem megszokott mindennapi az, hogy egy hírességgel eszel?
-De.
Úgy láttam ha eddig nem, most megleptem.
-Kivel eszel naponta aki híres?
-Itt lakik a szomszédodban Taka, aki a One Ok Rock énekese.
-Hogyhogy egy lakásban laksz vele? — Nagyon meglepődött és kíváncsi volt. De a szemében azt láttam mintha kicsit irigy lenne rá. De miért is? Mintha a pálcikákat is erősebben szorítaná.
-Nálam két évvel idősebb barátnőmmel ide költöztünk. Szinte már a tesóm, volt Takával egy melóm. Már nem tudom mi, de az a lényeg, hogy egyszer át mentem hozzájuk amikor dolgoztunk, akkor elhozott. Volt olyan, hogy ő jött hozzánk szintén amikor dolgoztunk. Valamiért kimentem a konyhába, közben kopogtak, Taka nyitott ajtót. Az ajtó túloldalán a barátnőm Loretta állt. Néztek egymásra egy darabig. Pár héten keresztül mindig látták egymást amíg nálunk dolgoztunk, és Loretta beleszeretett. Taka egy nap elhívta egy cukrászdába, és ott bevallotta neki, hogy mit is érez Lor iránt. Azóta együtt vannak. Kb 5 hónapja költözött ide hozzák, mert eredetileg veszélyes környéken lakott. Azóta néha van ilyen, hogy ki vagyok otthonról dobva, mert szeretnének kettesben lenni. Vagy valami ok mindig van. Volt, hogy azért kellett egy ismerősömnél aludnom, mert szerelmeskedni akartak. Viszont, ezekért cserébe, ha bármi segítségre van szükségem számíthatok rájuk, és úgy gondolják hatalmas hálával tartoznak nekem, mert rajtam keresztül ismerték meg egymást.
-A számlákból ki fizeti ki a legtöbbet?
-Én. Sőt a lakást is én vettem. Én idejöttem. Rá, úgy 2 hónapra ide költözött Loretta is.
-Tehát akkor a saját lakásodba nem mehetsz be?
-Néha. Viszont akkor következő nap. Vagy a héten mindig megköszönik valahogy, valami kis figyelmességgel, vagy kis kedvességgel. Mondjuk a legutóbbi ilyen alkalommal, hogy egyik este elmentem otthonról, és másnap dolgoztam, este meg hazaértem, az úgy lett megköszönve, hogy vacsorára a kedvenc ételem csinálták, utána a kedvenc nasim is megcsinálták nekem. — Mondtam mosolyogva. Arra gondoltam, hogy milyen boldogok lesznek majd. Meg, hogy most milyen boldogok. De valójában a lelkem mélyén sírtam, hogy amíg ők boldogok addig én szingliként élem mindennapjaim. Van egy ismerősöm, akit nagyon szeretek. Azért jöttem el Magyarországról, mert itt hátha el fogom tudni felejteni őt. De ő azt mondta nekem, hogy "Te nem szeretsz engem, nem tudod milyen az igazi szerelem, de vágysz rá. Ennyire ne akarj kapcsolatot, mert csak a baj lesz vele." Erre én még jobban beleszerettem. De miért is? Furcsa dolog az ember szíve. Főleg egy lányé, pláne ha beleszeret valakibe.
-Mi a baj Lótusz? Hirtelen olyan szomorúnak látszol.
-Ja. Nem. Semmi baj. — Hazudtam valójában tényleg egy jó nagyot sírtam volna, akkorát mint még soha. De nem lett volna semmi értelme.

Közben megettük a vacsorát. Vacsora után segítettem neki elmosogatni, aztán még segítettem neki elpakolni mindent. Kb fél óra múlva csörgött a telefonom, de a kijelzőn csak annyi villogott, hogy "Ismeretlen szám" felvettem, és a telefonba Subaru szólt bele.
-Jó estét Lótusz-chan!
-Jó estét Subaru-san!
-Lótusz-chan, szeretnélek arról értesíteni, hogy te kaptad meg a szereplést a klipben.
Hirtelen lesokkoltam, de nagyon boldog voltam. Valami jó is történik velem? Ez sem mindennapos. Hihetetlen boldogság töltött el, tudjátok, mint amikor a lelketekben egyszerre éreztek örömöt, vidámságot, bologságot, egy kis félemet, szorongással, de azt csak nagyon minimálisan. Na olyan érzés volt.
-Ez fantasztikus hír! Köszönöm. Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm. Azt is, hogy engem választottatok, meg azt is, hogy szólt.
-Rendben, akkor holnap találkozunk. Elintézzük a szükséges papírokat, és elkezdjük a felvételt. — Jelentette ki, úgy hallottam mosolygósan, elég vidáman. — De csak ezért hívtalak. Jó éjszakát. Szia!
-Viszont hallásra. Jó éjszakát! — Letettem, majd azonnal Kuina nyakába ugrottam a boldogságtól.
-Na! Mi ez a nagy boldogság tárgya?
Azonnal elengedtem, majd feleltem.
-Együtt fogunk dolgozni.
-Téged választottak?
-Igen! — Mondtam hatalmas boldogsággal.
-Megértem az örömködést. — Felelte hatalmas mosollyal, és megölelt gratuláció képpen.
Nem tudtam, hogy hirtelen mit kellene reagálnom. Annyi biztos, hogy megölelt, és nem volt rossz. Hogy meséljek kicsit. A Royzal még kb pályafutásuk elején ismerkedtem meg, mindig is két tag fanja voltam. Subaru, az énekes, valamit Kuina, aki a gitáros szerepet tölti be a bandában. Most hívott az előbb Subaru, és hozzám beszélt. Itt vagyok Kuina lakásában és megölelt.... Nem vagyok az a dicsekvős fajta. Nem is esek hasra, egyiktől sem, mert nem olyan lány vagyok, de azért na..... ez már nem semmi.  Most engem komolyan megölelt Kuina? Hát ez sem történik meg mindennap, így hát viszonoztam az ölelést.

A nappaliban beszélgettünk, majd felvetette azt az ötletet, hogy nézzünk filmet. Hát nézzünk. Megkért, hogy válasszam ki a filmet amíg ő megcsinálja a popcornt. Nézegettem milyen filmjei vannak. Aminek tudtam a tartalmát elolvastam. Úgy gondoltam valami vígjáték jó lenne. Találtam egyet, aminek az a címe, hogy "Kilenc hónap letöltendő" valami francia film. Valami bíró nő terhes lesz egy bűnözőtől. A bűnöző meg felkeresi a nőt aki terhes tőle és ezt az időszakot próbálják együtt átvészelni... jónak tűnik. Közben Kuina is beért a nappaliba a popcornnal, és hozott colát is. Hmmmm ha jól éreztem sós és vajas popcorn, egyszerűen imádom. Olyan finom :3 amikor az íze a nyelveddel érintkezik, és érzed a lágy vajas ízt, amit tökéletesen ellensúlyoz a só. Hmmmmm.......

Elkezdtük nézni a filmet. Hát már az első 15 perc után tudtam, hogy ez nem lesz egy normális, mindennapi vígjáték. Például amikor elmondták a nőnek, hogy ki a gyereke apja. Meg amikor a palit meglátta és a pali mentegetőzött. Viszont film alatt éreztem valamit ahogy Kuina mellett ültem. Hatalmas boldogságot, és a szokásosnál is jobban mosolyogtam, a szívverésem is hevesebb volt.  Meg nagyon mindenfele gondolkodtam. Természetesen a filmre is koncentráltam, de úgy gondolkodtam az életemen, majd utána úgy se kép-se hang........

Hirtelen egy furcsa kastély szobában találtam magam. Gyönyörű ruha volt rajtam. Lila és kék színű, hosszú szoknya. De nem az az abroncs szoknya, tudjátok ami alá felveszik azt a madárkalitkát, arra rá húznak 8 réteg alsó szoknyát és arra rá a ruhát, hanem olyan szép kényelmes és könnyű. A kastély szoba falai éj kéken, kicsit feketén néztek rám. A függönyök vérvörös színben pompáztak, a hatalmas ablakon a telihold ragyogóan tündöklött, és fénnyel árasztotta el az egész szobát. Felültem az ágyról amin keltem, és körül néztem. Gondoltam kilépek, megnézem mi van az ajtó túloldalán. Amint ráálltam a földre azonnal megszúrta valami a talpam. Lenézek, az egész padlót vérvörös rózsák, illetve rózsa szirmok borították. Mi ez a hely? És hogyan kerültem ide? Mi ez a sok rózsa?
Körbenéztem még a szobában és láttam, hogy van egy szép nagy tükör, olyan gótikus és viktoriánus stílus találkozása volt a tükör körül az a fa szegély. Odamentem a hatalmas faragott fa ajtóhoz, és kinyitottam, hatalmas nyikorgással bírt, de kinéztem rajta, majd amikor láttam, hogy nincs ott senki, akkor kiléptem a szobából, és becsuktam magam mögött az ajtót.

A folyosó falán gyertyák égtek. Gondolom világították az utat, hogy senki ne vakoskodnom aki arra jár. De a hatalmas folyosón csupán egy szoba ajtó volt, az is az én ajtóm. Mentem tovább, egy nagy előtér szerűségben találtam magamat, fekete színű márvány padló, rajta vérvörös szőnyegek, 2 hatalmas lépcső kötötte össze az emeletet a földszinttel. Egyszer magam előtt láttam egy srácot.
-Üdvözlöm hercegnőm. — Köszöntött az illető.
-"Hercegnőm"? Üdvözlöm, de ki maga, és én mit keresek itt?
-Sokáig aludtál, de felébredtél, és már régóta vártam ezt a percet. — Az illető mögém jött és átölelt.
Ledermedtem, féltem, majd megérintette a nyakam, és a fülembe suttogta.
-Régóta várok már erre a percre, erre, amikor végre az enyém leszel hercegnő. Az én drága kincsem, az egyetlen igaz vér, ebben a hazug világban, az a te véred. Érzem — Nyelve hegyével finoman meg nyalta a nyakam. — Az ujjammal éreztem a véred lüktetését és éhes lettem. —Ezután megnyalta ajkait, és a következő amit éreztem, az két szúrás a nyakamon, viszont nem döfte át a nyakamon lévő ütőeret.
De nem értettem miért. Pusztán mázli? Esetleg valami más? Előre néztem és megláttam miért. Egy ember állt előttünk.
-Te teljesen megőrültél? Nem ehetsz belőle! — Jelentette ki határozottan.
Az engem svédasztalnak néző illető szomorúan jelentette ki, miközben engem még mindig fogott. 
-Csak egy kis kóstolót akartam. Mi rossz van abban? Hisz te magad tudod a legjobban. Ártatlan fiatal lányok vérénél nincs is ízletesebb. Pláne amikor érzed benne, hogy téged szeret. Ezt nálad jobban senki nem tudja.
-Na figyelj. Az megint más ha felajánlja, és megint más, ha azért teszed, mert nem bírsz magaddal. Engedd el őt! — Egyre határozottabb és egyre dühösebb lett.
-Mindig az étkezéseim útjába állsz. — Engedett el az a valaki. Hozzá teszem, hogy eléggé csalódottan, majd ezután elment.
Nem értettem mi történik, csak annyit tudtam, hogy hálás lehetek annak az embernek, vagy vámpírnak. Oda mentem volna hozzá megköszönni, de ekkor hirtelen elsötétült minden. Kihúzták a talajt a lábam alól, és azt sem tudtam hirtelen hol vagyok.

Amikor kinyitottam a szemem, hirtelen a tv előtt találtam magam. Akkor ezt az egészet álmodtam? Olyan valóságosnak tűnt, de valami puha dolgot éreztem a fejem alatt, meg mintha el lennék dőlve. Felegyenesedtem, és megfogalmazódott bennem, hogy Kuina vállának dőlve aludtam.
-Ennyire unalmas volt? — Kérdezte.
-Nem, szerintem jó volt. Nagyon jó. Csak kicsit elfáradtam ma.
-Én is. Fárasztó volt a mai nap. Menjünk aludni. — Jelentette ki, majd ásított egyet.

Mind a ketten elmentünk aludni, én elfeküdtem és néztem a plafont, meg gondolkodtam egy pár dolgon. Miért vagyok itt? Miért ragaszkodott ennyire Kuina, ahhoz, hogy itt maradjak? Talán...... Nem tudom. De őszintén, jó lenne tudni..... Meg lehetséges, hogy szeretem? Hülyeség lenne, hiszen ő sosem szeretne egy magamfajtát. magyar vagyok, nem japán. Végtelen szomorúság töltött el, emiatt. Képes vagyok bárkibe beleszeretni első látásra, de csak kevés emberbe ennyire. Kicsit gyerekes lennék? Tudom, de kereken 3 évig utasítottam el arra a fiúkat egyetlen egy fiúért, de már fogjuk rá, hogy tovább léptem. De most feltámadt benne ugyan az az érzés mint akkor. Gondolkodtam egy darabig, majd elaludtam.


Ugyan ott találtam magam. Ugyan abban a szobában, ugyan abban az ágyban. De most már az ágyon is rózsák voltak. Egy ember, legalább is azt hiszem, hogy ember, ült mellettem az ágyamon. Ránéztem. Egy srác volt, fekete vállnál kisit tovább érő fekete hajjal, aminek a végei lila színűek voltak, a szemei barnán néztek rám, és a holdfényben megcsillant az alsó ajkában lévő pircingje. Nedvességet éreztem a homlokomon, valami hideget, valamint valami mintha nyomta volna. A nyakamon is hasonlót éreztem. Felöltem, de azonnal vissza estem. Nehéznek, és egyre nehezebbnek éreztem a testem, egyre, egyre nehezebbnek. Mind a két karom, mind a két lábam, a törzsem, és a fejem.
-Óvatosan. — Mondta az ember. — Még gyenge vagy.
-Mi történt? — Kérdeztem. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen, nem itt szakadt félbe, az előbb az álmom.
-Elájultál miután kis híján megharaptak. Miért mentél ki innen? Te ember külsejű vagy, de akárcsak ő, vagy én, úgy te sem vagy ember.  Ha nem mentem volna oda, akkor már rég nem élnél, vagy átváltoztál volna, és hidd el, az sokkal rosszabb a halálnál.
-Kérlek áruld el. Mit keresek itt? Hogyan kerültem ide? És egyébként hogyan kerültem ide? Hiszen, az előbb, egy pillanattal ezelőtt, még egy barátomnál aludtam el, de most hirtelen ide kerültem, de hogyan? Mi történt? Kérlek áruld el? — Kíváncsiskodtam. Nem értettem semmit, örültem volna, ha valaki elmagyarázza nekem.
-Van egy jóslat, ami szerint, a Hold ide küld egy tündért az éj leple alatt. A tündér szebb lesz ezer holdtölténél, és különlegesebb lesz, mint a napfogyatkozás, tiszta lelkűbb, mint a frissen esett hó, és keményebb, mint a jéghegy belseje, de érzelmesebb, kedvesebb, és könnyen sebezhető, akár, egy törékeny pillangó, de mindenki egy hollóhoz fogja hasonlítani.
-Nem értem.
-Te egy tündér vagy, csak szárnyaid nincsenek.
-De miért akart megharapni?
-Ha fogyaszt a véredből, akkor nem csak hallhatatlan lesz, és nem fog öregedni, de ennek a kastélynak az ura is ő lesz, mert még nemesebbnek fog tőle számítani.
-De akkor most nincs ura a kastélynak?
-Nincs, de már van egy úrnője. Te!
Nem tudtam ezt az egészet összerakni magamban. Furcsa volt ez az egész, de néztem, és hallgattam.
-Kérlek, mesélj még. Mi ez az egész?
-Ebbe a kastélyba jöttünk, már nagyjából 5000 éve. Ide jöttünk, nagyjából tizenöten, és aznap éjjel, az egyikünk haza hozott egy gyönyörű nőt, de ő sem ember volt, hanem egy gyönyörű boszorkány, de erről tudott, az aki ide hozta. Éjjel, akart inni a véréből, de azért, mert el akarta pusztítani. Nem jött össze, ezért a boszorkány ezt mondta. "Ti behatolók vagytok, Ez a kastély sem a tiétek. De majd, jön egy gyönyörű tündér, akit a hold fog küldeni. Ő lesz ennek a kastélynak az úrnője. Ti pedig próbáltok a kedvében járni. Amelyikőtöknek először felajánlja, hogy igyon a véréből, mert szereti, az lesz ennek a kastélynak az ura." — Magyarázta meg. Eléggé hihetetlen volt.
-Légyszíves, azt is mond el, hogy milyen drogot szívtok. Van egy drogos ismerősöm, de ő nem szokott ennyi baromságot összehordani.
-Ez nem kitaláció, hanem így van. — Bizonygatta.
Még mindig nem tudtam neki elhinni, hogy ez tényleg így van, de nem láttam sem az arcán, sem a szemében, hogy hazudna. De számomra ez felfoghatatlan volt. viszont ez egy álom. Teljesen mindegy, nem lesz az életemre hatással. Igen, bele mentem ebbe a kis játékba.


Hirtelen ismét Kuinánál magam, és furcsa hangokat hallottam kintről. Kimentem, és egy idegen pasast láttam kint, aki éppen egy zsákba rakta a kisebb értékesebb dolgokat, azonnal négykézláb voltam, és egy kanapé mögé másztam óvatosabban. Elmásztam a konyháig egy késért, ami a konyhapulton volt, másztam tovább, ekkor egy kattanást hallottam, egy fegyver kattanását, ami rám szegeződött, megfordultam, láttam a szemét, láttam a szemében lévő elszántságot, majd megszólalt.
-Nem hittem, hogy ma éjjel gyilkolni fogok, de te kényszerítesz erre. — Levette a maszkot az arcáról, negyven vagy ötven éves lehetett, elmosolyodott, majd ezt mondta. — Majd ha meghalok találkozunk, szép hölgy. — Elsült a fegyver.

Kuina pov

Egy lövést hallottam. Kimentem a szobámból és felkapcsoltam a villanyt. Láttam egy idegen férfit, a kezében fegyver. Jaj ne! Reménykedtem, hogy az előbb nem Lótuszt lőtte le. A férfi velem szembe nézett.
-Itt van a szép hölgy férje. Téged sem kéne életben hagynom, esetleg életben hagyjalak, ezzel a fájdalmas tudattal? — A férfi oldalra nézett és meglátta a gitárom. — Szóval zenész vagy, ezesetben rengetegen fognak gyászolni. — Röhögött.
Nagyon féltem, nem tudtam mit tenni, nem tudtam megmozdulni sem. Le voltam fagyva, ha nem mozdulok, akkor meg fogok halni.

Lótusz pov

A konyhapult mögött hasaltam, a kést a nyelénél megharaptam és szorítottam, majd oda kúsztam a pali mögé, felálltam és elé vittem a kezem, a kést a nyakához szorítottam, a fegyvert tartó kezét pedig a csuklójánál erősen megmarkoltam. A férfi elkezdett velem hadakozni, majd a földre kerültünk.
-Kuina hívd a rendőrséget! — Mondtam nagyon gyorsan, félve, eluralkodott rajtam a pánik, a gyilkolás vágya, és a harag. A düh, ami már kis korom óta emészt, ezt megmondták nekem, hogy ha valakit megölök, akkor leszek boldog, de nem akartam megtenni, csak ha muszáj. Mi van ha most muszáj,
-Rendben! — Mondta félve, ahogy hallottam ő is be volt pánikolva.
-Hogy az anyádban vagy még életben te retkes kurva?! — Kiabálta meglepődve a bűnöző, akinek az egyik kezét még mindig tartottam, ő pedig azt akarta megakadályozni, hogy megöljem. — Ha megöllek téged, sokkal szebb lesz a világ, mert nem lesz itt egy olyan büdös kurva mint te. — Miközben engem átkozott fröcsögött a nyála. Undorító volt, leköpte az arcom.
Itt végképp ködös lett az agyam. Sikerült fölé kerülnöm. rá ültem a hasára, a két kezét a két lábammal szorítottam le. A két kezemmel megszorítottam a kést, majd ennyit mondtam.
-Te abortusz szökevény, hogy folytál volna le a lepedőn. — Elmosolyodtam, és a szemébe néztem.
Az arcán látszódott a félelem, a mosoly egyből leolvadt az arcáról és ennyit mondott.
-Kérlek. Könyörgöm, ne ölj meg. Feleségem van, és négy gyerekem. És a szüleim, meg az anyósom és az apósom is velünk élnek. Kevés a jövedelem és nincs elég pénzünk, ezért lopok. — Könyörgött, most ő félt.
Bennem megemelkedett az adrenalin. Búcsúzz el ettől a világtól. Szólaltam meg, majd a hasába szúrtam a kést.
-Gratulálok, most már egy jégszívű gyilkos vagy.  — Közben meg tudta emelni a kezét és lőtt.

Kuina pov

A lövés és szúrás pillanatában ért ki a rendőrség a mentőkkel együtt. A palit elvitte lótuszt pedig megvizsgálta. Szerencséje volt mind a kettőnek. Az embernek ugyanis nem érte létfontosságú szerveit a kés. Lótusz oldalát csak karistolta a golyó.  A mentősök ellátták őket, majd a palit elvitték, Lótuszt pedig otthagyták.

-Na esemény dús éjszaka volt, de most már aludjunk.
-Kuina, én félek.
-Az előbb te védtél meg mind a kettőnket, és te félsz?
-Igen! Soha senkit nem szúrtam még le, és most ez nagyon rosszul esett nekem is, még akkor is, ha csak önvédelem volt, majdnem megöltem. És mi lesz, ha az éjjel újra betörnek? Első sorban nem magam, hanem téged féltelek.— Láttam rajta, hogy nagyon fél, de meglepett, hogy aggódik értem.
-Erre nem sok az esély, de ha ez megnyugtat, akkor aludj velem. — Ajánlottam fel neki. — Attól meg fogsz nyugodni, mert látni fogod, hogy nem lesz semmi baj. — Mosolyogtam rá kedvesen, hogy megnyugodjon.
-Köszönöm. — Megkönnyebbülten sóhajtott, majd mind a ketten bementünk a szobámba aludni.

Lótusz pov

Beléptem Kuina szobájába. Három dolog jutott eszembe: szép, otthonos, kellemes. Nagyon jó érzés fogott el amikor beléptem, de valahonnan ismerős volt, nagyon nagy deja vú érzés fogott el. Mintha, már jártam volna itt, a halvány lila és fehér falak között. De nem tudom, nem jutott eszembe semmi. De az egész szobának jó illata volt, olyan csokis-narancsos. Kuina elfeküdt az ágyára, és oda hívott maga mellé engem is. Mellé feküdtem.
-Jó éjszakát Lótusz. — Mondta kedvesen, majd elaludt.
-Jó éjszakát Kuina. — Feleltem neki, de én inkább elkezdtem gondolkodni, miért törtek be? Miért pont ebbe a lakásba? Miért pont ma? Miért pont éjjel? Miért nem lőtt le az ember, csak a golyó karcolt? Miért történt mind ez? És miért döntöttem úgy este, hogy Kuinánál alszom?
Ezer, meg ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, amire talán csak a sors tudja a választ... vagy még az sem. De a gondolatok és a kérdések mellett még valami kavargott bennem. Az érzelmeim. Nagyon vegyesek voltak most az érzelmeim. A gitáros felé fordultam, miközben magamra húztam a jó meleg, és puha takarót, majd néztem egy darabig és éreztem az illatát, mert átvette az ágyneműje. Egy lakásban voltam vele, egy szobában, és egy ágyban feküdtem vele. Egy takaróval takaróztunk, és éreztem az illatát ami arra késztetett, hogy feküdjek hozzá közelebb, még közelebb, mint ahol msot fekszem, és bújjak hozzá. Lehunytam szemeim, majd mély álomba zuhantam.


"JÓ ÉJSZAKÁT! JÓ ÉJSZAKÁT, DRÁGA HERCEGNŐM!"

Kuina:

I. Fejezet: Casting

A KFC-ben ülök a srácokkal. Névszerint a legjobb barátommal Agurival, akit csak Agunak hívunk. Agu 2 évvel idősebb nálam, és a báttya énekes. Aztán itt van még a csendes srác Io is. Io mindig kitűnő tanuló volt, és ő szépen játszik dobon. Mindig kiemelkedő dobjátéka volt. Shinkesi a harmadik srác, ő eléggé szerelmes volt belém… de sajnos van egy olyan érzésem, higy nem csak volt. Végül pedig itt van Shinkesi báttya is Kou. Kou jóval idősebb nálam, 10 évvel idősebb nálam, tehát most 30 éves. Rengeteget gördeszkáztunk. Deszkázni még Aguri tanított meg, és nagyon élvezem. Én egy Qurito menüt vettem magamnak, meg egy Twistes Bsmartot, nagyon éhes voltam. De nagyon jól esett. Szeretek itt enni, szeretem a csirke húsát. Valahogy szerintem ízletesebb a disznó, vagy a marha. Jó persze a disznó húsát is megeszem, de számomra a szárnyas az igazi. A levegőben jó kis sültkrumpli illat volt. Mindenki sok kaját vett most magának. Itt látnának meg azok akikkel edzeni szoktam. Vagy az edző, asszem kitérne a hitéből. Ahogy ültünk és ettünk, közben jókat beszélgettünk, ittam kicsit az üdítőmből, amikor meghallottam, hogy a fiúk nevetnek.

-Mit nevettek? — Érdeklődtem. Nem szoktak ennyire nevetni. Lehet nem figyeltem valami poénra? Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, és rengeteget gondolkodom.
-Semmi, csak hogy megszólalt a telelefonod te meg nem hallottad, hanem csak nézted a krumplid.
-Hívtak? — Gyorsan megnéztem. Tényleg hívtak, az ügynökség. Felhívtam őket, és volt egy kb 2 perces megbeszélés. Amikor letettem újra csörgött a telefonom, csak ezuttal legjobb barátnőm Loretta hívott. Felvettem a telefont. — Szia Loretta. — Szóltam bele magyarul. Lorrel mindig csak magyarul beszélünk a másikhoz. Kivéve, ha ott van a barátja, Taka. Taka a One Ok Rock énekese. Egyszer dolgoznom kellett vele, onnan ismerik egymást Lorettával. Amikor idejöttünk talán rá fél évre jöttek össze. Másfél éve vannak együtt. Taka 3 hónapja, tehát tavaj novemberben költözött oda hozzánk. Ez normálisan úgy nézett volna ki, hogy Loretta költözik oda hozzá, de elméletileg Taka veszélyes környéken lakott, és nem akarta, hogy Loretta veszélyben éljen. Bár ha valami olyat akartam elmondani Lornak, ami Takára nem tartozik, de ő is ott volt, akkor azt magyarul beszéltük meg.
-Szia Lótusz! Mit szólnál ha ma este az egyik ismerősödnél aludnál?
-Minek?!
-Jönnek Taka szülei, és úgy tudják, hogy csak ketten élünk együtt.
-De nem fognak ott aludni.
-De.
-Hogy mi a jó bánatos faszomat mondasz?
-Légyszi.
-Na tudod hova menj.
-Légysziiiiiiiii. Mind a ketten jövünk ezért neked egyel.
-Lor, ma castingra megyek, nagyon izgulok, és azt mondod, hogy pihenjem ki magam valaki másnál?
-Pontosan.
-Loretta. Menj a faszomba! — Nagyo  dühös voltam.
-Én megtenném érted. Köszi, hogy te is megteszed. Szia! — Lerakta a telfont.

Nem kicsit voltam mérges, ez látszott is rajtam.
-Mi a baj Lótusz? — Kérdezte tőlem kíváncsian Shinkesi.
-Loretta hívott. Ma este jönnek Taka szülei. És én ma estére kilettem rakva otthonról.
-Biztosan ő is megtenné érted. — Válaszolts Shin mosolyogva.
-Melyikőtök az a vállalkozó szellemű, amelyikőtöknél csövülhetek?
-Háááááát... — Mondta mindenki.
-Szóval senki? Ennyire számíthatok rátok? — Nagyon szarul esett. Pont a legjobb barátaim. Pont rájuk nem számíthatok.
-Én csak vicceltem — Szólalt meg nevetve Io. — Tudod, hogy hozzánk bármikor jöhetsz. — Mondta kedvesen, mosolyogva.
-Köszönöm Io. — Mondtam mosolyogva. Jó érzés, hogy legalább egy emberre számíthatok.
-Hé! — Csattant fel Agu. — Hozzám is jöhetnél, de ma csajozni megyek.
-És egy csaj fontossabb mint a barátságunk? T.T Jó ezt megjegyeztem. — Mondtam el megjátszott, viccesen eloki adott szomorúsággal. — Sok sikert a csajnál. Viszont — Közben megettem a kajám. — Én megyek dolgozni.
-Máris? — Kérdezte az eddig néma Kou.
-Igen. Elméletileg most valami nagyon nagy munkát fogok kapni, ha sikeres lesz a casting. Szóval én mentem. Sziasztok! — Egyesével megöleltem őket, majd újra töltöttem az üdítőmet, és elindultam. Azt sem tudtam, hogy milyen casting, de elméletileg jó lesz, az ügynöksének, nekem is, meg a bandának is. Szóval kíváncsi vagyok.

Odaértem, rengeteg lány volt már ott. A terembe lépva japán lányok mindenfele, meg rajtam kívül max egy európai lányt láttam, valamint két amerikai lányt... jobban megnézve csak egyet... a másik transzi volt. De a transzi nem volt sokáig ott. El is küldték onnan azonnal. Kicsit rossz volt látni, hogy önmaga miatt elküldték. Leültem egy székre és elő vettem a telefonom, majd elkezdtem Twitterezni. Nézegettem egy pár tweetet, majd én is írtam egyet: "Castingon vagyok. Nagyon izgulok." Alig hogy elküldtem be jött öt srác akik be is mentek az ajtón. Ismerősek voltak, főleg az, aki elöl ment. De még az is aki mögötte. Mintha már láttam volna őket, de annyira nem érdekelt. Elő vettem a táskámból az egyik tankönyvet és el kezdtem tanulni. Na annyit tudni kell, hogy nem egyszerű egy zenekarban lenni, modelkedni, és suliba járni egyszerre. Miközben tanultam éreztem a levegőben lévő izgalmat. Valahogy mindenki izgult, és feszült volt, de a levegőben hirtelen mégvalamit megéreztem. Ez pedig a már-már fojtogató dezodor, spay és parfüm szaga volt, valamint aki még ott egy kis hajlakkal megigazította a haját, na annak is volt szaga. Hallottam a rengeteg üres fecsegést. Ismerem az ilyet. Mindenki próbál a másikkal, akiben a legnagyobb veszélyt fedezi fel, jóban lenni. Miért? Mert ha az egyik ezt mondja: "Hát én a nagyimon szeretnék segíteni abból a pénzből amit ott kapok. Nagyon öreg és beteg." akkor a másik ezt mondja: "Én a beteg gyerekeknek szeretnék adakozni, vagy valami kis cukiságot. Valami kis kedvességet venni belőle." Akkor az egyik el fog menni, ezzel is a másiknak nagyobb esélyt adva. Minnél nagyobbat kamuzol, annál biztosabb, hogy a másikat kiütöd a versenyből. Természetesen mind a kettő ugyan arra költené, tehát ruhákra, sminkekre, parfümökre, és egyéb ilyesmi dolgokra. Utálom az ilyet. Ezért hallgatok zenét, vagy olvasok, vagy tanulok, vagy netezek általában az ilyeneken. A velem szemben lévő csajnak jó stílusa volt. Magasszárú piros-fekete tornacsuka, fekete cicagatya, piros-fekete skót kockás miniszoknya, piros hózentróger, és egy fekete Royzos póló. A haja szépen volt megcsinálva. Viszont egytizenöt kiló vakolat biztosan volt az arcán. De csak velem szemben ült és olvasgatott. Talán velünk nem beszélgetett senki. Az európai csaj talán spanyol lehet, az arcából gondolva, valamint ő is beszélgetett, és a hangjában spanyol akcentust hallottam. De talán ő bűzlött legjobban a parfümtől. Néha néha rámnézett, de nagyon rosszallóan. Mintha meg tudna ölni, de nem tudom, lehet csak én hiszek túl sokat...
Éppen a számítógépes grafikai programokat tanulgattam, tehát nevüket, hatékonyságukat, meg még ilyeneket amikor behívtak. Azonnal el raktam a tankönyvem a táskámba és bementem.

A terem épp ideális volt egy ilyen dologhoz. Kis otthonos terem, jó nagy ablakokkal, a falon képekkel, rá néztem kik fognak dönteni a sorsomról.
-Jó napot kívánok! — Az az öt srác volt ott, valamint egy nagyjából 35-40 éves ember. Felismertem az öt srácot. A Royz tagjai, szóval ezért volt az a lány Royzos pólóban. Azt hiszi ha abban jön őt választják. Kis álmodozó.
-Jó napot! — Köszönt vissza nekem mindenki egyszerre.
Velem szemben egy szőke srác ült, Subaru. Ő a Royz énekese. Ő kezdett velem beszélgetni.
-Kérlek foglalj helyet.  — Mondta Subaru, a magával szemben lévő székre mutatva. Le ületem vele szembe, majd vártam miről kérdez. — Hogy hívnak?
-Fekete Lótusz.
-Fekete Lótusz? Érdekes név. — Mondta miközben mindenki leírta. — Hány éves?
-Húsz.
-Idén töltötte a 20-at év elején?
-Nem. Idén már 21 leszek.
-Áh, értem. — Válaszolta, majd újra lejegyzetelték.
-Van testvére?
-Nincs.
-Úgy látom nem japánnak születtél. Hova valósi vagy?
-Magyarországon születtem, és egészen 18 éves koromig ott éltem.
-Rendben. Mesélne magáról?
-Hát 14 éves koromban művészeti középiskolába mentem ahol grafikát és táncot tanultam, majd 15 évesen letettem a középfokú angol nyelvvizsgát. 18 éves koroban ide költöztem a legjobb barátnőmmel Lorettával. Jelenleg főiskolai hallgató vagyok, de mellette modelkedem, és egy bandában énekelek, és néha gitározom.
-Szóval ön egy igazi művész lélek. — Mosolyodott el.
-Hát igen... mondhatni. — Elpirultam, aranyos a mosolya. Valahogy az összes visual keies srác viszonylag, néha, kicsit durvának néz ki, viszont ha mosolyognak, akkor annál édesebb nincs a világon.
Ez a beszélgetés olyan volt mint a középiskolai felvételim. Ez nagyjából olyan volt mint egy értelmiségi elbeszélgetés. Gondolom azért, hogy lássák milyen emberek jelentkeznek. Nem hiszem, hogy bárkivel szívesen dolgoznának.
-Rendben van. — Szólalt meg a mellette ülő srác akinek a haja valahol a  világos barna-sötét szőke szín közt volt mint az én hajam. Ő volt a banda gitárosa, Kuina. — Kérlek menj ki és várakozz. Majd szólni fogunk.
Felálltam a székemből, majd meghajoltam. — Viszontlátásra! — Köszöntem el, majd kimentem.

Leültem a székembe és újra elkezdtem tanulni. Pontosabban csak akartam volna elkezdeni tanulni. Majd behívták a többieket is.

Subaru pov

Lement az összes jelentkező. Most beszéljük meg a srácokkal, hogy ki marad és ki megy.
-Szerinrem annak az amerikai csajnak mennie kell. — Szólalt meg azonnal Tomoya a banda dobosa.
-Mert? Szerintem teljesen rendben volt. — Hallatszott a felelet a gitárosunktól Kuinától. — Oké beszédhibás volt, de beszélnie nem kell.
-Nem tudom. Nekem olyan unszimpatikus volt. Meg elég duci. — Mondtam.
-Inkább kövér. — Szólalt meg Tomoya.
-Egy nő mindig duci, még akkor is ha kövér. — Mondtam kicsit viccesebb hangvételben.
-Ebben van valami. — Szólalt meg a bal oldalamon ülő Kuina, mire mindenki felnevetett.
-Komolyra fordítva a szót. — Szólalt meg a másik gitáros Kazuki. — Tudjátok, hogy a ruhapróbás fotózásra csak 4 embert engedhetünk. Amelyikőjüknek jobban áll a ruha, jól mutat benne, és amelyikük a legszebb az lesz benne a klipben.
-Ez igaz. — Nézegetem, hogy mit mondtak a lányok. — Az a bagolyszemüveges aranyos volt, de nem valami bátor, és hát nem is valami szép.
-Ja. Ez igaz.
Láttam Koudai, a basszerosunk eléggé gondolkodik.
-Te mind gondolkodsz ennyire?
-A spanyol csajnak szerintem mindenképp mennie kell, olyan volt a tekintete, mintha meg akarna ölni minket. Az a hosszú fekete-kék hajú lány szerintem aranyos volt, de nagyon alacsony, ki se látszik a földből. Viszont az a magyar. Háááát szerintem neki adni kéne egy esélyt. Aranyos is, szép is, nem túl alacsony, nem túl magas, és normális... így első benyomás alapján. -Igen, ő szimaptikus volt számomra is. — Jelentette ki komolysággal Kuina. — Viszont magyar, de az arcfelépítése olyan mintha innen származna. Hogy is hívják? — Gyorsan megnézte a papírt. — Lótusz. Nem mindnennapi a neve az egyszer biztos. És ha jól látom az inteligenciája sem. Mindössze 15 évesen angol nyelvvizsga, ráadásul középfokú... tud valamit.
-Kuina, honnan veszed, hogy nem hazudik? — Kérdeztem tőle. — Ezek a lányok mesterien értenek a hazudozáshoz, és bármit képesek megtenni, hogy elérjék a céljuk.
-Nem tudom, én nem úgy láttam mintha hazudott volna.
-Egy hátránya van. — Szólalt meg Koudai. — Még diák.
-Na igen. Ez gond lehet.
-Szerintem döntsünk aztán szóljunk nekik.

Lótusz pov

Tanultam kb 20-30 perc múlva kijött a vén pali. Elmondták kiket küldtek el Royz tagjai. Meglepett, de én maradtam. Meg még 3 japán csaj. Elvezettek minket egy hát egy ilyen esküvői ruhaszalon szerűségbe. Rengeteg ruha volt ott. Egy olyan ruhát kellett kiválasztanunk, ami szerintünk jól állt nekünk, majd felvenni. Ezután gyorsan sminkeltek és megcsinálták a hajunk. Mindenki kezébe nyomtak egy csokor vörös rózsát. Ezután egy másik terembe vezettek minket, ahol egy fotós várt minket. Gondolom amelyikünknek a legjobban áll a választott ruha, meg amelyikünk a legszebb az úgymond "nyertes". Gyorsan megcsinálták a képeket a 3 csajról, majd én jöttem. Na ez csak menni fog, ha egyszer ez az egyik szakmám.
-Rendben. Had lássunk valami igazán gyönyörűt. Valami olyat ami egy igazi szépséghez illik.
Bevetettem egy olyan pózt ami jól áll nekem, és reménykedtem.
-Ezaz, még egy pár ilyet.
Pózoltam mikor milyen kellett. A legjobban az ment amikor érzelem mentesnek kellett lennem, mégis aranyosnak, de egy minimális félelmet mutassak. Könnyen ment. Amikor végeztem le mosták a sminkem, és a ruhám is vissza cseréltem, az utcai ruhámra. Ezután kint váram a teremben, a másik 3 lánnyal.

Subaru pov

-Huuuuu. Ők aztán megdolgoztatnak minket. — Jelentettem ki miközben nézegettem a képeket.
-Igen, de azért lehet dönteni. Pléldául Mimiko, hát szép lány, de nagyon bizonytalan. És a testtartása is inkább emlékeztet a higanyra, mint egy lányra. — Jelentette ki Kazuki.
-Ebben egyetértek. Tehát Mimiko nem. Hát Miu ő... őt valahogy kövéríti a fehér.... minden nézőpontból. — Szólalt meg Koudai.
-Ez teljesen igaz. Akiko vagy Lótusz? — Kérdeztem.
-Akiko. — Mondta Tomoya.
-Lótusz. — Mondta mellettem Kazuki.
-Lótusz. — Jelentette ki teljesen biztosan Koudai.
-Szerintem legyen Akiko. — Meglepett Kuina válasza. Azt hittem Lótuszt fogja várni. — Subaru. Te mit mondasz?
-Szerintem Mimikót és Miut küldjük el. A másik két lányon meg. Nem tudom. Mind a ketten nagyon szépek. Vagy tudjátok mit? Akiko és Lótusz telefonszámát lejegyezzük. Aztán majd felhívjuk, hogy melyikőjük lesz benne a klipben, és melyikőjük nem.
-Ez is egy megoldás. — Értett velem egyet Tomoya.
-Rendben. Akkor ezt...
-Várjanak uraim. Ne olyan gyorsan. — Szólalt meg a menedzserünk.
-Mi a gond?
-Annyi ideig húzni akarjátok? Ki fognak futni az időből. — Figyelmeztetett minket.
-Subarunak nem fog addig tartani. — Nyugtatta meg a menedzsert Kuina.
-Biztosan. Maximum ma vagy holnap estére meglesz. Sőt én fogom felhívni őket. — Jelentettem ki magabiztosan.
-Rendben. Ezesetben. — Kiment és szólt a lányoknak. — Mimiko és Miu-chan. Maguk haza mehetnek. Akiko és Lótusz-chan. Ha kérhetném önöket, fáradjanak be.

Lótusz pov

Nem tudtam miért, kellett bemennem, de bementem. Elkérték a lakcímem és a telefonszámom, majd elmehettem haza. Ahogy illett elköszöntem és elindultam haza. Ránéztem az órámra. Este 6 óra. Vártam a vonatra, és mellettem megállt valaki. Ránéztem, és Kuina állt mellettem. Ő nem vett észre, meg nem kezdek el ott beszélgetni vele. Megérkezett a vonat és felszálltam. Sikerült leülnöm ablak mellé. Szeretek az ablak mellé ülni. Néztem ki az ablakon és gondolkodtam, majd valaki hozzám szólt.
-Bocsátat Lótusz-chan, szabad lesz a hely melletted?
Oldalra fordítottam a fejem. Kuina állt mellettem a válaszra várva.
-Temészetesen. -Válaszoltam.
-Köszönöm. — Leült, majd elővette a fülhallgatóját és a telefonját, majd elkezdett zenét hallgatni, de elötte még megkérdezte meddig megyek.
-A 7. megállóig.
-Akkor egy helyen fogunk leszállni. Lótusz-chan. Hazkísérhetlek?
-Igazán nem szügséges.
-Más lány bele egyezne azonnal.
-Én nem olyan vagyok mint a többi lány. Én nem olyan vagyok, hogy "Jaj! Kuina-san a Royzból hazakísérne. Igent mondok és ezzel fogok dicsekedni az ismerőseimnek!" Én olyan vagyok, hogy hát tisztelem önöket így... —itt közbe szólt.
-Bocsáss meg, hogy a szavadba vágok, de kérlek tegezz. Csak 4 évvel vagyok idősebb nálad. — Nagyon kedvesen beszélgetett velem.
-Rendben. Köszönöm. Szóval tisztelem a munkátok, így téged is. De ti is emberek vagytok. Nem tudom, hogy ezért miért kéne azonnal igent mondanom, meg miért kéne hasraesnem?
-Tetszik ez a hozzá állás. Most újra felajánlom. Haza kísérhetlek? Nem fogadok el nemleges választ.
-Akkor igen. — Ezen nevettünk egy kicsit, majd leszáltunk és elindultunk haza.

Amikor oda értünk az öt emeletes panelház elé, akkor elköszöntem tőle.
-Nagyon ne köszönj el. Én is itt lakom.
-Tényleg? Hányadik emelet?
-Ötödik.
-Akkor lehetséges hogy szomszédok vagyunk, csak mindig elkerültük egymást?
-Lehet. Hát bármi megeshet. — Felmentünk, majd el kísért a lakás elé. — Akkor igen. Szomszédok vagyunk.
-Igen. Viszont nekem most mennem kell. Össze szedem a cuccaim és megyek ismerősömhöz... a város másik végébe. Úgymond "elzavartak" ma itthonról.
-Hogyhogy?
-Barátnőm pasijának a szülei ma jönnek. És barátnőmék nem szeretnék, ha itthon lennék.
-Hívd fel a haverod, hogy nem mész.
-Mert?
-Átjössz hozzám.
-Köszi. Nagyon rendes vagy, de ott kéne aludnom nála.
-Hát most... van vendég szobám. Nem foglak bántani sehogyan, meg nem is mernélek bántani.
-Nem is tudom... — Bizonytalanodtam el.
-Ha attól félsz, hogy bárki megtudja, akkor nyugi. Nem fogja megtudni senki. Meg most momentán szivességet teszek neked. — Mondta kedvesen.
-Hogyan?
-Nem kell át menned a város másik végébe, és így nem fognak a szádhoz meg az orrodhoz olyan szar rongyot nyomni, hogy elájulj, így nem fognak megölni, vagy megkínozni, vagy megerőszakolni, vagy fogva tartani és úgy mindenféle szörnyűségeket csinálni veled. — Magyarázta meg kedvességét.
-Ennyire ne nézz gyengének meg szánalmasnak.
-Tudom milyenek az itteni emberek. Csak segíteni akarok. — Próbált meggyőzni. Rövides gondolkodás után beadtam a derekam.

Gyorsan bementem a lakásba és összeszedtem a cuccaim. Szeretek belépni a lakásba. Mindig olyan jó süti illat van... vagyis volt nálunk. Most, mióta itt lakik Taka, azóta mégjobb ilatt van. Ugyanis a süti illat mellé férfi spray, és kölni. Mégha Taka nem is az én pasim, mindig jó... valahogy megnyugtató az, higy van a lakásban egy férfi nemű egyén, és nem nekem kell mindig kimennem ha úgy halljuk, hogy betörtek hozzánk. Igen. Tanultam harcművészetet is. És ha bármi volt mindig nekem kellett elintéznem. De Taka érkeztével ennek vége lett. Szóval mondhatni hálás vagyok neki. A másik amiért szeretek otthon lenni, azok a falak. Olyan jó érzés. Olyan nyugtató, mégis felpezsdítő. Meleget árasztó, de hűsítő falak közt sokkal jobb. Na és a bútorok... Fehér és fekete színű bőr kanapé és fotel piros színű pléddel. A kanapéhoz és a fotelekhez kaptunk a színű párnákat. Mi általában úgy szoktuk, hogy a fekete fotelokra a fehér párnákat, a fehér kanapéra pedig a fekete párnákat, de ez most nem így volt. Gondolom Taka szülei miatt. De jó, hogy nem leszek itthon. Így ez nem tud zavarni. Be mentem a szobámba. Bár kint rend uralkodik amit néha én tartok fent, néha Loretta, néha pedig Taka... igazából attól függ, hogy ki takarított. De mindegy. Szóval a szobám ezzel ellentétben csak szeretne hasonlítani a rendre. Mármint nem az. tényleg rend van, de csak a szekrényem elöttig. Amögött van, hát nem is mögötte, hanem a falam meg a szekrényem közt, de oda van ledobálva az ágynemű huzatom, meg a lepedőm, és azok alatt egy babzsák fotel. Az ágyam olyan, mint a régi japán házakban. Tehát 1-2 matrac a földön, és nagyon kényelmes. A falamat bandás poszterek és zászlók díszítik, valamint azok a motívumok, amiket a falamra festettem. Nem nagy a szobám, de én meg a kiscicám elférünk benne. Szóval az így jó. Amúgy kutyás vagyok, de a macskára jobban tudok időt fordítani, mivel a nap nagy részét átalussza, meg lustálkodik. Szóval a macska az az állat amit nekem találtak ki. Amúgy még nagyon kis kis cica. Tehát tényleg. Úgy hoztuk el, hogy az anyjától már el lehetett szakítani, mert ahoz már elég nagy volt. Mégis akkor a macska mint a tenyerem az ujjaimmal együtt véve. A neve pedig Ocsa. Tehát zöld tea. Miért lett ez a neve? Igazából nem tudom. De tetszik ez a szó. Meg a jelentése is. És szeretem a zöld teát... igen... a macskám a kedvenc italomról neveztem el. Ez egyátalán nem fura... Összepakoltam magamnak és kimentem, Taka éppen terített, én meg oda mentem segíteni neki.

-Lótusz. Kinél leszel este? — Kérdezte Taka.

-Egy ismerősömnél.

-Rendben. Akkor majd olyan dél fele hazajöhetsz. — Hát...... bazdmeg.

-Köszönöm, hogy megengeded. — Mondtam nem valami kedvesen.
-Nyugi. Neked is marad kaja. Kivéve, ha ott reggelizel. — Ezzel most nagyon megszerettelek. Mármint bírom Takát. Nagyon jól elvagyunk, meg tényleg, Loretta, Taka és én mintha egy családot alkotnánk. Bevallom én is szoktam ölelgetni Takát, meg szeretem mint egy barátot, meg ha találkozunk, vagy valamelyikünk hazaér még puszit is szoktunk adni a másiknak, de Loretta tud erről, de nem féltékenykedik, meg engem sem utál. Miért? Mert tudja, hogy sosem "lopnám" el a barátját, és tudja, hogy Taka sem csalná meg őt soha. Szóval ja. Megvan a béke az otthonban.
-Hát.... bazd meg..... — Mondtam, nem sértően, majd nevettem mire ő is nevetett. Ekkor Loretta jött ki a konyhából és megölelt. Hat év ismerettség után ( amiből négy suli, kettő pedig az, hogy lakótársak vagyunk) már eléggé olyan nekem mintha a nővérem lenne. — Szia Lorettaaaaaaa..... — Én is megöleltem.
-Mész ma pasizni?
-Nem terveztem.
-Oké. Akkor nem tudom hol, vagy kinél leszel ma, de érezd jól magad a társaságában. Szia. — Mondta, majd ismét megölelt és elengedett.
-Szia. — Viszonoztam az ölelését, majd elengedtem.
-Tőlem is elköszönsz ugye? — Takára rá jött az öt perc.
-Hát hallod nem. — Mondtam nevetve, majd megöleltem. — Szia. — Miután viszonozta ölelésem elengedtük egymást és én kimentem a bejárati ajtón, majd ezután bekopogtam a szomszédba.

Royz:

Hello!

Sziasztok! Fekete Lótusz vagyok. 20 éves magyar lány. 2 éve tanulok Japánban, egy nagyon erős suliban, ahova ösztöndíjjal járok. Nincs túl sok barátom... meeeeeeg inkább a fiúkkal vagyok jóban. A legjobb barátom Aguri. Egy suliba, egy osztályba járunk, és nagyon jóban vagyunk. Néhány infó rólam.

-Utáltam tanulni. Mindig. De valahogyan mindig 4-es, 5-ös tanuló voltam.
-Szeretek énekelni.
-Tudok játszani elektromos gitáron, és akusztikus gitáron.
-Az anyanyelvemen kívül még angolul és japánul beszélek.
-Tanulok svédül.
-15 évesen tettem le az angol középfokú nyelvvizsgát. (K*rva nehéz volt)
-14 évesen 167 cm voltam. Mostmár kb 171 cm lehetek.
-Magyar részdmre nagyon hasonlítok egy ázsiai nőre. Csak a magasságom tér el.
-Modelkedni is szoktam.
-Cosplayer vagyok.
-Kevert a hétköznapi stílusom. (Visual Kei és Oshare Kei)
-Szeretem a Jrock és VK meg OK bandákat, de legfőképpen a Visual Kei bandákat.
-Eléggé őrült vagyok.
-Kicsit hülye vagyok, de erre büszke! XD
-Szeretek koncerteken lenni, és a kedvenc bandáim turnécuccait hordani.
-A rajzolás pedig a zenével együtt az életem.

Nagyjából ennyi rólam :)

Köszi, hogy benéztél :D remélem még máskor is jársz majd erre :D

(A képen én vagyok.)