A KFC-ben ülök a srácokkal. Névszerint a legjobb barátommal Agurival, akit csak Agunak hívunk. Agu 2 évvel idősebb nálam, és a báttya énekes. Aztán itt van még a csendes srác Io is. Io mindig kitűnő tanuló volt, és ő szépen játszik dobon. Mindig kiemelkedő dobjátéka volt. Shinkesi a harmadik srác, ő eléggé szerelmes volt belém… de sajnos van egy olyan érzésem, higy nem csak volt. Végül pedig itt van Shinkesi báttya is Kou. Kou jóval idősebb nálam, 10 évvel idősebb nálam, tehát most 30 éves. Rengeteget gördeszkáztunk. Deszkázni még Aguri tanított meg, és nagyon élvezem. Én egy Qurito menüt vettem magamnak, meg egy Twistes Bsmartot, nagyon éhes voltam. De nagyon jól esett. Szeretek itt enni, szeretem a csirke húsát. Valahogy szerintem ízletesebb a disznó, vagy a marha. Jó persze a disznó húsát is megeszem, de számomra a szárnyas az igazi. A levegőben jó kis sültkrumpli illat volt. Mindenki sok kaját vett most magának. Itt látnának meg azok akikkel edzeni szoktam. Vagy az edző, asszem kitérne a hitéből. Ahogy ültünk és ettünk, közben jókat beszélgettünk, ittam kicsit az üdítőmből, amikor meghallottam, hogy a fiúk nevetnek.
-Mit nevettek? — Érdeklődtem. Nem szoktak ennyire nevetni. Lehet nem figyeltem valami poénra? Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, és rengeteget gondolkodom.
-Semmi, csak hogy megszólalt a telelefonod te meg nem hallottad, hanem csak nézted a krumplid.
-Hívtak? — Gyorsan megnéztem. Tényleg hívtak, az ügynökség. Felhívtam őket, és volt egy kb 2 perces megbeszélés. Amikor letettem újra csörgött a telefonom, csak ezuttal legjobb barátnőm Loretta hívott. Felvettem a telefont. — Szia Loretta. — Szóltam bele magyarul. Lorrel mindig csak magyarul beszélünk a másikhoz. Kivéve, ha ott van a barátja, Taka. Taka a One Ok Rock énekese. Egyszer dolgoznom kellett vele, onnan ismerik egymást Lorettával. Amikor idejöttünk talán rá fél évre jöttek össze. Másfél éve vannak együtt. Taka 3 hónapja, tehát tavaj novemberben költözött oda hozzánk. Ez normálisan úgy nézett volna ki, hogy Loretta költözik oda hozzá, de elméletileg Taka veszélyes környéken lakott, és nem akarta, hogy Loretta veszélyben éljen. Bár ha valami olyat akartam elmondani Lornak, ami Takára nem tartozik, de ő is ott volt, akkor azt magyarul beszéltük meg.
-Szia Lótusz! Mit szólnál ha ma este az egyik ismerősödnél aludnál?
-Minek?!
-Jönnek Taka szülei, és úgy tudják, hogy csak ketten élünk együtt.
-De nem fognak ott aludni.
-De.
-Hogy mi a jó bánatos faszomat mondasz?
-Légyszi.
-Na tudod hova menj.
-Légysziiiiiiiii. Mind a ketten jövünk ezért neked egyel.
-Lor, ma castingra megyek, nagyon izgulok, és azt mondod, hogy pihenjem ki magam valaki másnál?
-Pontosan.
-Loretta. Menj a faszomba! — Nagyo dühös voltam.
-Én megtenném érted. Köszi, hogy te is megteszed. Szia! — Lerakta a telfont.
-Semmi, csak hogy megszólalt a telelefonod te meg nem hallottad, hanem csak nézted a krumplid.
-Hívtak? — Gyorsan megnéztem. Tényleg hívtak, az ügynökség. Felhívtam őket, és volt egy kb 2 perces megbeszélés. Amikor letettem újra csörgött a telefonom, csak ezuttal legjobb barátnőm Loretta hívott. Felvettem a telefont. — Szia Loretta. — Szóltam bele magyarul. Lorrel mindig csak magyarul beszélünk a másikhoz. Kivéve, ha ott van a barátja, Taka. Taka a One Ok Rock énekese. Egyszer dolgoznom kellett vele, onnan ismerik egymást Lorettával. Amikor idejöttünk talán rá fél évre jöttek össze. Másfél éve vannak együtt. Taka 3 hónapja, tehát tavaj novemberben költözött oda hozzánk. Ez normálisan úgy nézett volna ki, hogy Loretta költözik oda hozzá, de elméletileg Taka veszélyes környéken lakott, és nem akarta, hogy Loretta veszélyben éljen. Bár ha valami olyat akartam elmondani Lornak, ami Takára nem tartozik, de ő is ott volt, akkor azt magyarul beszéltük meg.
-Szia Lótusz! Mit szólnál ha ma este az egyik ismerősödnél aludnál?
-Minek?!
-Jönnek Taka szülei, és úgy tudják, hogy csak ketten élünk együtt.
-De nem fognak ott aludni.
-De.
-Hogy mi a jó bánatos faszomat mondasz?
-Légyszi.
-Na tudod hova menj.
-Légysziiiiiiiii. Mind a ketten jövünk ezért neked egyel.
-Lor, ma castingra megyek, nagyon izgulok, és azt mondod, hogy pihenjem ki magam valaki másnál?
-Pontosan.
-Loretta. Menj a faszomba! — Nagyo dühös voltam.
-Én megtenném érted. Köszi, hogy te is megteszed. Szia! — Lerakta a telfont.
Nem kicsit voltam mérges, ez látszott is rajtam.
-Mi a baj Lótusz? — Kérdezte tőlem kíváncsian Shinkesi.
-Loretta hívott. Ma este jönnek Taka szülei. És én ma estére kilettem rakva otthonról.
-Biztosan ő is megtenné érted. — Válaszolts Shin mosolyogva.
-Melyikőtök az a vállalkozó szellemű, amelyikőtöknél csövülhetek?
-Háááááát... — Mondta mindenki.
-Szóval senki? Ennyire számíthatok rátok? — Nagyon szarul esett. Pont a legjobb barátaim. Pont rájuk nem számíthatok.
-Én csak vicceltem — Szólalt meg nevetve Io. — Tudod, hogy hozzánk bármikor jöhetsz. — Mondta kedvesen, mosolyogva.
-Köszönöm Io. — Mondtam mosolyogva. Jó érzés, hogy legalább egy emberre számíthatok.
-Hé! — Csattant fel Agu. — Hozzám is jöhetnél, de ma csajozni megyek.
-És egy csaj fontossabb mint a barátságunk? T.T Jó ezt megjegyeztem. — Mondtam el megjátszott, viccesen eloki adott szomorúsággal. — Sok sikert a csajnál. Viszont — Közben megettem a kajám. — Én megyek dolgozni.
-Máris? — Kérdezte az eddig néma Kou.
-Igen. Elméletileg most valami nagyon nagy munkát fogok kapni, ha sikeres lesz a casting. Szóval én mentem. Sziasztok! — Egyesével megöleltem őket, majd újra töltöttem az üdítőmet, és elindultam. Azt sem tudtam, hogy milyen casting, de elméletileg jó lesz, az ügynöksének, nekem is, meg a bandának is. Szóval kíváncsi vagyok.
-Mi a baj Lótusz? — Kérdezte tőlem kíváncsian Shinkesi.
-Loretta hívott. Ma este jönnek Taka szülei. És én ma estére kilettem rakva otthonról.
-Biztosan ő is megtenné érted. — Válaszolts Shin mosolyogva.
-Melyikőtök az a vállalkozó szellemű, amelyikőtöknél csövülhetek?
-Háááááát... — Mondta mindenki.
-Szóval senki? Ennyire számíthatok rátok? — Nagyon szarul esett. Pont a legjobb barátaim. Pont rájuk nem számíthatok.
-Én csak vicceltem — Szólalt meg nevetve Io. — Tudod, hogy hozzánk bármikor jöhetsz. — Mondta kedvesen, mosolyogva.
-Köszönöm Io. — Mondtam mosolyogva. Jó érzés, hogy legalább egy emberre számíthatok.
-Hé! — Csattant fel Agu. — Hozzám is jöhetnél, de ma csajozni megyek.
-És egy csaj fontossabb mint a barátságunk? T.T Jó ezt megjegyeztem. — Mondtam el megjátszott, viccesen eloki adott szomorúsággal. — Sok sikert a csajnál. Viszont — Közben megettem a kajám. — Én megyek dolgozni.
-Máris? — Kérdezte az eddig néma Kou.
-Igen. Elméletileg most valami nagyon nagy munkát fogok kapni, ha sikeres lesz a casting. Szóval én mentem. Sziasztok! — Egyesével megöleltem őket, majd újra töltöttem az üdítőmet, és elindultam. Azt sem tudtam, hogy milyen casting, de elméletileg jó lesz, az ügynöksének, nekem is, meg a bandának is. Szóval kíváncsi vagyok.
Odaértem, rengeteg lány volt már ott. A terembe lépva japán lányok mindenfele, meg rajtam kívül max egy európai lányt láttam, valamint két amerikai lányt... jobban megnézve csak egyet... a másik transzi volt. De a transzi nem volt sokáig ott. El is küldték onnan azonnal. Kicsit rossz volt látni, hogy önmaga miatt elküldték. Leültem egy székre és elő vettem a telefonom, majd elkezdtem Twitterezni. Nézegettem egy pár tweetet, majd én is írtam egyet: "Castingon vagyok. Nagyon izgulok." Alig hogy elküldtem be jött öt srác akik be is mentek az ajtón. Ismerősek voltak, főleg az, aki elöl ment. De még az is aki mögötte. Mintha már láttam volna őket, de annyira nem érdekelt. Elő vettem a táskámból az egyik tankönyvet és el kezdtem tanulni. Na annyit tudni kell, hogy nem egyszerű egy zenekarban lenni, modelkedni, és suliba járni egyszerre. Miközben tanultam éreztem a levegőben lévő izgalmat. Valahogy mindenki izgult, és feszült volt, de a levegőben hirtelen mégvalamit megéreztem. Ez pedig a már-már fojtogató dezodor, spay és parfüm szaga volt, valamint aki még ott egy kis hajlakkal megigazította a haját, na annak is volt szaga. Hallottam a rengeteg üres fecsegést. Ismerem az ilyet. Mindenki próbál a másikkal, akiben a legnagyobb veszélyt fedezi fel, jóban lenni. Miért? Mert ha az egyik ezt mondja: "Hát én a nagyimon szeretnék segíteni abból a pénzből amit ott kapok. Nagyon öreg és beteg." akkor a másik ezt mondja: "Én a beteg gyerekeknek szeretnék adakozni, vagy valami kis cukiságot. Valami kis kedvességet venni belőle." Akkor az egyik el fog menni, ezzel is a másiknak nagyobb esélyt adva. Minnél nagyobbat kamuzol, annál biztosabb, hogy a másikat kiütöd a versenyből. Természetesen mind a kettő ugyan arra költené, tehát ruhákra, sminkekre, parfümökre, és egyéb ilyesmi dolgokra. Utálom az ilyet. Ezért hallgatok zenét, vagy olvasok, vagy tanulok, vagy netezek általában az ilyeneken. A velem szemben lévő csajnak jó stílusa volt. Magasszárú piros-fekete tornacsuka, fekete cicagatya, piros-fekete skót kockás miniszoknya, piros hózentróger, és egy fekete Royzos póló. A haja szépen volt megcsinálva. Viszont egytizenöt kiló vakolat biztosan volt az arcán. De csak velem szemben ült és olvasgatott. Talán velünk nem beszélgetett senki. Az európai csaj talán spanyol lehet, az arcából gondolva, valamint ő is beszélgetett, és a hangjában spanyol akcentust hallottam. De talán ő bűzlött legjobban a parfümtől. Néha néha rámnézett, de nagyon rosszallóan. Mintha meg tudna ölni, de nem tudom, lehet csak én hiszek túl sokat...
Éppen a számítógépes grafikai programokat tanulgattam, tehát nevüket, hatékonyságukat, meg még ilyeneket amikor behívtak. Azonnal el raktam a tankönyvem a táskámba és bementem.
Éppen a számítógépes grafikai programokat tanulgattam, tehát nevüket, hatékonyságukat, meg még ilyeneket amikor behívtak. Azonnal el raktam a tankönyvem a táskámba és bementem.
A terem épp ideális volt egy ilyen dologhoz. Kis otthonos terem, jó nagy ablakokkal, a falon képekkel, rá néztem kik fognak dönteni a sorsomról.
-Jó napot kívánok! — Az az öt srác volt ott, valamint egy nagyjából 35-40 éves ember. Felismertem az öt srácot. A Royz tagjai, szóval ezért volt az a lány Royzos pólóban. Azt hiszi ha abban jön őt választják. Kis álmodozó.
-Jó napot! — Köszönt vissza nekem mindenki egyszerre.
Velem szemben egy szőke srác ült, Subaru. Ő a Royz énekese. Ő kezdett velem beszélgetni.
-Kérlek foglalj helyet. — Mondta Subaru, a magával szemben lévő székre mutatva. Le ületem vele szembe, majd vártam miről kérdez. — Hogy hívnak?
-Fekete Lótusz.
-Fekete Lótusz? Érdekes név. — Mondta miközben mindenki leírta. — Hány éves?
-Húsz.
-Idén töltötte a 20-at év elején?
-Nem. Idén már 21 leszek.
-Áh, értem. — Válaszolta, majd újra lejegyzetelték.
-Van testvére?
-Nincs.
-Úgy látom nem japánnak születtél. Hova valósi vagy?
-Magyarországon születtem, és egészen 18 éves koromig ott éltem.
-Rendben. Mesélne magáról?
-Hát 14 éves koromban művészeti középiskolába mentem ahol grafikát és táncot tanultam, majd 15 évesen letettem a középfokú angol nyelvvizsgát. 18 éves koroban ide költöztem a legjobb barátnőmmel Lorettával. Jelenleg főiskolai hallgató vagyok, de mellette modelkedem, és egy bandában énekelek, és néha gitározom.
-Szóval ön egy igazi művész lélek. — Mosolyodott el.
-Hát igen... mondhatni. — Elpirultam, aranyos a mosolya. Valahogy az összes visual keies srác viszonylag, néha, kicsit durvának néz ki, viszont ha mosolyognak, akkor annál édesebb nincs a világon.
Ez a beszélgetés olyan volt mint a középiskolai felvételim. Ez nagyjából olyan volt mint egy értelmiségi elbeszélgetés. Gondolom azért, hogy lássák milyen emberek jelentkeznek. Nem hiszem, hogy bárkivel szívesen dolgoznának.
-Rendben van. — Szólalt meg a mellette ülő srác akinek a haja valahol a világos barna-sötét szőke szín közt volt mint az én hajam. Ő volt a banda gitárosa, Kuina. — Kérlek menj ki és várakozz. Majd szólni fogunk.
Felálltam a székemből, majd meghajoltam. — Viszontlátásra! — Köszöntem el, majd kimentem.
-Jó napot kívánok! — Az az öt srác volt ott, valamint egy nagyjából 35-40 éves ember. Felismertem az öt srácot. A Royz tagjai, szóval ezért volt az a lány Royzos pólóban. Azt hiszi ha abban jön őt választják. Kis álmodozó.
-Jó napot! — Köszönt vissza nekem mindenki egyszerre.
Velem szemben egy szőke srác ült, Subaru. Ő a Royz énekese. Ő kezdett velem beszélgetni.
-Kérlek foglalj helyet. — Mondta Subaru, a magával szemben lévő székre mutatva. Le ületem vele szembe, majd vártam miről kérdez. — Hogy hívnak?
-Fekete Lótusz.
-Fekete Lótusz? Érdekes név. — Mondta miközben mindenki leírta. — Hány éves?
-Húsz.
-Idén töltötte a 20-at év elején?
-Nem. Idén már 21 leszek.
-Áh, értem. — Válaszolta, majd újra lejegyzetelték.
-Van testvére?
-Nincs.
-Úgy látom nem japánnak születtél. Hova valósi vagy?
-Magyarországon születtem, és egészen 18 éves koromig ott éltem.
-Rendben. Mesélne magáról?
-Hát 14 éves koromban művészeti középiskolába mentem ahol grafikát és táncot tanultam, majd 15 évesen letettem a középfokú angol nyelvvizsgát. 18 éves koroban ide költöztem a legjobb barátnőmmel Lorettával. Jelenleg főiskolai hallgató vagyok, de mellette modelkedem, és egy bandában énekelek, és néha gitározom.
-Szóval ön egy igazi művész lélek. — Mosolyodott el.
-Hát igen... mondhatni. — Elpirultam, aranyos a mosolya. Valahogy az összes visual keies srác viszonylag, néha, kicsit durvának néz ki, viszont ha mosolyognak, akkor annál édesebb nincs a világon.
Ez a beszélgetés olyan volt mint a középiskolai felvételim. Ez nagyjából olyan volt mint egy értelmiségi elbeszélgetés. Gondolom azért, hogy lássák milyen emberek jelentkeznek. Nem hiszem, hogy bárkivel szívesen dolgoznának.
-Rendben van. — Szólalt meg a mellette ülő srác akinek a haja valahol a világos barna-sötét szőke szín közt volt mint az én hajam. Ő volt a banda gitárosa, Kuina. — Kérlek menj ki és várakozz. Majd szólni fogunk.
Felálltam a székemből, majd meghajoltam. — Viszontlátásra! — Köszöntem el, majd kimentem.
Leültem a székembe és újra elkezdtem tanulni. Pontosabban csak akartam volna elkezdeni tanulni. Majd behívták a többieket is.
Subaru pov
Lement az összes jelentkező. Most beszéljük meg a srácokkal, hogy ki marad és ki megy.
-Szerinrem annak az amerikai csajnak mennie kell. — Szólalt meg azonnal Tomoya a banda dobosa.
-Mert? Szerintem teljesen rendben volt. — Hallatszott a felelet a gitárosunktól Kuinától. — Oké beszédhibás volt, de beszélnie nem kell.
-Nem tudom. Nekem olyan unszimpatikus volt. Meg elég duci. — Mondtam.
-Inkább kövér. — Szólalt meg Tomoya.
-Egy nő mindig duci, még akkor is ha kövér. — Mondtam kicsit viccesebb hangvételben.
-Ebben van valami. — Szólalt meg a bal oldalamon ülő Kuina, mire mindenki felnevetett.
-Komolyra fordítva a szót. — Szólalt meg a másik gitáros Kazuki. — Tudjátok, hogy a ruhapróbás fotózásra csak 4 embert engedhetünk. Amelyikőjüknek jobban áll a ruha, jól mutat benne, és amelyikük a legszebb az lesz benne a klipben.
-Ez igaz. — Nézegetem, hogy mit mondtak a lányok. — Az a bagolyszemüveges aranyos volt, de nem valami bátor, és hát nem is valami szép.
-Ja. Ez igaz.
Láttam Koudai, a basszerosunk eléggé gondolkodik.
-Te mind gondolkodsz ennyire?
-A spanyol csajnak szerintem mindenképp mennie kell, olyan volt a tekintete, mintha meg akarna ölni minket. Az a hosszú fekete-kék hajú lány szerintem aranyos volt, de nagyon alacsony, ki se látszik a földből. Viszont az a magyar. Háááát szerintem neki adni kéne egy esélyt. Aranyos is, szép is, nem túl alacsony, nem túl magas, és normális... így első benyomás alapján. -Igen, ő szimaptikus volt számomra is. — Jelentette ki komolysággal Kuina. — Viszont magyar, de az arcfelépítése olyan mintha innen származna. Hogy is hívják? — Gyorsan megnézte a papírt. — Lótusz. Nem mindnennapi a neve az egyszer biztos. És ha jól látom az inteligenciája sem. Mindössze 15 évesen angol nyelvvizsga, ráadásul középfokú... tud valamit.
-Kuina, honnan veszed, hogy nem hazudik? — Kérdeztem tőle. — Ezek a lányok mesterien értenek a hazudozáshoz, és bármit képesek megtenni, hogy elérjék a céljuk.
-Nem tudom, én nem úgy láttam mintha hazudott volna.
-Egy hátránya van. — Szólalt meg Koudai. — Még diák.
-Na igen. Ez gond lehet.
-Szerintem döntsünk aztán szóljunk nekik.
-Szerinrem annak az amerikai csajnak mennie kell. — Szólalt meg azonnal Tomoya a banda dobosa.
-Mert? Szerintem teljesen rendben volt. — Hallatszott a felelet a gitárosunktól Kuinától. — Oké beszédhibás volt, de beszélnie nem kell.
-Nem tudom. Nekem olyan unszimpatikus volt. Meg elég duci. — Mondtam.
-Inkább kövér. — Szólalt meg Tomoya.
-Egy nő mindig duci, még akkor is ha kövér. — Mondtam kicsit viccesebb hangvételben.
-Ebben van valami. — Szólalt meg a bal oldalamon ülő Kuina, mire mindenki felnevetett.
-Komolyra fordítva a szót. — Szólalt meg a másik gitáros Kazuki. — Tudjátok, hogy a ruhapróbás fotózásra csak 4 embert engedhetünk. Amelyikőjüknek jobban áll a ruha, jól mutat benne, és amelyikük a legszebb az lesz benne a klipben.
-Ez igaz. — Nézegetem, hogy mit mondtak a lányok. — Az a bagolyszemüveges aranyos volt, de nem valami bátor, és hát nem is valami szép.
-Ja. Ez igaz.
Láttam Koudai, a basszerosunk eléggé gondolkodik.
-Te mind gondolkodsz ennyire?
-A spanyol csajnak szerintem mindenképp mennie kell, olyan volt a tekintete, mintha meg akarna ölni minket. Az a hosszú fekete-kék hajú lány szerintem aranyos volt, de nagyon alacsony, ki se látszik a földből. Viszont az a magyar. Háááát szerintem neki adni kéne egy esélyt. Aranyos is, szép is, nem túl alacsony, nem túl magas, és normális... így első benyomás alapján. -Igen, ő szimaptikus volt számomra is. — Jelentette ki komolysággal Kuina. — Viszont magyar, de az arcfelépítése olyan mintha innen származna. Hogy is hívják? — Gyorsan megnézte a papírt. — Lótusz. Nem mindnennapi a neve az egyszer biztos. És ha jól látom az inteligenciája sem. Mindössze 15 évesen angol nyelvvizsga, ráadásul középfokú... tud valamit.
-Kuina, honnan veszed, hogy nem hazudik? — Kérdeztem tőle. — Ezek a lányok mesterien értenek a hazudozáshoz, és bármit képesek megtenni, hogy elérjék a céljuk.
-Nem tudom, én nem úgy láttam mintha hazudott volna.
-Egy hátránya van. — Szólalt meg Koudai. — Még diák.
-Na igen. Ez gond lehet.
-Szerintem döntsünk aztán szóljunk nekik.
Lótusz pov
Tanultam kb 20-30 perc múlva kijött a vén pali. Elmondták kiket küldtek el Royz tagjai. Meglepett, de én maradtam. Meg még 3 japán csaj. Elvezettek minket egy hát egy ilyen esküvői ruhaszalon szerűségbe. Rengeteg ruha volt ott. Egy olyan ruhát kellett kiválasztanunk, ami szerintünk jól állt nekünk, majd felvenni. Ezután gyorsan sminkeltek és megcsinálták a hajunk. Mindenki kezébe nyomtak egy csokor vörös rózsát. Ezután egy másik terembe vezettek minket, ahol egy fotós várt minket. Gondolom amelyikünknek a legjobban áll a választott ruha, meg amelyikünk a legszebb az úgymond "nyertes". Gyorsan megcsinálták a képeket a 3 csajról, majd én jöttem. Na ez csak menni fog, ha egyszer ez az egyik szakmám.
-Rendben. Had lássunk valami igazán gyönyörűt. Valami olyat ami egy igazi szépséghez illik.
Bevetettem egy olyan pózt ami jól áll nekem, és reménykedtem.
-Ezaz, még egy pár ilyet.
Pózoltam mikor milyen kellett. A legjobban az ment amikor érzelem mentesnek kellett lennem, mégis aranyosnak, de egy minimális félelmet mutassak. Könnyen ment. Amikor végeztem le mosták a sminkem, és a ruhám is vissza cseréltem, az utcai ruhámra. Ezután kint váram a teremben, a másik 3 lánnyal.
-Rendben. Had lássunk valami igazán gyönyörűt. Valami olyat ami egy igazi szépséghez illik.
Bevetettem egy olyan pózt ami jól áll nekem, és reménykedtem.
-Ezaz, még egy pár ilyet.
Pózoltam mikor milyen kellett. A legjobban az ment amikor érzelem mentesnek kellett lennem, mégis aranyosnak, de egy minimális félelmet mutassak. Könnyen ment. Amikor végeztem le mosták a sminkem, és a ruhám is vissza cseréltem, az utcai ruhámra. Ezután kint váram a teremben, a másik 3 lánnyal.
Subaru pov
-Huuuuu. Ők aztán megdolgoztatnak minket. — Jelentettem ki miközben nézegettem a képeket.
-Igen, de azért lehet dönteni. Pléldául Mimiko, hát szép lány, de nagyon bizonytalan. És a testtartása is inkább emlékeztet a higanyra, mint egy lányra. — Jelentette ki Kazuki.
-Ebben egyetértek. Tehát Mimiko nem. Hát Miu ő... őt valahogy kövéríti a fehér.... minden nézőpontból. — Szólalt meg Koudai.
-Ez teljesen igaz. Akiko vagy Lótusz? — Kérdeztem.
-Akiko. — Mondta Tomoya.
-Lótusz. — Mondta mellettem Kazuki.
-Lótusz. — Jelentette ki teljesen biztosan Koudai.
-Szerintem legyen Akiko. — Meglepett Kuina válasza. Azt hittem Lótuszt fogja várni. — Subaru. Te mit mondasz?
-Szerintem Mimikót és Miut küldjük el. A másik két lányon meg. Nem tudom. Mind a ketten nagyon szépek. Vagy tudjátok mit? Akiko és Lótusz telefonszámát lejegyezzük. Aztán majd felhívjuk, hogy melyikőjük lesz benne a klipben, és melyikőjük nem.
-Ez is egy megoldás. — Értett velem egyet Tomoya.
-Rendben. Akkor ezt...
-Várjanak uraim. Ne olyan gyorsan. — Szólalt meg a menedzserünk.
-Mi a gond?
-Annyi ideig húzni akarjátok? Ki fognak futni az időből. — Figyelmeztetett minket.
-Subarunak nem fog addig tartani. — Nyugtatta meg a menedzsert Kuina.
-Biztosan. Maximum ma vagy holnap estére meglesz. Sőt én fogom felhívni őket. — Jelentettem ki magabiztosan.
-Rendben. Ezesetben. — Kiment és szólt a lányoknak. — Mimiko és Miu-chan. Maguk haza mehetnek. Akiko és Lótusz-chan. Ha kérhetném önöket, fáradjanak be.
-Igen, de azért lehet dönteni. Pléldául Mimiko, hát szép lány, de nagyon bizonytalan. És a testtartása is inkább emlékeztet a higanyra, mint egy lányra. — Jelentette ki Kazuki.
-Ebben egyetértek. Tehát Mimiko nem. Hát Miu ő... őt valahogy kövéríti a fehér.... minden nézőpontból. — Szólalt meg Koudai.
-Ez teljesen igaz. Akiko vagy Lótusz? — Kérdeztem.
-Akiko. — Mondta Tomoya.
-Lótusz. — Mondta mellettem Kazuki.
-Lótusz. — Jelentette ki teljesen biztosan Koudai.
-Szerintem legyen Akiko. — Meglepett Kuina válasza. Azt hittem Lótuszt fogja várni. — Subaru. Te mit mondasz?
-Szerintem Mimikót és Miut küldjük el. A másik két lányon meg. Nem tudom. Mind a ketten nagyon szépek. Vagy tudjátok mit? Akiko és Lótusz telefonszámát lejegyezzük. Aztán majd felhívjuk, hogy melyikőjük lesz benne a klipben, és melyikőjük nem.
-Ez is egy megoldás. — Értett velem egyet Tomoya.
-Rendben. Akkor ezt...
-Várjanak uraim. Ne olyan gyorsan. — Szólalt meg a menedzserünk.
-Mi a gond?
-Annyi ideig húzni akarjátok? Ki fognak futni az időből. — Figyelmeztetett minket.
-Subarunak nem fog addig tartani. — Nyugtatta meg a menedzsert Kuina.
-Biztosan. Maximum ma vagy holnap estére meglesz. Sőt én fogom felhívni őket. — Jelentettem ki magabiztosan.
-Rendben. Ezesetben. — Kiment és szólt a lányoknak. — Mimiko és Miu-chan. Maguk haza mehetnek. Akiko és Lótusz-chan. Ha kérhetném önöket, fáradjanak be.
Lótusz pov
Nem tudtam miért, kellett bemennem, de bementem. Elkérték a lakcímem és a telefonszámom, majd elmehettem haza. Ahogy illett elköszöntem és elindultam haza. Ránéztem az órámra. Este 6 óra. Vártam a vonatra, és mellettem megállt valaki. Ránéztem, és Kuina állt mellettem. Ő nem vett észre, meg nem kezdek el ott beszélgetni vele. Megérkezett a vonat és felszálltam. Sikerült leülnöm ablak mellé. Szeretek az ablak mellé ülni. Néztem ki az ablakon és gondolkodtam, majd valaki hozzám szólt.
-Bocsátat Lótusz-chan, szabad lesz a hely melletted?
Oldalra fordítottam a fejem. Kuina állt mellettem a válaszra várva.
-Temészetesen. -Válaszoltam.
-Köszönöm. — Leült, majd elővette a fülhallgatóját és a telefonját, majd elkezdett zenét hallgatni, de elötte még megkérdezte meddig megyek.
-A 7. megállóig.
-Akkor egy helyen fogunk leszállni. Lótusz-chan. Hazkísérhetlek?
-Igazán nem szügséges.
-Más lány bele egyezne azonnal.
-Én nem olyan vagyok mint a többi lány. Én nem olyan vagyok, hogy "Jaj! Kuina-san a Royzból hazakísérne. Igent mondok és ezzel fogok dicsekedni az ismerőseimnek!" Én olyan vagyok, hogy hát tisztelem önöket így... —itt közbe szólt.
-Bocsáss meg, hogy a szavadba vágok, de kérlek tegezz. Csak 4 évvel vagyok idősebb nálad. — Nagyon kedvesen beszélgetett velem.
-Rendben. Köszönöm. Szóval tisztelem a munkátok, így téged is. De ti is emberek vagytok. Nem tudom, hogy ezért miért kéne azonnal igent mondanom, meg miért kéne hasraesnem?
-Tetszik ez a hozzá állás. Most újra felajánlom. Haza kísérhetlek? Nem fogadok el nemleges választ.
-Akkor igen. — Ezen nevettünk egy kicsit, majd leszáltunk és elindultunk haza.
-Bocsátat Lótusz-chan, szabad lesz a hely melletted?
Oldalra fordítottam a fejem. Kuina állt mellettem a válaszra várva.
-Temészetesen. -Válaszoltam.
-Köszönöm. — Leült, majd elővette a fülhallgatóját és a telefonját, majd elkezdett zenét hallgatni, de elötte még megkérdezte meddig megyek.
-A 7. megállóig.
-Akkor egy helyen fogunk leszállni. Lótusz-chan. Hazkísérhetlek?
-Igazán nem szügséges.
-Más lány bele egyezne azonnal.
-Én nem olyan vagyok mint a többi lány. Én nem olyan vagyok, hogy "Jaj! Kuina-san a Royzból hazakísérne. Igent mondok és ezzel fogok dicsekedni az ismerőseimnek!" Én olyan vagyok, hogy hát tisztelem önöket így... —itt közbe szólt.
-Bocsáss meg, hogy a szavadba vágok, de kérlek tegezz. Csak 4 évvel vagyok idősebb nálad. — Nagyon kedvesen beszélgetett velem.
-Rendben. Köszönöm. Szóval tisztelem a munkátok, így téged is. De ti is emberek vagytok. Nem tudom, hogy ezért miért kéne azonnal igent mondanom, meg miért kéne hasraesnem?
-Tetszik ez a hozzá állás. Most újra felajánlom. Haza kísérhetlek? Nem fogadok el nemleges választ.
-Akkor igen. — Ezen nevettünk egy kicsit, majd leszáltunk és elindultunk haza.
Amikor oda értünk az öt emeletes panelház elé, akkor elköszöntem tőle.
-Nagyon ne köszönj el. Én is itt lakom.
-Tényleg? Hányadik emelet?
-Ötödik.
-Akkor lehetséges hogy szomszédok vagyunk, csak mindig elkerültük egymást?
-Lehet. Hát bármi megeshet. — Felmentünk, majd el kísért a lakás elé. — Akkor igen. Szomszédok vagyunk.
-Igen. Viszont nekem most mennem kell. Össze szedem a cuccaim és megyek ismerősömhöz... a város másik végébe. Úgymond "elzavartak" ma itthonról.
-Hogyhogy?
-Barátnőm pasijának a szülei ma jönnek. És barátnőmék nem szeretnék, ha itthon lennék.
-Hívd fel a haverod, hogy nem mész.
-Mert?
-Átjössz hozzám.
-Köszi. Nagyon rendes vagy, de ott kéne aludnom nála.
-Hát most... van vendég szobám. Nem foglak bántani sehogyan, meg nem is mernélek bántani.
-Nem is tudom... — Bizonytalanodtam el.
-Ha attól félsz, hogy bárki megtudja, akkor nyugi. Nem fogja megtudni senki. Meg most momentán szivességet teszek neked. — Mondta kedvesen.
-Hogyan?
-Nem kell át menned a város másik végébe, és így nem fognak a szádhoz meg az orrodhoz olyan szar rongyot nyomni, hogy elájulj, így nem fognak megölni, vagy megkínozni, vagy megerőszakolni, vagy fogva tartani és úgy mindenféle szörnyűségeket csinálni veled. — Magyarázta meg kedvességét.
-Ennyire ne nézz gyengének meg szánalmasnak.
-Tudom milyenek az itteni emberek. Csak segíteni akarok. — Próbált meggyőzni. Rövides gondolkodás után beadtam a derekam.
-Nagyon ne köszönj el. Én is itt lakom.
-Tényleg? Hányadik emelet?
-Ötödik.
-Akkor lehetséges hogy szomszédok vagyunk, csak mindig elkerültük egymást?
-Lehet. Hát bármi megeshet. — Felmentünk, majd el kísért a lakás elé. — Akkor igen. Szomszédok vagyunk.
-Igen. Viszont nekem most mennem kell. Össze szedem a cuccaim és megyek ismerősömhöz... a város másik végébe. Úgymond "elzavartak" ma itthonról.
-Hogyhogy?
-Barátnőm pasijának a szülei ma jönnek. És barátnőmék nem szeretnék, ha itthon lennék.
-Hívd fel a haverod, hogy nem mész.
-Mert?
-Átjössz hozzám.
-Köszi. Nagyon rendes vagy, de ott kéne aludnom nála.
-Hát most... van vendég szobám. Nem foglak bántani sehogyan, meg nem is mernélek bántani.
-Nem is tudom... — Bizonytalanodtam el.
-Ha attól félsz, hogy bárki megtudja, akkor nyugi. Nem fogja megtudni senki. Meg most momentán szivességet teszek neked. — Mondta kedvesen.
-Hogyan?
-Nem kell át menned a város másik végébe, és így nem fognak a szádhoz meg az orrodhoz olyan szar rongyot nyomni, hogy elájulj, így nem fognak megölni, vagy megkínozni, vagy megerőszakolni, vagy fogva tartani és úgy mindenféle szörnyűségeket csinálni veled. — Magyarázta meg kedvességét.
-Ennyire ne nézz gyengének meg szánalmasnak.
-Tudom milyenek az itteni emberek. Csak segíteni akarok. — Próbált meggyőzni. Rövides gondolkodás után beadtam a derekam.
Gyorsan bementem a lakásba és összeszedtem a cuccaim. Szeretek belépni a lakásba. Mindig olyan jó süti illat van... vagyis volt nálunk. Most, mióta itt lakik Taka, azóta mégjobb ilatt van. Ugyanis a süti illat mellé férfi spray, és kölni. Mégha Taka nem is az én pasim, mindig jó... valahogy megnyugtató az, higy van a lakásban egy férfi nemű egyén, és nem nekem kell mindig kimennem ha úgy halljuk, hogy betörtek hozzánk. Igen. Tanultam harcművészetet is. És ha bármi volt mindig nekem kellett elintéznem. De Taka érkeztével ennek vége lett. Szóval mondhatni hálás vagyok neki. A másik amiért szeretek otthon lenni, azok a falak. Olyan jó érzés. Olyan nyugtató, mégis felpezsdítő. Meleget árasztó, de hűsítő falak közt sokkal jobb. Na és a bútorok... Fehér és fekete színű bőr kanapé és fotel piros színű pléddel. A kanapéhoz és a fotelekhez kaptunk a színű párnákat. Mi általában úgy szoktuk, hogy a fekete fotelokra a fehér párnákat, a fehér kanapéra pedig a fekete párnákat, de ez most nem így volt. Gondolom Taka szülei miatt. De jó, hogy nem leszek itthon. Így ez nem tud zavarni. Be mentem a szobámba. Bár kint rend uralkodik amit néha én tartok fent, néha Loretta, néha pedig Taka... igazából attól függ, hogy ki takarított. De mindegy. Szóval a szobám ezzel ellentétben csak szeretne hasonlítani a rendre. Mármint nem az. tényleg rend van, de csak a szekrényem elöttig. Amögött van, hát nem is mögötte, hanem a falam meg a szekrényem közt, de oda van ledobálva az ágynemű huzatom, meg a lepedőm, és azok alatt egy babzsák fotel. Az ágyam olyan, mint a régi japán házakban. Tehát 1-2 matrac a földön, és nagyon kényelmes. A falamat bandás poszterek és zászlók díszítik, valamint azok a motívumok, amiket a falamra festettem. Nem nagy a szobám, de én meg a kiscicám elférünk benne. Szóval az így jó. Amúgy kutyás vagyok, de a macskára jobban tudok időt fordítani, mivel a nap nagy részét átalussza, meg lustálkodik. Szóval a macska az az állat amit nekem találtak ki. Amúgy még nagyon kis kis cica. Tehát tényleg. Úgy hoztuk el, hogy az anyjától már el lehetett szakítani, mert ahoz már elég nagy volt. Mégis akkor a macska mint a tenyerem az ujjaimmal együtt véve. A neve pedig Ocsa. Tehát zöld tea. Miért lett ez a neve? Igazából nem tudom. De tetszik ez a szó. Meg a jelentése is. És szeretem a zöld teát... igen... a macskám a kedvenc italomról neveztem el. Ez egyátalán nem fura... Összepakoltam magamnak és kimentem, Taka éppen terített, én meg oda mentem segíteni neki.
-Lótusz. Kinél leszel este? — Kérdezte Taka.
-Egy ismerősömnél.
-Rendben. Akkor majd olyan dél fele hazajöhetsz. — Hát...... bazdmeg.
-Köszönöm, hogy megengeded. — Mondtam nem valami kedvesen.
-Nyugi. Neked is marad kaja. Kivéve, ha ott reggelizel. — Ezzel most nagyon megszerettelek. Mármint bírom Takát. Nagyon jól elvagyunk, meg tényleg, Loretta, Taka és én mintha egy családot alkotnánk. Bevallom én is szoktam ölelgetni Takát, meg szeretem mint egy barátot, meg ha találkozunk, vagy valamelyikünk hazaér még puszit is szoktunk adni a másiknak, de Loretta tud erről, de nem féltékenykedik, meg engem sem utál. Miért? Mert tudja, hogy sosem "lopnám" el a barátját, és tudja, hogy Taka sem csalná meg őt soha. Szóval ja. Megvan a béke az otthonban.
-Hát.... bazd meg..... — Mondtam, nem sértően, majd nevettem mire ő is nevetett. Ekkor Loretta jött ki a konyhából és megölelt. Hat év ismerettség után ( amiből négy suli, kettő pedig az, hogy lakótársak vagyunk) már eléggé olyan nekem mintha a nővérem lenne. — Szia Lorettaaaaaaa..... — Én is megöleltem.
-Mész ma pasizni?
-Nem terveztem.
-Oké. Akkor nem tudom hol, vagy kinél leszel ma, de érezd jól magad a társaságában. Szia. — Mondta, majd ismét megölelt és elengedett.
-Szia. — Viszonoztam az ölelését, majd elengedtem.
-Tőlem is elköszönsz ugye? — Takára rá jött az öt perc.
-Hát hallod nem. — Mondtam nevetve, majd megöleltem. — Szia. — Miután viszonozta ölelésem elengedtük egymást és én kimentem a bejárati ajtón, majd ezután bekopogtam a szomszédba.
-Nyugi. Neked is marad kaja. Kivéve, ha ott reggelizel. — Ezzel most nagyon megszerettelek. Mármint bírom Takát. Nagyon jól elvagyunk, meg tényleg, Loretta, Taka és én mintha egy családot alkotnánk. Bevallom én is szoktam ölelgetni Takát, meg szeretem mint egy barátot, meg ha találkozunk, vagy valamelyikünk hazaér még puszit is szoktunk adni a másiknak, de Loretta tud erről, de nem féltékenykedik, meg engem sem utál. Miért? Mert tudja, hogy sosem "lopnám" el a barátját, és tudja, hogy Taka sem csalná meg őt soha. Szóval ja. Megvan a béke az otthonban.
-Hát.... bazd meg..... — Mondtam, nem sértően, majd nevettem mire ő is nevetett. Ekkor Loretta jött ki a konyhából és megölelt. Hat év ismerettség után ( amiből négy suli, kettő pedig az, hogy lakótársak vagyunk) már eléggé olyan nekem mintha a nővérem lenne. — Szia Lorettaaaaaaa..... — Én is megöleltem.
-Mész ma pasizni?
-Nem terveztem.
-Oké. Akkor nem tudom hol, vagy kinél leszel ma, de érezd jól magad a társaságában. Szia. — Mondta, majd ismét megölelt és elengedett.
-Szia. — Viszonoztam az ölelését, majd elengedtem.
-Tőlem is elköszönsz ugye? — Takára rá jött az öt perc.
-Hát hallod nem. — Mondtam nevetve, majd megöleltem. — Szia. — Miután viszonozta ölelésem elengedtük egymást és én kimentem a bejárati ajtón, majd ezután bekopogtam a szomszédba.
Royz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése