Bekopogtam Kuina pedig kinyitotta az ajtót.
-Szia Lótusz! — Mosolygott rám kedvesen.
-Szia Kuina! — Köszöntem neki vissza, ugyan olyan kedvesen. A falai feketék és zöldek voltak, de olyan szép zöldek. A nappali ízlésesen volt berendezve, és egybe volt nyitva az étkezővel. Az étkezőből pedig át lehetett látni a konyhába. Jó illat volt. Gondoltam egyedül él, mivel érezni lehetett rajta az AXE szagot, valamit a kölnit. Ráadásul olyat,amivel a pasik általában a csajokat csábítják el. Nos igen. Kicsit értek ehhez. Láttam nem teljesen ért a pakolás végére, ugyanis a dohányzó asztalon még szét voltak szórva a kották, gondolom a dalokhoz, biztosan gyakorolt is, mivel a gitárja is elöl volt. Vagy az is lehet, hogy nem pakolt csak kicsit gitározott? Ahogy láttam észrevette a rendetlenséget.
-Jaj, ne haragudj a rendetlenség miatt Lótusz. — Gyorsan elkezdett összepakolni, de én segítettem neki összeszedni a kottákat, az egyik kottát végignézve igazán érdekesnek találtam. Az volt rá írva a lap tetejére, hogy "LILIA" szép a dallama. Legalábbis jó pörgős.
-Tetszik. — Szólaltam meg.
-Hm? Mi?
-Ez a dal. Vagyis ennek a dalnak a dallama. Ez lesz az új dal aminek klippet fogtok forgatni?
Odajött és megnézte mit néztem éppen.
-Ja igen. Ehhez kerestünk most egy lányt.
-Gondolom Akiko lett a végén.
-Igazából nem. Ugyanis még nem döntötte el Subaru.
-Jaaaaaaaa. Értem.
-A folyosó végén második ajtó balra. Az a vendégszoba. Megágyaztam neked, csak pakolj le nyugodtan.
-Rendben. Köszönöm.
Bementem a vendégszobába és lepakoltam. Ott is AXE illat volt. Viszont ennek a szobának már fehér színe volt. Gondolom, hogy mindenki jól érezze magát itt. Néhány vízeséses és Fujis kép a falon, de ez még otthonosabbá tette ezt az egészet. Valamint ilyen padló vázában hosszú virágok voltak, de azok is művirágok, gondolom, hogy otthonosabb legyen.
Amint kimentem megkérdezte, hogy éhes vagyok-e. Hát este 10 körül van, és dél óta nem ettem. Szóval azt feleltem igen. Leültünk és elkezdtünk enni.
-Sajnálom, de nem volt időm főzni, ezért egy kis sushi van csak.
-Semmi gond. Az is étel, és amíg ehető addig jó.
-Ez nekem gyanús.
-Dél óta nem ettem.
-Ja. Így már értem.
-Szia Lótusz! — Mosolygott rám kedvesen.
-Szia Kuina! — Köszöntem neki vissza, ugyan olyan kedvesen. A falai feketék és zöldek voltak, de olyan szép zöldek. A nappali ízlésesen volt berendezve, és egybe volt nyitva az étkezővel. Az étkezőből pedig át lehetett látni a konyhába. Jó illat volt. Gondoltam egyedül él, mivel érezni lehetett rajta az AXE szagot, valamit a kölnit. Ráadásul olyat,amivel a pasik általában a csajokat csábítják el. Nos igen. Kicsit értek ehhez. Láttam nem teljesen ért a pakolás végére, ugyanis a dohányzó asztalon még szét voltak szórva a kották, gondolom a dalokhoz, biztosan gyakorolt is, mivel a gitárja is elöl volt. Vagy az is lehet, hogy nem pakolt csak kicsit gitározott? Ahogy láttam észrevette a rendetlenséget.
-Jaj, ne haragudj a rendetlenség miatt Lótusz. — Gyorsan elkezdett összepakolni, de én segítettem neki összeszedni a kottákat, az egyik kottát végignézve igazán érdekesnek találtam. Az volt rá írva a lap tetejére, hogy "LILIA" szép a dallama. Legalábbis jó pörgős.
-Tetszik. — Szólaltam meg.
-Hm? Mi?
-Ez a dal. Vagyis ennek a dalnak a dallama. Ez lesz az új dal aminek klippet fogtok forgatni?
Odajött és megnézte mit néztem éppen.
-Ja igen. Ehhez kerestünk most egy lányt.
-Gondolom Akiko lett a végén.
-Igazából nem. Ugyanis még nem döntötte el Subaru.
-Jaaaaaaaa. Értem.
-A folyosó végén második ajtó balra. Az a vendégszoba. Megágyaztam neked, csak pakolj le nyugodtan.
-Rendben. Köszönöm.
Bementem a vendégszobába és lepakoltam. Ott is AXE illat volt. Viszont ennek a szobának már fehér színe volt. Gondolom, hogy mindenki jól érezze magát itt. Néhány vízeséses és Fujis kép a falon, de ez még otthonosabbá tette ezt az egészet. Valamint ilyen padló vázában hosszú virágok voltak, de azok is művirágok, gondolom, hogy otthonosabb legyen.
Amint kimentem megkérdezte, hogy éhes vagyok-e. Hát este 10 körül van, és dél óta nem ettem. Szóval azt feleltem igen. Leültünk és elkezdtünk enni.
-Sajnálom, de nem volt időm főzni, ezért egy kis sushi van csak.
-Semmi gond. Az is étel, és amíg ehető addig jó.
-Ez nekem gyanús.
-Dél óta nem ettem.
-Ja. Így már értem.
Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Finom volt a sushija, nagyon, mondjuk rajtam látszott, hogy kicsit bizonytalan vagyok.
-Mi a baj?
-Semmi. Csak még nem ettem más férfi társaságában. Eddig csak barátnőm pasijával, vagy a haverokkal ettem gyors éttermekben.
-Majdnem ugyan az. Kivéve ha valamelyik irántam többet érzel. — Poénkodott, majd rámkacsintott.
-Nem. — Ráztam meg a fejem finoman. — Ilyenről szó sincs.
-Akkor csak nem megszokott mindennapi az, hogy egy hírességgel eszel?
-De.
Úgy láttam ha eddig nem, most megleptem.
-Kivel eszel naponta aki híres?
-Itt lakik a szomszédodban Taka, aki a One Ok Rock énekese.
-Hogyhogy egy lakásban laksz vele? — Nagyon meglepődött és kíváncsi volt. De a szemében azt láttam mintha kicsit irigy lenne rá. De miért is? Mintha a pálcikákat is erősebben szorítaná.
-Nálam két évvel idősebb barátnőmmel ide költöztünk. Szinte már a tesóm, volt Takával egy melóm. Már nem tudom mi, de az a lényeg, hogy egyszer át mentem hozzájuk amikor dolgoztunk, akkor elhozott. Volt olyan, hogy ő jött hozzánk szintén amikor dolgoztunk. Valamiért kimentem a konyhába, közben kopogtak, Taka nyitott ajtót. Az ajtó túloldalán a barátnőm Loretta állt. Néztek egymásra egy darabig. Pár héten keresztül mindig látták egymást amíg nálunk dolgoztunk, és Loretta beleszeretett. Taka egy nap elhívta egy cukrászdába, és ott bevallotta neki, hogy mit is érez Lor iránt. Azóta együtt vannak. Kb 5 hónapja költözött ide hozzák, mert eredetileg veszélyes környéken lakott. Azóta néha van ilyen, hogy ki vagyok otthonról dobva, mert szeretnének kettesben lenni. Vagy valami ok mindig van. Volt, hogy azért kellett egy ismerősömnél aludnom, mert szerelmeskedni akartak. Viszont, ezekért cserébe, ha bármi segítségre van szükségem számíthatok rájuk, és úgy gondolják hatalmas hálával tartoznak nekem, mert rajtam keresztül ismerték meg egymást.
-A számlákból ki fizeti ki a legtöbbet?
-Én. Sőt a lakást is én vettem. Én idejöttem. Rá, úgy 2 hónapra ide költözött Loretta is.
-Tehát akkor a saját lakásodba nem mehetsz be?
-Néha. Viszont akkor következő nap. Vagy a héten mindig megköszönik valahogy, valami kis figyelmességgel, vagy kis kedvességgel. Mondjuk a legutóbbi ilyen alkalommal, hogy egyik este elmentem otthonról, és másnap dolgoztam, este meg hazaértem, az úgy lett megköszönve, hogy vacsorára a kedvenc ételem csinálták, utána a kedvenc nasim is megcsinálták nekem. — Mondtam mosolyogva. Arra gondoltam, hogy milyen boldogok lesznek majd. Meg, hogy most milyen boldogok. De valójában a lelkem mélyén sírtam, hogy amíg ők boldogok addig én szingliként élem mindennapjaim. Van egy ismerősöm, akit nagyon szeretek. Azért jöttem el Magyarországról, mert itt hátha el fogom tudni felejteni őt. De ő azt mondta nekem, hogy "Te nem szeretsz engem, nem tudod milyen az igazi szerelem, de vágysz rá. Ennyire ne akarj kapcsolatot, mert csak a baj lesz vele." Erre én még jobban beleszerettem. De miért is? Furcsa dolog az ember szíve. Főleg egy lányé, pláne ha beleszeret valakibe.
-Mi a baj Lótusz? Hirtelen olyan szomorúnak látszol.
-Ja. Nem. Semmi baj. — Hazudtam valójában tényleg egy jó nagyot sírtam volna, akkorát mint még soha. De nem lett volna semmi értelme.
-Mi a baj?
-Semmi. Csak még nem ettem más férfi társaságában. Eddig csak barátnőm pasijával, vagy a haverokkal ettem gyors éttermekben.
-Majdnem ugyan az. Kivéve ha valamelyik irántam többet érzel. — Poénkodott, majd rámkacsintott.
-Nem. — Ráztam meg a fejem finoman. — Ilyenről szó sincs.
-Akkor csak nem megszokott mindennapi az, hogy egy hírességgel eszel?
-De.
Úgy láttam ha eddig nem, most megleptem.
-Kivel eszel naponta aki híres?
-Itt lakik a szomszédodban Taka, aki a One Ok Rock énekese.
-Hogyhogy egy lakásban laksz vele? — Nagyon meglepődött és kíváncsi volt. De a szemében azt láttam mintha kicsit irigy lenne rá. De miért is? Mintha a pálcikákat is erősebben szorítaná.
-Nálam két évvel idősebb barátnőmmel ide költöztünk. Szinte már a tesóm, volt Takával egy melóm. Már nem tudom mi, de az a lényeg, hogy egyszer át mentem hozzájuk amikor dolgoztunk, akkor elhozott. Volt olyan, hogy ő jött hozzánk szintén amikor dolgoztunk. Valamiért kimentem a konyhába, közben kopogtak, Taka nyitott ajtót. Az ajtó túloldalán a barátnőm Loretta állt. Néztek egymásra egy darabig. Pár héten keresztül mindig látták egymást amíg nálunk dolgoztunk, és Loretta beleszeretett. Taka egy nap elhívta egy cukrászdába, és ott bevallotta neki, hogy mit is érez Lor iránt. Azóta együtt vannak. Kb 5 hónapja költözött ide hozzák, mert eredetileg veszélyes környéken lakott. Azóta néha van ilyen, hogy ki vagyok otthonról dobva, mert szeretnének kettesben lenni. Vagy valami ok mindig van. Volt, hogy azért kellett egy ismerősömnél aludnom, mert szerelmeskedni akartak. Viszont, ezekért cserébe, ha bármi segítségre van szükségem számíthatok rájuk, és úgy gondolják hatalmas hálával tartoznak nekem, mert rajtam keresztül ismerték meg egymást.
-A számlákból ki fizeti ki a legtöbbet?
-Én. Sőt a lakást is én vettem. Én idejöttem. Rá, úgy 2 hónapra ide költözött Loretta is.
-Tehát akkor a saját lakásodba nem mehetsz be?
-Néha. Viszont akkor következő nap. Vagy a héten mindig megköszönik valahogy, valami kis figyelmességgel, vagy kis kedvességgel. Mondjuk a legutóbbi ilyen alkalommal, hogy egyik este elmentem otthonról, és másnap dolgoztam, este meg hazaértem, az úgy lett megköszönve, hogy vacsorára a kedvenc ételem csinálták, utána a kedvenc nasim is megcsinálták nekem. — Mondtam mosolyogva. Arra gondoltam, hogy milyen boldogok lesznek majd. Meg, hogy most milyen boldogok. De valójában a lelkem mélyén sírtam, hogy amíg ők boldogok addig én szingliként élem mindennapjaim. Van egy ismerősöm, akit nagyon szeretek. Azért jöttem el Magyarországról, mert itt hátha el fogom tudni felejteni őt. De ő azt mondta nekem, hogy "Te nem szeretsz engem, nem tudod milyen az igazi szerelem, de vágysz rá. Ennyire ne akarj kapcsolatot, mert csak a baj lesz vele." Erre én még jobban beleszerettem. De miért is? Furcsa dolog az ember szíve. Főleg egy lányé, pláne ha beleszeret valakibe.
-Mi a baj Lótusz? Hirtelen olyan szomorúnak látszol.
-Ja. Nem. Semmi baj. — Hazudtam valójában tényleg egy jó nagyot sírtam volna, akkorát mint még soha. De nem lett volna semmi értelme.
Közben megettük a vacsorát. Vacsora után segítettem neki elmosogatni, aztán még segítettem neki elpakolni mindent. Kb fél óra múlva csörgött a telefonom, de a kijelzőn csak annyi villogott, hogy "Ismeretlen szám" felvettem, és a telefonba Subaru szólt bele.
-Jó estét Lótusz-chan!
-Jó estét Subaru-san!
-Lótusz-chan, szeretnélek arról értesíteni, hogy te kaptad meg a szereplést a klipben.
Hirtelen lesokkoltam, de nagyon boldog voltam. Valami jó is történik velem? Ez sem mindennapos. Hihetetlen boldogság töltött el, tudjátok, mint amikor a lelketekben egyszerre éreztek örömöt, vidámságot, bologságot, egy kis félemet, szorongással, de azt csak nagyon minimálisan. Na olyan érzés volt.
-Ez fantasztikus hír! Köszönöm. Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm. Azt is, hogy engem választottatok, meg azt is, hogy szólt.
-Rendben, akkor holnap találkozunk. Elintézzük a szükséges papírokat, és elkezdjük a felvételt. — Jelentette ki, úgy hallottam mosolygósan, elég vidáman. — De csak ezért hívtalak. Jó éjszakát. Szia!
-Viszont hallásra. Jó éjszakát! — Letettem, majd azonnal Kuina nyakába ugrottam a boldogságtól.
-Na! Mi ez a nagy boldogság tárgya?
Azonnal elengedtem, majd feleltem.
-Együtt fogunk dolgozni.
-Téged választottak?
-Igen! — Mondtam hatalmas boldogsággal.
-Megértem az örömködést. — Felelte hatalmas mosollyal, és megölelt gratuláció képpen.
Nem tudtam, hogy hirtelen mit kellene reagálnom. Annyi biztos, hogy megölelt, és nem volt rossz. Hogy meséljek kicsit. A Royzal még kb pályafutásuk elején ismerkedtem meg, mindig is két tag fanja voltam. Subaru, az énekes, valamit Kuina, aki a gitáros szerepet tölti be a bandában. Most hívott az előbb Subaru, és hozzám beszélt. Itt vagyok Kuina lakásában és megölelt.... Nem vagyok az a dicsekvős fajta. Nem is esek hasra, egyiktől sem, mert nem olyan lány vagyok, de azért na..... ez már nem semmi. Most engem komolyan megölelt Kuina? Hát ez sem történik meg mindennap, így hát viszonoztam az ölelést.
-Jó estét Lótusz-chan!
-Jó estét Subaru-san!
-Lótusz-chan, szeretnélek arról értesíteni, hogy te kaptad meg a szereplést a klipben.
Hirtelen lesokkoltam, de nagyon boldog voltam. Valami jó is történik velem? Ez sem mindennapos. Hihetetlen boldogság töltött el, tudjátok, mint amikor a lelketekben egyszerre éreztek örömöt, vidámságot, bologságot, egy kis félemet, szorongással, de azt csak nagyon minimálisan. Na olyan érzés volt.
-Ez fantasztikus hír! Köszönöm. Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm. Azt is, hogy engem választottatok, meg azt is, hogy szólt.
-Rendben, akkor holnap találkozunk. Elintézzük a szükséges papírokat, és elkezdjük a felvételt. — Jelentette ki, úgy hallottam mosolygósan, elég vidáman. — De csak ezért hívtalak. Jó éjszakát. Szia!
-Viszont hallásra. Jó éjszakát! — Letettem, majd azonnal Kuina nyakába ugrottam a boldogságtól.
-Na! Mi ez a nagy boldogság tárgya?
Azonnal elengedtem, majd feleltem.
-Együtt fogunk dolgozni.
-Téged választottak?
-Igen! — Mondtam hatalmas boldogsággal.
-Megértem az örömködést. — Felelte hatalmas mosollyal, és megölelt gratuláció képpen.
Nem tudtam, hogy hirtelen mit kellene reagálnom. Annyi biztos, hogy megölelt, és nem volt rossz. Hogy meséljek kicsit. A Royzal még kb pályafutásuk elején ismerkedtem meg, mindig is két tag fanja voltam. Subaru, az énekes, valamit Kuina, aki a gitáros szerepet tölti be a bandában. Most hívott az előbb Subaru, és hozzám beszélt. Itt vagyok Kuina lakásában és megölelt.... Nem vagyok az a dicsekvős fajta. Nem is esek hasra, egyiktől sem, mert nem olyan lány vagyok, de azért na..... ez már nem semmi. Most engem komolyan megölelt Kuina? Hát ez sem történik meg mindennap, így hát viszonoztam az ölelést.
A nappaliban beszélgettünk, majd felvetette azt az ötletet, hogy nézzünk filmet. Hát nézzünk. Megkért, hogy válasszam ki a filmet amíg ő megcsinálja a popcornt. Nézegettem milyen filmjei vannak. Aminek tudtam a tartalmát elolvastam. Úgy gondoltam valami vígjáték jó lenne. Találtam egyet, aminek az a címe, hogy "Kilenc hónap letöltendő" valami francia film. Valami bíró nő terhes lesz egy bűnözőtől. A bűnöző meg felkeresi a nőt aki terhes tőle és ezt az időszakot próbálják együtt átvészelni... jónak tűnik. Közben Kuina is beért a nappaliba a popcornnal, és hozott colát is. Hmmmm ha jól éreztem sós és vajas popcorn, egyszerűen imádom. Olyan finom :3 amikor az íze a nyelveddel érintkezik, és érzed a lágy vajas ízt, amit tökéletesen ellensúlyoz a só. Hmmmmm.......
Elkezdtük nézni a filmet. Hát már az első 15 perc után tudtam, hogy ez nem lesz egy normális, mindennapi vígjáték. Például amikor elmondták a nőnek, hogy ki a gyereke apja. Meg amikor a palit meglátta és a pali mentegetőzött. Viszont film alatt éreztem valamit ahogy Kuina mellett ültem. Hatalmas boldogságot, és a szokásosnál is jobban mosolyogtam, a szívverésem is hevesebb volt. Meg nagyon mindenfele gondolkodtam. Természetesen a filmre is koncentráltam, de úgy gondolkodtam az életemen, majd utána úgy se kép-se hang........
Hirtelen egy furcsa kastély szobában találtam magam. Gyönyörű ruha volt rajtam. Lila és kék színű, hosszú szoknya. De nem az az abroncs szoknya, tudjátok ami alá felveszik azt a madárkalitkát, arra rá húznak 8 réteg alsó szoknyát és arra rá a ruhát, hanem olyan szép kényelmes és könnyű. A kastély szoba falai éj kéken, kicsit feketén néztek rám. A függönyök vérvörös színben pompáztak, a hatalmas ablakon a telihold ragyogóan tündöklött, és fénnyel árasztotta el az egész szobát. Felültem az ágyról amin keltem, és körül néztem. Gondoltam kilépek, megnézem mi van az ajtó túloldalán. Amint ráálltam a földre azonnal megszúrta valami a talpam. Lenézek, az egész padlót vérvörös rózsák, illetve rózsa szirmok borították. Mi ez a hely? És hogyan kerültem ide? Mi ez a sok rózsa?
Körbenéztem még a szobában és láttam, hogy van egy szép nagy tükör, olyan gótikus és viktoriánus stílus találkozása volt a tükör körül az a fa szegély. Odamentem a hatalmas faragott fa ajtóhoz, és kinyitottam, hatalmas nyikorgással bírt, de kinéztem rajta, majd amikor láttam, hogy nincs ott senki, akkor kiléptem a szobából, és becsuktam magam mögött az ajtót.
Körbenéztem még a szobában és láttam, hogy van egy szép nagy tükör, olyan gótikus és viktoriánus stílus találkozása volt a tükör körül az a fa szegély. Odamentem a hatalmas faragott fa ajtóhoz, és kinyitottam, hatalmas nyikorgással bírt, de kinéztem rajta, majd amikor láttam, hogy nincs ott senki, akkor kiléptem a szobából, és becsuktam magam mögött az ajtót.
A folyosó falán gyertyák égtek. Gondolom világították az utat, hogy senki ne vakoskodnom aki arra jár. De a hatalmas folyosón csupán egy szoba ajtó volt, az is az én ajtóm. Mentem tovább, egy nagy előtér szerűségben találtam magamat, fekete színű márvány padló, rajta vérvörös szőnyegek, 2 hatalmas lépcső kötötte össze az emeletet a földszinttel. Egyszer magam előtt láttam egy srácot.
-Üdvözlöm hercegnőm. — Köszöntött az illető.
-"Hercegnőm"? Üdvözlöm, de ki maga, és én mit keresek itt?
-Sokáig aludtál, de felébredtél, és már régóta vártam ezt a percet. — Az illető mögém jött és átölelt.
Ledermedtem, féltem, majd megérintette a nyakam, és a fülembe suttogta.
-Régóta várok már erre a percre, erre, amikor végre az enyém leszel hercegnő. Az én drága kincsem, az egyetlen igaz vér, ebben a hazug világban, az a te véred. Érzem — Nyelve hegyével finoman meg nyalta a nyakam. — Az ujjammal éreztem a véred lüktetését és éhes lettem. —Ezután megnyalta ajkait, és a következő amit éreztem, az két szúrás a nyakamon, viszont nem döfte át a nyakamon lévő ütőeret.
De nem értettem miért. Pusztán mázli? Esetleg valami más? Előre néztem és megláttam miért. Egy ember állt előttünk.
-Te teljesen megőrültél? Nem ehetsz belőle! — Jelentette ki határozottan.
Az engem svédasztalnak néző illető szomorúan jelentette ki, miközben engem még mindig fogott.
-Csak egy kis kóstolót akartam. Mi rossz van abban? Hisz te magad tudod a legjobban. Ártatlan fiatal lányok vérénél nincs is ízletesebb. Pláne amikor érzed benne, hogy téged szeret. Ezt nálad jobban senki nem tudja.
-Na figyelj. Az megint más ha felajánlja, és megint más, ha azért teszed, mert nem bírsz magaddal. Engedd el őt! — Egyre határozottabb és egyre dühösebb lett.
-Mindig az étkezéseim útjába állsz. — Engedett el az a valaki. Hozzá teszem, hogy eléggé csalódottan, majd ezután elment.
Nem értettem mi történik, csak annyit tudtam, hogy hálás lehetek annak az embernek, vagy vámpírnak. Oda mentem volna hozzá megköszönni, de ekkor hirtelen elsötétült minden. Kihúzták a talajt a lábam alól, és azt sem tudtam hirtelen hol vagyok.
-Üdvözlöm hercegnőm. — Köszöntött az illető.
-"Hercegnőm"? Üdvözlöm, de ki maga, és én mit keresek itt?
-Sokáig aludtál, de felébredtél, és már régóta vártam ezt a percet. — Az illető mögém jött és átölelt.
Ledermedtem, féltem, majd megérintette a nyakam, és a fülembe suttogta.
-Régóta várok már erre a percre, erre, amikor végre az enyém leszel hercegnő. Az én drága kincsem, az egyetlen igaz vér, ebben a hazug világban, az a te véred. Érzem — Nyelve hegyével finoman meg nyalta a nyakam. — Az ujjammal éreztem a véred lüktetését és éhes lettem. —Ezután megnyalta ajkait, és a következő amit éreztem, az két szúrás a nyakamon, viszont nem döfte át a nyakamon lévő ütőeret.
De nem értettem miért. Pusztán mázli? Esetleg valami más? Előre néztem és megláttam miért. Egy ember állt előttünk.
-Te teljesen megőrültél? Nem ehetsz belőle! — Jelentette ki határozottan.
Az engem svédasztalnak néző illető szomorúan jelentette ki, miközben engem még mindig fogott.
-Csak egy kis kóstolót akartam. Mi rossz van abban? Hisz te magad tudod a legjobban. Ártatlan fiatal lányok vérénél nincs is ízletesebb. Pláne amikor érzed benne, hogy téged szeret. Ezt nálad jobban senki nem tudja.
-Na figyelj. Az megint más ha felajánlja, és megint más, ha azért teszed, mert nem bírsz magaddal. Engedd el őt! — Egyre határozottabb és egyre dühösebb lett.
-Mindig az étkezéseim útjába állsz. — Engedett el az a valaki. Hozzá teszem, hogy eléggé csalódottan, majd ezután elment.
Nem értettem mi történik, csak annyit tudtam, hogy hálás lehetek annak az embernek, vagy vámpírnak. Oda mentem volna hozzá megköszönni, de ekkor hirtelen elsötétült minden. Kihúzták a talajt a lábam alól, és azt sem tudtam hirtelen hol vagyok.
Amikor kinyitottam a szemem, hirtelen a tv előtt találtam magam. Akkor ezt az egészet álmodtam? Olyan valóságosnak tűnt, de valami puha dolgot éreztem a fejem alatt, meg mintha el lennék dőlve. Felegyenesedtem, és megfogalmazódott bennem, hogy Kuina vállának dőlve aludtam.
-Ennyire unalmas volt? — Kérdezte.
-Nem, szerintem jó volt. Nagyon jó. Csak kicsit elfáradtam ma.
-Én is. Fárasztó volt a mai nap. Menjünk aludni. — Jelentette ki, majd ásított egyet.
-Ennyire unalmas volt? — Kérdezte.
-Nem, szerintem jó volt. Nagyon jó. Csak kicsit elfáradtam ma.
-Én is. Fárasztó volt a mai nap. Menjünk aludni. — Jelentette ki, majd ásított egyet.
Mind a ketten elmentünk aludni, én elfeküdtem és néztem a plafont, meg gondolkodtam egy pár dolgon. Miért vagyok itt? Miért ragaszkodott ennyire Kuina, ahhoz, hogy itt maradjak? Talán...... Nem tudom. De őszintén, jó lenne tudni..... Meg lehetséges, hogy szeretem? Hülyeség lenne, hiszen ő sosem szeretne egy magamfajtát. magyar vagyok, nem japán. Végtelen szomorúság töltött el, emiatt. Képes vagyok bárkibe beleszeretni első látásra, de csak kevés emberbe ennyire. Kicsit gyerekes lennék? Tudom, de kereken 3 évig utasítottam el arra a fiúkat egyetlen egy fiúért, de már fogjuk rá, hogy tovább léptem. De most feltámadt benne ugyan az az érzés mint akkor. Gondolkodtam egy darabig, majd elaludtam.
Ugyan ott találtam magam. Ugyan abban a szobában, ugyan abban az ágyban. De most már az ágyon is rózsák voltak. Egy ember, legalább is azt hiszem, hogy ember, ült mellettem az ágyamon. Ránéztem. Egy srác volt, fekete vállnál kisit tovább érő fekete hajjal, aminek a végei lila színűek voltak, a szemei barnán néztek rám, és a holdfényben megcsillant az alsó ajkában lévő pircingje. Nedvességet éreztem a homlokomon, valami hideget, valamint valami mintha nyomta volna. A nyakamon is hasonlót éreztem. Felöltem, de azonnal vissza estem. Nehéznek, és egyre nehezebbnek éreztem a testem, egyre, egyre nehezebbnek. Mind a két karom, mind a két lábam, a törzsem, és a fejem.
-Óvatosan. — Mondta az ember. — Még gyenge vagy.
-Mi történt? — Kérdeztem. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen, nem itt szakadt félbe, az előbb az álmom.
-Elájultál miután kis híján megharaptak. Miért mentél ki innen? Te ember külsejű vagy, de akárcsak ő, vagy én, úgy te sem vagy ember. Ha nem mentem volna oda, akkor már rég nem élnél, vagy átváltoztál volna, és hidd el, az sokkal rosszabb a halálnál.
-Kérlek áruld el. Mit keresek itt? Hogyan kerültem ide? És egyébként hogyan kerültem ide? Hiszen, az előbb, egy pillanattal ezelőtt, még egy barátomnál aludtam el, de most hirtelen ide kerültem, de hogyan? Mi történt? Kérlek áruld el? — Kíváncsiskodtam. Nem értettem semmit, örültem volna, ha valaki elmagyarázza nekem.
-Van egy jóslat, ami szerint, a Hold ide küld egy tündért az éj leple alatt. A tündér szebb lesz ezer holdtölténél, és különlegesebb lesz, mint a napfogyatkozás, tiszta lelkűbb, mint a frissen esett hó, és keményebb, mint a jéghegy belseje, de érzelmesebb, kedvesebb, és könnyen sebezhető, akár, egy törékeny pillangó, de mindenki egy hollóhoz fogja hasonlítani.
-Nem értem.
-Te egy tündér vagy, csak szárnyaid nincsenek.
-De miért akart megharapni?
-Ha fogyaszt a véredből, akkor nem csak hallhatatlan lesz, és nem fog öregedni, de ennek a kastélynak az ura is ő lesz, mert még nemesebbnek fog tőle számítani.
-De akkor most nincs ura a kastélynak?
-Nincs, de már van egy úrnője. Te!
Nem tudtam ezt az egészet összerakni magamban. Furcsa volt ez az egész, de néztem, és hallgattam.
-Kérlek, mesélj még. Mi ez az egész?
-Ebbe a kastélyba jöttünk, már nagyjából 5000 éve. Ide jöttünk, nagyjából tizenöten, és aznap éjjel, az egyikünk haza hozott egy gyönyörű nőt, de ő sem ember volt, hanem egy gyönyörű boszorkány, de erről tudott, az aki ide hozta. Éjjel, akart inni a véréből, de azért, mert el akarta pusztítani. Nem jött össze, ezért a boszorkány ezt mondta. "Ti behatolók vagytok, Ez a kastély sem a tiétek. De majd, jön egy gyönyörű tündér, akit a hold fog küldeni. Ő lesz ennek a kastélynak az úrnője. Ti pedig próbáltok a kedvében járni. Amelyikőtöknek először felajánlja, hogy igyon a véréből, mert szereti, az lesz ennek a kastélynak az ura." — Magyarázta meg. Eléggé hihetetlen volt.
-Légyszíves, azt is mond el, hogy milyen drogot szívtok. Van egy drogos ismerősöm, de ő nem szokott ennyi baromságot összehordani.
-Ez nem kitaláció, hanem így van. — Bizonygatta.
Még mindig nem tudtam neki elhinni, hogy ez tényleg így van, de nem láttam sem az arcán, sem a szemében, hogy hazudna. De számomra ez felfoghatatlan volt. viszont ez egy álom. Teljesen mindegy, nem lesz az életemre hatással. Igen, bele mentem ebbe a kis játékba.
Hirtelen ismét Kuinánál magam, és furcsa hangokat hallottam kintről. Kimentem, és egy idegen pasast láttam kint, aki éppen egy zsákba rakta a kisebb értékesebb dolgokat, azonnal négykézláb voltam, és egy kanapé mögé másztam óvatosabban. Elmásztam a konyháig egy késért, ami a konyhapulton volt, másztam tovább, ekkor egy kattanást hallottam, egy fegyver kattanását, ami rám szegeződött, megfordultam, láttam a szemét, láttam a szemében lévő elszántságot, majd megszólalt.
-Nem hittem, hogy ma éjjel gyilkolni fogok, de te kényszerítesz erre. — Levette a maszkot az arcáról, negyven vagy ötven éves lehetett, elmosolyodott, majd ezt mondta. — Majd ha meghalok találkozunk, szép hölgy. — Elsült a fegyver.
Kuina pov
Egy lövést hallottam. Kimentem a szobámból és felkapcsoltam a villanyt. Láttam egy idegen férfit, a kezében fegyver. Jaj ne! Reménykedtem, hogy az előbb nem Lótuszt lőtte le. A férfi velem szembe nézett.
-Itt van a szép hölgy férje. Téged sem kéne életben hagynom, esetleg életben hagyjalak, ezzel a fájdalmas tudattal? — A férfi oldalra nézett és meglátta a gitárom. — Szóval zenész vagy, ezesetben rengetegen fognak gyászolni. — Röhögött.
Nagyon féltem, nem tudtam mit tenni, nem tudtam megmozdulni sem. Le voltam fagyva, ha nem mozdulok, akkor meg fogok halni.
Lótusz pov
A konyhapult mögött hasaltam, a kést a nyelénél megharaptam és szorítottam, majd oda kúsztam a pali mögé, felálltam és elé vittem a kezem, a kést a nyakához szorítottam, a fegyvert tartó kezét pedig a csuklójánál erősen megmarkoltam. A férfi elkezdett velem hadakozni, majd a földre kerültünk.
-Kuina hívd a rendőrséget! — Mondtam nagyon gyorsan, félve, eluralkodott rajtam a pánik, a gyilkolás vágya, és a harag. A düh, ami már kis korom óta emészt, ezt megmondták nekem, hogy ha valakit megölök, akkor leszek boldog, de nem akartam megtenni, csak ha muszáj. Mi van ha most muszáj,
-Rendben! — Mondta félve, ahogy hallottam ő is be volt pánikolva.
-Hogy az anyádban vagy még életben te retkes kurva?! — Kiabálta meglepődve a bűnöző, akinek az egyik kezét még mindig tartottam, ő pedig azt akarta megakadályozni, hogy megöljem. — Ha megöllek téged, sokkal szebb lesz a világ, mert nem lesz itt egy olyan büdös kurva mint te. — Miközben engem átkozott fröcsögött a nyála. Undorító volt, leköpte az arcom.
Itt végképp ködös lett az agyam. Sikerült fölé kerülnöm. rá ültem a hasára, a két kezét a két lábammal szorítottam le. A két kezemmel megszorítottam a kést, majd ennyit mondtam.
-Te abortusz szökevény, hogy folytál volna le a lepedőn. — Elmosolyodtam, és a szemébe néztem.
Az arcán látszódott a félelem, a mosoly egyből leolvadt az arcáról és ennyit mondott.
-Kérlek. Könyörgöm, ne ölj meg. Feleségem van, és négy gyerekem. És a szüleim, meg az anyósom és az apósom is velünk élnek. Kevés a jövedelem és nincs elég pénzünk, ezért lopok. — Könyörgött, most ő félt.
Bennem megemelkedett az adrenalin. Búcsúzz el ettől a világtól. Szólaltam meg, majd a hasába szúrtam a kést.
-Gratulálok, most már egy jégszívű gyilkos vagy. — Közben meg tudta emelni a kezét és lőtt.
Kuina pov
A lövés és szúrás pillanatában ért ki a rendőrség a mentőkkel együtt. A palit elvitte lótuszt pedig megvizsgálta. Szerencséje volt mind a kettőnek. Az embernek ugyanis nem érte létfontosságú szerveit a kés. Lótusz oldalát csak karistolta a golyó. A mentősök ellátták őket, majd a palit elvitték, Lótuszt pedig otthagyták.
-Na esemény dús éjszaka volt, de most már aludjunk.
-Kuina, én félek.
-Az előbb te védtél meg mind a kettőnket, és te félsz?
-Igen! Soha senkit nem szúrtam még le, és most ez nagyon rosszul esett nekem is, még akkor is, ha csak önvédelem volt, majdnem megöltem. És mi lesz, ha az éjjel újra betörnek? Első sorban nem magam, hanem téged féltelek.— Láttam rajta, hogy nagyon fél, de meglepett, hogy aggódik értem.
-Erre nem sok az esély, de ha ez megnyugtat, akkor aludj velem. — Ajánlottam fel neki. — Attól meg fogsz nyugodni, mert látni fogod, hogy nem lesz semmi baj. — Mosolyogtam rá kedvesen, hogy megnyugodjon.
-Köszönöm. — Megkönnyebbülten sóhajtott, majd mind a ketten bementünk a szobámba aludni.
Lótusz pov
Beléptem Kuina szobájába. Három dolog jutott eszembe: szép, otthonos, kellemes. Nagyon jó érzés fogott el amikor beléptem, de valahonnan ismerős volt, nagyon nagy deja vú érzés fogott el. Mintha, már jártam volna itt, a halvány lila és fehér falak között. De nem tudom, nem jutott eszembe semmi. De az egész szobának jó illata volt, olyan csokis-narancsos. Kuina elfeküdt az ágyára, és oda hívott maga mellé engem is. Mellé feküdtem.
-Jó éjszakát Lótusz. — Mondta kedvesen, majd elaludt.
-Jó éjszakát Kuina. — Feleltem neki, de én inkább elkezdtem gondolkodni, miért törtek be? Miért pont ebbe a lakásba? Miért pont ma? Miért pont éjjel? Miért nem lőtt le az ember, csak a golyó karcolt? Miért történt mind ez? És miért döntöttem úgy este, hogy Kuinánál alszom?
Ezer, meg ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, amire talán csak a sors tudja a választ... vagy még az sem. De a gondolatok és a kérdések mellett még valami kavargott bennem. Az érzelmeim. Nagyon vegyesek voltak most az érzelmeim. A gitáros felé fordultam, miközben magamra húztam a jó meleg, és puha takarót, majd néztem egy darabig és éreztem az illatát, mert átvette az ágyneműje. Egy lakásban voltam vele, egy szobában, és egy ágyban feküdtem vele. Egy takaróval takaróztunk, és éreztem az illatát ami arra késztetett, hogy feküdjek hozzá közelebb, még közelebb, mint ahol msot fekszem, és bújjak hozzá. Lehunytam szemeim, majd mély álomba zuhantam.
"JÓ ÉJSZAKÁT! JÓ ÉJSZAKÁT, DRÁGA HERCEGNŐM!"
Ugyan ott találtam magam. Ugyan abban a szobában, ugyan abban az ágyban. De most már az ágyon is rózsák voltak. Egy ember, legalább is azt hiszem, hogy ember, ült mellettem az ágyamon. Ránéztem. Egy srác volt, fekete vállnál kisit tovább érő fekete hajjal, aminek a végei lila színűek voltak, a szemei barnán néztek rám, és a holdfényben megcsillant az alsó ajkában lévő pircingje. Nedvességet éreztem a homlokomon, valami hideget, valamint valami mintha nyomta volna. A nyakamon is hasonlót éreztem. Felöltem, de azonnal vissza estem. Nehéznek, és egyre nehezebbnek éreztem a testem, egyre, egyre nehezebbnek. Mind a két karom, mind a két lábam, a törzsem, és a fejem.
-Óvatosan. — Mondta az ember. — Még gyenge vagy.
-Mi történt? — Kérdeztem. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen, nem itt szakadt félbe, az előbb az álmom.
-Elájultál miután kis híján megharaptak. Miért mentél ki innen? Te ember külsejű vagy, de akárcsak ő, vagy én, úgy te sem vagy ember. Ha nem mentem volna oda, akkor már rég nem élnél, vagy átváltoztál volna, és hidd el, az sokkal rosszabb a halálnál.
-Kérlek áruld el. Mit keresek itt? Hogyan kerültem ide? És egyébként hogyan kerültem ide? Hiszen, az előbb, egy pillanattal ezelőtt, még egy barátomnál aludtam el, de most hirtelen ide kerültem, de hogyan? Mi történt? Kérlek áruld el? — Kíváncsiskodtam. Nem értettem semmit, örültem volna, ha valaki elmagyarázza nekem.
-Van egy jóslat, ami szerint, a Hold ide küld egy tündért az éj leple alatt. A tündér szebb lesz ezer holdtölténél, és különlegesebb lesz, mint a napfogyatkozás, tiszta lelkűbb, mint a frissen esett hó, és keményebb, mint a jéghegy belseje, de érzelmesebb, kedvesebb, és könnyen sebezhető, akár, egy törékeny pillangó, de mindenki egy hollóhoz fogja hasonlítani.
-Nem értem.
-Te egy tündér vagy, csak szárnyaid nincsenek.
-De miért akart megharapni?
-Ha fogyaszt a véredből, akkor nem csak hallhatatlan lesz, és nem fog öregedni, de ennek a kastélynak az ura is ő lesz, mert még nemesebbnek fog tőle számítani.
-De akkor most nincs ura a kastélynak?
-Nincs, de már van egy úrnője. Te!
Nem tudtam ezt az egészet összerakni magamban. Furcsa volt ez az egész, de néztem, és hallgattam.
-Kérlek, mesélj még. Mi ez az egész?
-Ebbe a kastélyba jöttünk, már nagyjából 5000 éve. Ide jöttünk, nagyjából tizenöten, és aznap éjjel, az egyikünk haza hozott egy gyönyörű nőt, de ő sem ember volt, hanem egy gyönyörű boszorkány, de erről tudott, az aki ide hozta. Éjjel, akart inni a véréből, de azért, mert el akarta pusztítani. Nem jött össze, ezért a boszorkány ezt mondta. "Ti behatolók vagytok, Ez a kastély sem a tiétek. De majd, jön egy gyönyörű tündér, akit a hold fog küldeni. Ő lesz ennek a kastélynak az úrnője. Ti pedig próbáltok a kedvében járni. Amelyikőtöknek először felajánlja, hogy igyon a véréből, mert szereti, az lesz ennek a kastélynak az ura." — Magyarázta meg. Eléggé hihetetlen volt.
-Légyszíves, azt is mond el, hogy milyen drogot szívtok. Van egy drogos ismerősöm, de ő nem szokott ennyi baromságot összehordani.
-Ez nem kitaláció, hanem így van. — Bizonygatta.
Még mindig nem tudtam neki elhinni, hogy ez tényleg így van, de nem láttam sem az arcán, sem a szemében, hogy hazudna. De számomra ez felfoghatatlan volt. viszont ez egy álom. Teljesen mindegy, nem lesz az életemre hatással. Igen, bele mentem ebbe a kis játékba.
Hirtelen ismét Kuinánál magam, és furcsa hangokat hallottam kintről. Kimentem, és egy idegen pasast láttam kint, aki éppen egy zsákba rakta a kisebb értékesebb dolgokat, azonnal négykézláb voltam, és egy kanapé mögé másztam óvatosabban. Elmásztam a konyháig egy késért, ami a konyhapulton volt, másztam tovább, ekkor egy kattanást hallottam, egy fegyver kattanását, ami rám szegeződött, megfordultam, láttam a szemét, láttam a szemében lévő elszántságot, majd megszólalt.
-Nem hittem, hogy ma éjjel gyilkolni fogok, de te kényszerítesz erre. — Levette a maszkot az arcáról, negyven vagy ötven éves lehetett, elmosolyodott, majd ezt mondta. — Majd ha meghalok találkozunk, szép hölgy. — Elsült a fegyver.
Kuina pov
Egy lövést hallottam. Kimentem a szobámból és felkapcsoltam a villanyt. Láttam egy idegen férfit, a kezében fegyver. Jaj ne! Reménykedtem, hogy az előbb nem Lótuszt lőtte le. A férfi velem szembe nézett.
-Itt van a szép hölgy férje. Téged sem kéne életben hagynom, esetleg életben hagyjalak, ezzel a fájdalmas tudattal? — A férfi oldalra nézett és meglátta a gitárom. — Szóval zenész vagy, ezesetben rengetegen fognak gyászolni. — Röhögött.
Nagyon féltem, nem tudtam mit tenni, nem tudtam megmozdulni sem. Le voltam fagyva, ha nem mozdulok, akkor meg fogok halni.
Lótusz pov
A konyhapult mögött hasaltam, a kést a nyelénél megharaptam és szorítottam, majd oda kúsztam a pali mögé, felálltam és elé vittem a kezem, a kést a nyakához szorítottam, a fegyvert tartó kezét pedig a csuklójánál erősen megmarkoltam. A férfi elkezdett velem hadakozni, majd a földre kerültünk.
-Kuina hívd a rendőrséget! — Mondtam nagyon gyorsan, félve, eluralkodott rajtam a pánik, a gyilkolás vágya, és a harag. A düh, ami már kis korom óta emészt, ezt megmondták nekem, hogy ha valakit megölök, akkor leszek boldog, de nem akartam megtenni, csak ha muszáj. Mi van ha most muszáj,
-Rendben! — Mondta félve, ahogy hallottam ő is be volt pánikolva.
-Hogy az anyádban vagy még életben te retkes kurva?! — Kiabálta meglepődve a bűnöző, akinek az egyik kezét még mindig tartottam, ő pedig azt akarta megakadályozni, hogy megöljem. — Ha megöllek téged, sokkal szebb lesz a világ, mert nem lesz itt egy olyan büdös kurva mint te. — Miközben engem átkozott fröcsögött a nyála. Undorító volt, leköpte az arcom.
Itt végképp ködös lett az agyam. Sikerült fölé kerülnöm. rá ültem a hasára, a két kezét a két lábammal szorítottam le. A két kezemmel megszorítottam a kést, majd ennyit mondtam.
-Te abortusz szökevény, hogy folytál volna le a lepedőn. — Elmosolyodtam, és a szemébe néztem.
Az arcán látszódott a félelem, a mosoly egyből leolvadt az arcáról és ennyit mondott.
-Kérlek. Könyörgöm, ne ölj meg. Feleségem van, és négy gyerekem. És a szüleim, meg az anyósom és az apósom is velünk élnek. Kevés a jövedelem és nincs elég pénzünk, ezért lopok. — Könyörgött, most ő félt.
Bennem megemelkedett az adrenalin. Búcsúzz el ettől a világtól. Szólaltam meg, majd a hasába szúrtam a kést.
-Gratulálok, most már egy jégszívű gyilkos vagy. — Közben meg tudta emelni a kezét és lőtt.
Kuina pov
A lövés és szúrás pillanatában ért ki a rendőrség a mentőkkel együtt. A palit elvitte lótuszt pedig megvizsgálta. Szerencséje volt mind a kettőnek. Az embernek ugyanis nem érte létfontosságú szerveit a kés. Lótusz oldalát csak karistolta a golyó. A mentősök ellátták őket, majd a palit elvitték, Lótuszt pedig otthagyták.
-Na esemény dús éjszaka volt, de most már aludjunk.
-Kuina, én félek.
-Az előbb te védtél meg mind a kettőnket, és te félsz?
-Igen! Soha senkit nem szúrtam még le, és most ez nagyon rosszul esett nekem is, még akkor is, ha csak önvédelem volt, majdnem megöltem. És mi lesz, ha az éjjel újra betörnek? Első sorban nem magam, hanem téged féltelek.— Láttam rajta, hogy nagyon fél, de meglepett, hogy aggódik értem.
-Erre nem sok az esély, de ha ez megnyugtat, akkor aludj velem. — Ajánlottam fel neki. — Attól meg fogsz nyugodni, mert látni fogod, hogy nem lesz semmi baj. — Mosolyogtam rá kedvesen, hogy megnyugodjon.
-Köszönöm. — Megkönnyebbülten sóhajtott, majd mind a ketten bementünk a szobámba aludni.
Lótusz pov
Beléptem Kuina szobájába. Három dolog jutott eszembe: szép, otthonos, kellemes. Nagyon jó érzés fogott el amikor beléptem, de valahonnan ismerős volt, nagyon nagy deja vú érzés fogott el. Mintha, már jártam volna itt, a halvány lila és fehér falak között. De nem tudom, nem jutott eszembe semmi. De az egész szobának jó illata volt, olyan csokis-narancsos. Kuina elfeküdt az ágyára, és oda hívott maga mellé engem is. Mellé feküdtem.
-Jó éjszakát Lótusz. — Mondta kedvesen, majd elaludt.
-Jó éjszakát Kuina. — Feleltem neki, de én inkább elkezdtem gondolkodni, miért törtek be? Miért pont ebbe a lakásba? Miért pont ma? Miért pont éjjel? Miért nem lőtt le az ember, csak a golyó karcolt? Miért történt mind ez? És miért döntöttem úgy este, hogy Kuinánál alszom?
Ezer, meg ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, amire talán csak a sors tudja a választ... vagy még az sem. De a gondolatok és a kérdések mellett még valami kavargott bennem. Az érzelmeim. Nagyon vegyesek voltak most az érzelmeim. A gitáros felé fordultam, miközben magamra húztam a jó meleg, és puha takarót, majd néztem egy darabig és éreztem az illatát, mert átvette az ágyneműje. Egy lakásban voltam vele, egy szobában, és egy ágyban feküdtem vele. Egy takaróval takaróztunk, és éreztem az illatát ami arra késztetett, hogy feküdjek hozzá közelebb, még közelebb, mint ahol msot fekszem, és bújjak hozzá. Lehunytam szemeim, majd mély álomba zuhantam.
"JÓ ÉJSZAKÁT! JÓ ÉJSZAKÁT, DRÁGA HERCEGNŐM!"
Kuina:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése