IV. Fejezet: A PV forgatásának első napja

A kihallgatóban ültem. Tappancsok a halántékomra rakva, és az ujjam egy pulzus mérőben, a felkaromon edig vérnyomás mérő díszelgett. Nem tudtam mi lesz, próbáltam nyugodt maradni.
-Volt már kihallgatáson?
-Igen.
-Ilyesmi ügyekben?
-Nem.
-Rendben. Akkor vásárolt kábítószert valaha is, a gyanúsítottól?
-Nem.
-És valaha vásárolt kábítószert?
-Nem.
-Fogyasztott valaha?
-Nem. - Nem hazudtam semmiről, nem akartam, higy bármelyikünknek legyen valami baja.
-Értem. Kérem mondja el, hogy mi történt ezeken a képeken.
Elém rakott pár fotót.
-Agurit megkértem hogy vegyen nekem cigit.  Ő meg is tette, én pedig kifizettem neki. A következő képen rágyújtottam, majd felhívott az egyik barátom, aki meghívott egy buliba, és utána elmondott valami vicces dolgot, ami vele történt. Azon röhögtem. Majd a következőkön nem röhögtem, aztán megint. Néha rám jön a nevetés, és akkor elkezdek a nagy semmin nevetgélni.
-Mit tud arról, hogy a barátja kislányokat zaklat, és rajtuk akarja kiélni a szexuális életét?
-Én ilyenről nem tudok, de nem hinném, hogy ilyet tenne. Pláne azért, mert jelenleg is próbál bevágódni egy Kyotóban lakó lánynál.
-Rendben. Köszönjük.
Levették rólam a tappancsokat, majd miután megkapták a laboreredményt, és látták, hogy nem hazudtam elengedtek.

Mentem a vonatra, arra, amivel otthonról indultam volna. Ott is van megállója. Amint megállt a vonat felszálltam, és oda mentem egy fekete, tincsekben fehér hajú sráchoz. Megkérdeztem szabad-e a hely, rábólintott, hogy persze, majd a kezembe nyomott egy energia italt, csak néztem rá, hogy mi van vele. Miért nyomta a kezembe, hisz nem is ismerjük egymást, ezért vissza adtam neki.
-Úgy emlékeztem szereted. — Szólalt meg.
-Ki vagy te?
-Nem ismersz meg? — Kérdezte.
-Te vagy az Yuma? — Világosodtam meg hirtelen.
-Jaja. — Vissza adta nekem az energia italt.
-Régen találkoztunk. Mi a helyzet veled? — Yuma a Rabbi Star nevű visual kei banda gitárosa. A banda kezdete óta követem a munkásságuk. Legelőször Yumával ismerkedtem össze. Bekövetett twitteren, majd néha-néha pár szót váltottunk egymással twitteren. Ilyen apróbb dolgokat. Például amikor boldog újévet kívántunk egymásnak, vagy boldog szülinapot/karácsonyt, meg ilyen kisebb dolgokat.

-Semmi érdekes. Dolgozok, meg költözök. Azért vagyok most itt. — Válaszolta meg a fel nem tett kérdésem. — És veled?

-Én csak dolgozok. Valamikor össze kéne jönni. Bulizni, vagy csak iszogatni valahol. Amúgy még a régi lakásodban vagy, vagy már az újban?

-Már az újban, csak még festeni kell az egyik szobát. Nem tetszett a színe. Olyan rosszul éreztem magam benne. De majd amint készen leszek vele, akkor azonnal meg lesz a lakásavató, és ezt vedd meghívásnak. — Gondolom kacsintott, de nem láttam, mivel napszemüveget viselt.

-Értettem. Ha segítségedre lehetek bármiben, akkor csak szólj. — Ajánlottam fel a segítségemet.

-Aranyos vagy, de Satoval már megbeszéltük. Segíteni fog nekem a szoba festésben. — Jelentette ki mosolyogva. Jó, ha az embernek vannak barátai akikre számíthat. 

 Megszólalt a telefonom. Subaru hívott, hogy ma be kéne mennem, már kezdenék felvenni az MV-t.
-Subaru. Elméletileg ma interjúm lenne, meg fotózás, és dalfelvétel, de lehet, hogy elnéztem a napot. Vagy várjon csak. Hányadika is van?
-Ma 17-e van.
-Akkor elnéztem a napot. Persze. Megyek. Hányra menjek?
-Egy óra múlva legyél itt. Oké? Mivel jössz?
-Vonattal. És nem tudom oda fogok-e találni. Tehetségem van az eltévedéshez. Vagy egyátalán hova kell mennem?
-Ahol tegnap volt a casting. De ha szeretnéd, akkor kimegyek eléd. Nem fogsz legalább eltévedni.
-Nem szükséges. Útbaigazítást kérek, ha nem találom az épületet.
-Biztosan ide fogsz találni?

-Igen. — Nem vagyok én olyan, hogy mindenhova kísérgetni kelljen. Amit nem tudok hol van, azt megkérdezem az emberektől. 

-Nos akkor rendben. Akkor egy óra múlva. 

-Rendben. Viszont hallásra.

-Ha nem mondtam volna, akkor mondom, hogy nyugodtan tegezz. Volt egy tanárom akit tegezhetett az osztály, mivel tegeződve is lehet normálisan beszélgetni. De magázva is el lehet küldeni a másikat az anyjába. Szia.

 Letettük a telefont, majd még egy kicsit beszélgettem Yumával, aztán leszállt. Én még zenét hallgattam, majd nem sokkal később én is leszálltam, és elindltam

 Nos igen... eltévedtem. Oda mentem egy kedves öreg bácsihoz.

-Bocsánat uram. Jónapot kívánok önnek. Megtudná mondani, hogy merre találom a B.P.Records épületét? — Érdeklődtem. A tőlem telhető udvariassággal, és kedvességgel.

-Sajnálom kisasszony, de nem ismerem a környéket. Csak az unokáimhoz jöttem. — Válaszolt.

-Értem. Köszönöm szépen. További szép napot. Viszontlátásra! — Elköszöntem tőle, majd mentem tovább. Oda mentem egy ganguro lányhoz, Magyarországon ha valaki meglátott egy képet egy ganguro lányról, akkor ennyit mondott rá "Mi ez? Ganguro? Szóval, a ganguro azt jelenti, hogy japán kurva." Ezt így. Hát... engem nem zavar. Nem tud érdekelni, ha valaki ilyen. Ha így érzi jól magát, akkor csak nyugodtan. Meg úgy őszíntén van egy barátnőm aki ganguro lány, aki nagyon jófej. Mielőtt bárki elkezdené, nem a piroslámpás negyedben dolgozik. Éppen ellenkezőleg. Divattervezőként dolgozik, és nagyon jó a szakmájában. Csinált már nekem pár ruha tervet. Mind nagyon tetszett. Párat meg is valósítottam, aminek nagyon örült. Egyszer kiharcoltam, hogy az általa tervezett ruhában legyen az egyik fotózásom. Tehát oda mentem a csajhoz.

 -Helo! Megtudnád mondani, hogy merre találom a B.P.Records épületét?

-Szia! Persze. Mész egyenesen, majd a második saroknál befordulsz jobbra. Mész tovább egyenesen és 5 háztömb után be kell fordulnod balra, majd a kereszteződésnél egyszer jobbra.

-Köszi. Szia. — Elmentem, és hát kicsit nehézkesen, de oda találtam, és érdekes módon nem késtem el. Furcsának is találtam. 

 Már éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor megszólalt a telenonom. 

-Igen?

-Szia Lótusz, megint én vagyok. — Hallottam a vonal túlvégéről Subaru hangját.

-Szia. Ide értem az épülethez.

-Rendben, akkor most maradj ott, vagy ha fázol akkor gyere be az épületbe. Mindjárt lemegyünk, és elmegyünk a forgatás helyszínére. Berendeztek nekünk egy helyet. Most majd oda fogunk menni. — Nagyon kedvesen beszélt velem. Annyira szeretem, ha valaki ilyen. 

-Rendben. Megvárom magukat. Vagyis titeket. — Természetesen megkavarodtam, hogy most mit kell válaszolnom. 

 Erre Subaru nevetéssel válaszolt. Gondolom érezte, hogy megkeveredtem... nem is kicsit. De nem az, hogy kinevetett volna, csak egy kicsit nevetett, olyan volt, mintha aranyosnak talált volna.

-Nemsokára ott vagyunk. Szia. — Letette.

 Úgy tűnik, hogy csak ezért hívott. Na mindegy. Leületem a padra, és elkezdtem ott megvárni őket. Elővettem a telefonom, és bedugtam a fülhallgatóm a telefonomba, majd a fülembe. Elkezdtem zenét hallgatni, a tepefonomon elkezdtem twitterezni. 

Subaru pov

 Amint le érünk a földszintre láttam Lótusz-chant a bejárat elötti padon. Amint kiértünk hozzá felnézett, és köszönt nekünk, mi is köszöntünk neki. Ezután felállt és jött velünk a kisbuszba, majd miután mindenki beült elindultunk. Ezutá elkezdtem vele ismerkedni. Kérdezgettem, meg ilyenek.

-Mi a helyzet Lótusz?

-Semmi érdekes. Haverom bevitték a zsaruk, azzal a váddal, hogy pedofil, és drogot terjeszt. Engem meg megvádoltak azzal, hogy drogozok. Szóval kis vérvétel, meg hazugság vizsgálós vallatás, amin ma átestem. Legalább dolgozhatok veletek, és valami jó is történik a mai napban.

-Már várom, hogy együtt dolgozzunk. Figyelj, majd úgyis elmondanak mindent, hogy mit hogyan kell csinálni, de a nagyrésze annyi lesz, hogy ülnöd kell, álnod kell, és egy rózsákkal teli koporsóba belefeküdni, de mindvégig szépnek kell lenned.

-Értem. Mivel ez az egyik szakmám, ezért nem lesz nagy cucc végig szépnek maradni.

-De ez neked nehéz lesz ahogy most elnézlek. Mert te nem szép vagy, hanem gyönyörű. — Bókoltam neki. Legyen kicsivel több önbizalma... Na jó, ha egyszer gyönyörű, akkor gyönyörű, ennyi. 

-Köszönöm. — Elpirult, nagyon aranyos volt, ahogy elpirult, de ekkor azt vettem észre, hogy hirtelen az oldalához kapott.

-Mi a baj? — Kérdeztem mivel érdekelt, hogy mi is történt, hiszen tök jól elbeszélgetünk, most meg az oldalát fogja.

-Semmi gond. Csak beszorult a levegő, általában megtörténik. — Ezután elkezdett nyújtózkodni, hogy rendbejöjjön.

-Lótusz, biztos, hogy beszorult a levegő? — Kérdezte tőld Kuina.

-Igen, de már jobb. — Válaszolt neki a lány, miközben abba hagyta a nyújtózkodást. De ahogyan Lótusz nézett kedvenc gitárosomra, nem igazán tetszett, a banda érdekeit tekintve. Viszont Kuina sem átlagosan nézett rá. Mi történhetett köztük, és mikor?

Megérkeztünk a helyszínre, majd kiszálltunk. Nem tudom mi történhetett Lótusz, és Kuina közt, de a zenekarnak biztos nem tesz jót. 

 Azonnal elmentünk az öltözőnkbe, és Lótuszt is elvitték öltöztetni, meg kisminkelni, és a haját megcsinálni. Nem sokkal késöbb kimentünk, a helyszín tökéletesen be volt rendezve. A vörös függönyök, a rózsák a padlón, a koporsó tele rózsákkal. A hangszerek is tökéletesek voltak, és az például egy különlegesség volt, hogy Kuinának, egy üvegből készült gitáron kellett játszania.

 Míg Tomoya egyből beült a dobok mögé ellenőrizni, hogy hogy vannak hangolva, addig Koudai a basszuson ellenőrizte a hagokat, Kazuki pedig a telenonján bonyolított le egy beszélgetést valakivel, majd ekkor előjött Lótusz, mind megláttuk, és mind meglepődtünk, olyan gyönyörű volt. De erre a gyönyörű jelző már kevés volt. Ő már mesebeli hercegnőnek tűnt azzal a ruhával. Bár be kell valanom, nekem jobban tetszett amikor kevesebb smink volt rajta, de így is nagyon jól néz ki. Nem azt mondom, hogy elkezdett tetszeni nekem, mert hülyeség lenne, de az ahogy ott állt, amilyen gyönyörű volt, egyfajta vonzódást éreztem felé. 

 

Kuina pov

 Azta Lótusz tegnap is ilyen gyönyörű volt, vagy csak most? Mert ha csak most, azt sem bánom, de ha tegnap is, akkor viszont kellene egy szemüveg, mert olyan vak vagyok, hogy nem vettem észre. Emlékszem reggel amikor megláttam, még aludt, de olyan nyugodt volt az arca, hogy nem is egy lány jutott róla az eszembe, inkább egy angyal. Olyan hallkan szuszogott, és annyira kicsi levegőket vett, hogy nem lehetett látni, hogy mozog-e a háta vagy a mellkasa. Vagy a válla egy picit megemelkedett-e, mivel az oldalán aludt. Bevallom, reggel egy ideig néztem, azt ahogyan alszik, lecsúszott róla a takaró. A pizsamafelsője pedig felcsúszott rajta. Láttam a kötését a kötést, ami a golyólövést fedte. A lövés, ami ha 1 mm-el jobbra ment volna, akkor a húsába hatol a töltény. Így szerencsére, csak megsebesítette, de az is eléggé vérzett. Valamint felfedeztem rajta egy vágást közvetlen a kötés alatt. Talán műtötték, és az a helye. Nem mondott senki semmit gondoltam megszólalok én.

 -Nahát Lótusz. Nagyon szép vagy. Nagyon jól áll neked ez a ruha. — Én csak őszínte voltam vele.

-Tényleg? Köszönöm. — Kicsit elpirult. De szerintem ez azért volt, mert a teremben is eléggé meleg volt.

-Lótusz. Igazán lenyűgöztél most a megjelentéseddel. — Mondta neki Subaru, majd finoman megfogta, egy kicsit megemelte a lány kezét, majd lehajolt és megcsókolta a lány kézfejét, mire mindenki nevetett. Subaru már csak ilyen. Mondjuk Subarutól még vicces, Kamijotól már másként nézne ki.

Lótusz pov

 Még sosem voltam ilyesmi forgatáson. Most majd talán jobban megismerem a srácokat. Subaru úgy jelent meg, mint egy igazi vámpír. Mármint nem a Twilight-os buzis vámpír. Hanem mintha... egy pillanat, mintha egy ilyen vámpírt már láttam volna. De azt hogyan, ha csak most látom először így Subarut? Elegáns, megvan benne az a viktoriánus stílusú vámpír, de mégis modernebb volt. Meg az összes többi tag is. Nem értettem, hogy mi történik, de biztos... 

 Először Subarut hívták, majd a banda többi tagját. Felvették őket egyenként, majd együtt. Ezután engem hívtak ahhoz, a pár jelenethez amiben benne vagyok, végül Subaruval is felvettek. Jó volt a forgatás. Viszonylag gyorsan megvoltunk. Na jó igazából ma csak a felét vettük fel. Holnap pár jelenetet újra meg kell ismételni. 

 A munkaidő végén le lett mosva a sminkem, és visszavehettem a normális ruhám. Mivel a hajamat nem tudták megcsinálni, ezért a parókát levették a fejemről, majd ezután megigazítottam a hajam. 

 Amint végeztem bent, azonnal kimentem a közeli vasútállomásra, ahonnan ment a vonatom. Igaz át kell szállnom, de megy... Pontosabban, csak mentem volna, de egy kéz elkapta a felkarom, mire én azzal válaszoltam, hogy az illetőt ököllel gyomorszájba vágtam... Nem volt jó ötlet, mivel az oldalam, ezután valószínűleg mégjobban elkezdett vérezni, és Subarut ütöttem gyomorszájon.

 -Jaj! Subaru, ne haragudj! Azt hittem egy bűnöző vagy. — Mondtam megbánóan. Tényleg nem akartam bántani őt.

-Semmi gond Lótusz! Megijesztettelek ezek szerint. Legközelebb majd szólok, nem a hátad mögül kapom el a karod, mert nem szeretnék még egy ilyet kapni. 

-Tényleg nagyon sajnálom. — Ismételtem el a bocsánatkérésem.

-Ugyan, borítsunk rá fátylat. Nem lenne kedved velünk jönni? Elviszünk oda ahhol laksz.

-Egy ember, akit még csak most ismertem meg, felajánlja nekem, hogy egy kisbusszal ő és még nem tudom hányan, hazavisznek..... köszi, de inkább nem. — Nem akartam elfogadni, annyira nagyon nem bízom bennük. 

-Rendben. Akkor elkísérhetlek haza?

-Ha van fölös pénzed a Kyodoba tartó vonatra, akkor felőlem rendben.

-Kyodo.... Egyszer majd meglátogatlak.

-Te merre laksz Subaru? — Kérdeztem tőle, kíváncsi voltam milyen közel van, a jelenlegi tartözkodási helyünkhöz, Shibuyához. 

-Én Meguroban lakom. 

 Meguro.... 5 percre van innen vonattal, és 40 percre van innen gyalog. Nagyon közel lakik. Hát igen..., aki megteheti. Én sajna nem, de ezek szerint ő igen. 

-Akkor most sajna nem. Lehetséges, de majd egyszer mindenképp meglátogatlak, és megnézem hol, és hogyan élsz. Ha belegondoloo, akkor még nem is jártam Kyodoban.

-Rendben. Akkor majd ha jössz, addigra csinálok sütit. Tényleg, most is van otthon csokis keksz. — Nem tudom miért gondolkodtam hangosan. Ekkor megjelent Kuina, szinte a semmiből. Na jó, a semmiből nem. Biztosan csak nem figyeltem, amikor jött. 

-Sziasztok! — Köszönt ránk kedvesen, jó nagy mosollyal.

-Csá Kuina! — Köszönt neki vissza Subaru, majd pacsiztak, és öklöztek egyet.

-Szia Kuina! — Viszonoztam a kedves mosolyát.

-Hogy ne csak én kapjak édességmérgezést. — Mondta, miközben a kezembe nyomott egy fehércsokis KitKat-ot. Erre én kérdő tekintettel néztem rá. Nem értettem miért a KitKat, és miért mondta azt, hogy "édességmérgezés". 

-Köszönöm, de...

-Azért kapod, mert ma tökéletesen teljesítettél a klipforgatáson. Szerintem a legjobban választott a csapat. Gyönyörű vagy! Tökéletes ehhez a kliphez. 

-Kö-köszönöm. — Pirultam el, miközben elraktam a csokit a táskámba. 

-Melyik vonattal mész haza? — Kérdezte tőlem Kuina. Gondolom ő is azzal megy.

-Azzal amelyik fél óra múlva indul..... és még ki is kell érnem rá. Ha jól tudom innen az állomás egy 10-15 perc.

-Rendben, akkor szerintem megyek azzal én is.

-Oké.

 Subaru csak értetlenül nézett ránk. De azt hitem, hogy csak azért, mert nem tudja, hogy ugyan ott lakunk Kuinával.

-Kuina, Lótusz.... ti egy pár vagytok?

 Jappary. Itt lepődtem meg legjobban.

-Nem.... — Felelt neki Kuina

-Ja. Akkor jó. Akkor csak valamelyikőtök lakhelye útba esik, ezért egy vonattal mentek? — Tette fel az újabb kérdést.

-Subaru. Lótusszal szomszédok vagyunk. — Nyögte ki végül Kuina.

 Subaru nem igazán lepődött meg. Szerintem számított rá. 

-Szerintem mi megyünk. Vigyázz magadra Subaru! — Köszöntem el tőle, majd Kuina is, és elmentünk a vonatra.

 A vonatra felszállva leültünk egymás mellé. Én csak annyira emlékszem, hogy bealudtam.

Kuina pov

 Néztem a telefonom kijelzőjét, twittereztem, majd azt éreztem, hogy valami a vállamon van. Lótusz elaludt, valószínűleg a vállam lett a párnája. Majd felébresztem, ha odaértünk. Fárasztó napja lehetett. De az sosem baj, ha egy nap tartalmasan fárasztó. 

 Hirtelen megszólalt a lány telefonja. Amire felébredt és felvette.

 -Igen? 

-....

-Oké.

-....

-Ja.

-....

-Persze.

-....

-Hamarossan....

-....

-Persze. Szia.

 Amint letette vissza aludt. Szerintem észre sem vette, hogy nekem dőlt. Nekem tetszett, szeretem, ha egy lány alszik rajtam. 

Az a sokat emlegetett Subaru:

III. Fejezet: Mi folyik a barátaim, és körülöttem?

Másnap reggel amikor felkeltem Kuina már nem volt ott mellettem. Megfogtam a párnáját és bele szagoltam. Nem tudom miért, de nagyon jó érzés volt, egy kisebb fajta biztonságot nyújtott az, hogy éreztem az illatát. A takaró alatt jó meleg volt, viszont mivel december hónapot írtunk a levegő még a fűtött szobában is hűvösebb volt. Kidugtam a lában és kibírható hőmérsékletet éreztem, de nem akartam elengedni az illatát, rájöttem, bele szerettem Kuinába. Viszont az előtte lévő szerelmemből ki indulva, ez is csak egyoldalú lesz, én szeretem őt, de ő nem engem.
Egy jó nagyot beleszagoltam még a párnájába, majd kimentem, és megláttam, hogy a konyhában van éppen, és reggelit készít.
-Jó reggelt Lótusz-chan! — Köszönt nekem kedvesen.
-Jó reggelt Kuina-kun! — Viszonoztam a köszönést ugyan olyan kedvességgel.
-Hogy vagy? — Gondolom a tegnap estire gondolt, amikor a golyó elég rendesen megkarcolt. Elméletileg egy hajszálon múlt, hogy eltaláljon és meghaljak. — Rendben vagyok, — Feleltem mosolyogva. — csak az oldalam fáj nagyon.
-Sajnálom Lótusz, hogy veszélybe kevertelek, — Hallatszott a hangján, hogy komolyan beszél, és sajnálja ami tegnap történt. — de azt még jobban, hogy nem tudtalak megvédeni, ezért neked kellett megvédeni engem. — Őszintén beszélt. Hallottam a hangján, és láttam az arcán.
-Ne bánkódj miatta. Akkor nem lennénk előrébb, ha téged karcol meg. Ugyan itt tartanánk. Felesleges bánkódni olyan miatt, amit nem lehetett elkerülni. — Vigasztalásként szántam, viszont nem úgy jött össze mint gondoltam.
-Ma este, vagy ha valamikor a közeljövőben ráérsz, nem lenne kedved eljönni velem vacsorázni? Hogy ne csak az az emléked legyen rólam, hogy csak bajt hozok rád. — Meglepődtem, hogy felajánlotta, de nem akartam neki azonnal igent mondani. Mielőtt eljöttem otthonról a nagymamám azt mondta: "Remélem kint Japánban megtalálod azt a fiút, aki el is vesz téged feleségül, és boldogok lesztek. De ne add be a derekad mindenbe, és ne hagyd magad minden jött-mentnek. Sokan lehetnek akik udvarolnak, bókolnak, szédítenek, hülyítenek, ám csak egy valaki lesz, aki komolyan is fogja gondolni, azokat a dolgokat amiket mond. De ne hagyd magad, hogy bármit műveljen veled, mert át fog téged verni, és majd faképnél hagy. Aztán mondja a barátainak, hogy "Hozzá lehet menni, ő mindent megad." De sok sikert." Hát. Köszi a biztató szavakat mama. Felidéztem magamban mindent, amit hallottam még a reptéren. Anya ugyan ehhez a témához ennyit mondott: "Ha elhív téged randira, vagy valami olyasmire, akkor ne bólints rá azonnal, még ha szeretnéd is. Ne higgye, hogy mindent megkap tőled azonnal."
-Hát sajnálom, de ma biztosan nem érek rá. Fotózás lesz, aztán dalfelvétel, és interjú. Nagyon sajnálom, de köszönöm a meghívást. Egyszer majd biztosan megejtjük a vacsorát. — Visszautasítottam, próbáltam minél kedvesebben. Reménykedtem, hogy sikerül. Ekkor csörgött a tegnap este, az asztalon hagyott mobilom. Yo-Ka hívott, felvettem.
-Helo Yo-Ka. Mi a helyzet?
-Lótusz, hol vagy?
-Egy ismerősömnél.
-Oké, azért hívlak, hogy ha most keltél, akkor minnél hamarabb készülj össze, és menj át Kouékhoz, oda át megyek értetek, nagyon nagy gáz van! — Pánikolva, hadarva beszélt.
-Jesszusom Yo-Ka! Mi a baj? Mi történt és kivel?
-Mindent elmondok. Két óra múlva megyek értetek. Szia. — Gyorsan le is tette. Nagy lehet a baj. Legutoljára akkor volt ilyen, amikor Aguri kórházban volt, mert valami olyat evett, amire nem tudta, hogy allergiás, és majdnem megfulladt. Nagyon félti a kisöccsét. Csak nem megint Agurival történt valami.
-Ki volt az?
-Yo-Ka, az egyik barátom bátyja. És nagyon pánikol.
-Mi történt?
-Gőzöm sincs. Mindenesetre, nekem most el kell készülnöm, és el mennem az egyik haveromhoz. Oda jön majd értünk Yo-Ka és majd elmondja, hogy mi a baj.
-Csak nem történt semmi komolyabb baj.
-Nem tudom, amikor ennyire aggódik, akkor általában a tesója van bajban. Legutóbb, amikor ennyire aggódott, az öccse kórházban volt. Valamit evett, és nem tudta, hogy allergiás rá, de megtörtént a baj. Bevitték, és hát, ahogy kiderült nagyon súlyos az allergiája arra az ételre. Az élete múlt azon, hogy akkor kap-e orvosi ellátást, vagy sem.
-Azta. Ha szabad megkérdeznem. Hogyan történt?
-Sütöttem egy kis sütit, csak úgy. Egy kis gyümölcsös sütit. Az egyik gyümölcsre allergiás reakciót váltott ki. Azóta emészt a tudat, hogy majdnem megöltem a bátyám. Persze nem vérszerinti, de a családtagjának tekint engem az egész családuk, és egy hülye gyümölccsel majdnem megöltem. — Torkomat a sírás fojtogatta. Újra eszembe jutott minden abból az időből. Akkor úgy voltam vele, hogy ha meghal, akkor én miért éljek? Hiszen egy gerinctelen féreggé válok, aki megöli a leges legjobb barátját. Még akkor is, ha nem szándékosan. Én voltam az oka annak, hogy kórházba került. Egyátalán nem akartam bántani mégis sikerült.
Próbáltam a gondolataimat elterelni másfelé. — Én most megyek átöltözni. Nem sokára megyek el. — Be mentem abba a szobába, ahol a hátizsákom volt és kivettem a ruháim meg a neszeszerem, majd elkezdtem öltözködni. Imádom amikor a ruhám hozzá ér a bőrömhöz. Olyan jó érzés fog el, hogy arra egyszerűen nem tudok mit mondani. Hiszen azonnal egy kicsit melegebbet érzek. Nem tudom, hogy miért, de azonnal jó érzés fog el. Hát én már csak ilyen különc maradok.
Miközben öltözködtem, Kuina kopogott.
-Lótusz. Tudom, hogy sietsz, de kérsz reggelit, vagy esetleg egy kávét?
-Köszönöm, de nem kérek reggelit, de kávét sem. — Kiléptem az ajtón, majd a tegnap már kiderítettem, hogy a fürdőszoba a  vendégszoba mellett van. Oda mentem és fogat mostam, majd gyorsan sminkeltem. Nálam a reggeli sminkelés általában csak annyi, hogy tussal rajzolok magamnak ilyen "manga" szemeket, majd szempilla spirál és egy nűd rúzs. Nem viszem túlzásba. Csak annyi kell, hogy egy kicsit szebb legyek. Sminkelés után megfésülködtem, majd kimentem a fürdőből, vissza a vendégszobába. Itt elraktam a neszeszerem a táskámba, majd oda mentem Kuinához.
-Köszönöm szépen a vendéglátást Kuina-kun. — Meghajoltam mélyen, majd felegyenesedtem.
Kuina elmosolyodott.
-Nagyon szívesen. Máskor is gyere nyugodtan.
-Nem szeretnék annyit zavarni. Neked is van más dolgod. Ők ketten meg szinte hetente kiraknak egy-egy estére.
-Ezt szomorú hallani.
-Igen. De nem tudok ellene mit tenni. Majd csak akkor, ha nekem is valakim, akivel együtt tudok élni.
-Sok sikert. Én is keresek magamnak jelenleg egy csajt.
-Neked is sok sikert. Én megyek, nem akarok elkésni.
-Kikísérlek.
-Köszönöm szépen. — Felvettem a bejárati ajtónál a cipőm és a kabátom, majd még gyorsan elköszöntem tőle, majd kiléptem az ajtón. Nos, a mellettem lévő ajtón lépett ki Taka. Gyorsan elfordultam és elindultam a lépcső felé, de ő észrevett.
-Jó reggelt Lótusz! — Köszönt vidáman, mosolygósan.
-Jó reggelt Takahiro. — Válaszoltam neki, ugyan olyan mosollyal. Próbáltam lelpezni, hogy aggódok.
-Te nem Ionál voltál?
-Mennem kell. Szia! — Gyorsan elmentem a lépcső felé, és lerohantam rajta, próbáltam előbb leérni, mint Takahiro, de ezt én sem gondolhattam komolyan, hogy előbb leérek a lépcsőn, mint ahogyan ő leér a lifttel.

Jól gondoltam, a földszinten már várt.
-Szóval Lótusz. Kinél voltál?
-Neked nem fönt vannak a szüleid? Komolyan egyedül hagytad Lorettát a szüleiddel? — Tudtam, hogyha Loretta egyedül marad Taka szüleivel, akkor mire hazaérünk, addigra a lakásból semmi nem marad.
-Még tegnap este haza mentek. — Közölte velem, halál komolyan. Örültem, hogy tudom terelni a témát.
-Mész dolgozni? — Kérdeztem. Reménykedtem elfelejti amiről az előbb beszélgettünk. Nem akartam felelni a kérdéseire.Ja, de ne tereld a témát. Szóval kinél, és kivel voltál?
-Egy ismerősömnél. — Feleltem. Ennyit elmondtam, többet nem akarok. Nem tudom miért, de nekem kellemetlen lenne. Hogy neki milyen lenne azt nem tudom, de hogy nekem hát, most tagadom magam, mert nem is kellemetlen, de belevörösödnék az biztos.
-Van egy ismerősöd a szomszédunkban?
-Igen. — Vágtam rá azonnal. — De most sietnem kell, így is késésben vagyok. Szia. — Elhadartam, majd elindultam kifelé, de megfogta a karom. Elviszlek, ha elmondod útközben, hogy kinél is voltál. Mert sok embert mind a ketten ismerünk.
Ezen gondolkodtam nem akartam elmondani neki. félek, hogy azonnal tovább adná Lorettának.
-Nem szeretném elmondani. — Csak ennyivel feleltem. — Meg kicsit azért nőjjünk fel, és tudjuk, hogy mit hogyan kell kezelni.
-Pont te beszélsz? — Kérdezte, majd mielőtt válaszolhattam volna, csak ennyit mondott. — Inkább elkésel?
Na ezt nem kellett volna kérdeznie. Sakk-mattot kaptam. Rosszul taktikáztam, rosszul jöttek ki a lépéseim. De az is lehet, hogy ebből még tudok sakkot csinálni, de azzal még több időm elmegy, és tényleg elkések.
-Sakk-mattot kaptam a részedről. — Ismertem be.
-Ennek örülök. Akkor gyere és szépen daloljál csak madárka, hogy te kiknél vagy éjszakánként. — Elindult kifelé, de gondoltam, hogy ennek a szövegnek lesz folytatása, készítettem a felé legközelebb eső kezem. — Még a végén kiderül, hogy egy kurvával élünk. — Poénkodott.
Játékosan, természetesen gyengén az alkarommal és kéz fejemmel, megcsaptam a hasát. Vigyáztam, hogy ezt milyen erővel csinálom. Pont jóval csináltam ezek szerint, mert nem fájt neki. Mind a ketten nevettünk, majd beült a volán mögé, én pedig az anyós ülésre. Tudtam nemsokára be kell neki vallanom.

Gyújtást adott a motornak, a kocsi elindult. Kikanyarodott a parkolóból, majd elindultunk az úton.
-Tényleg, hova is kell vinnem?
-Tudod hol laknak Kouék?
-Igen. Na jó mert még útba is esik. Szóval... — Már el is kezdte a faggatásomat.
-Előbb ígérd meg, hogy nem mondod el Lorettának! — Parancsoltam rá. Nem akartam azt, hogy Loretta megtudja. Nem azért mert nem bízom benne, hanem azért, mert már egy kapcsolatom sikeresen tönkre tette. Nem mostanában volt, de.... mindegy, hosszú sztori.
-Miért?
-Régi eset. De nem akarom, hogy megismétlődjön. — Mondanom sem kell, hogy végleg elment minden életkedvem ettől a témától.
-Rendben. Megígérem, hogy nem fogom elmondani neki.
Nagyon jól esett, hogy megígérte ezt nekem. Most mégis azon gondolkodtam hogyan kéne elmondanom neki. Hát most úgy érzem rám jött az őszinteségi roham.
Újra kérdezett.
-Szóval kinél voltál te tegnap?
-Kuinánál. — Mondtam, miközben egy nagyot sóhajtottam.
Vártam egy kicsit a reakció időre. Szerintem meglepődött.
-A Royzos Kuinánál? — Kérdezte meglepődött hangon.
-Igen. — Válaszoltam neki.
-Mikor ismerted meg?
-Tegnap.
-Ezt nem hiszem el. — Mondta kicsit haragosan. — Ott aludtál egy vadidegennél? Azt hittem ennél több eszed van. — Most olyan volt velem mintha az apám lenne.
-Most mi a bajod? — Kérdeztem eléggé indulatosan.
Ha valami bajom van, vagy vita van, akkor mindig ez van, sosem rejtem el az indulataimat, mert minek? Ha halmozódik bennem, az annál rosszabb.
-Az, hogy sokszor több eszed van és inteligensebb vagy, mint mi ketten Lorettával együttvéve, vagy mint az egész One Ok Rock, de ilyen hülyeségeket csinálsz? Mi van, ha egy pszhihopata elmebeteg gyilkos, csak nem látod rajta? Mi lett volna, ha ma már nem érsz haza. Vagy mi lett volna, ha megerőszakol? Akkor mit csináltál volna? — Éreztem igazságot a szavaiban, mert igaza volt. Egyik sem lett volna jó, így utólag vissza gondolva.
-Ebben igazad van, egyik sem lett volna jó, viszont had emlékeztesselek, hogy amikor együtt dolgoztunk, akkor te is felajánlottad nekem, hogy aludjak ott nálad, mert olyan későn már nem ment semmilyen tömegközlekedési jármű, és ittunk egy kis bort miközben dolgoztunk, szóval már vezetni sem vezethettél. Ráadásul a környék veszélyes volt, szóval gyalog sem mehettem. — Emlékeztettem. Látszott rajta, hogy ezt elfelejtette.
-Figyelj, ez akkor sem volt a legjobb ötleted.
Bekanyarodott a kocsifelhajtóra ami Kouéknál van.
-Még mindig jobb ötlet volt annál, hogy — Inkább hallgattam. Vigyáztam arra, hogy mit mondok. — Köszönöm, hogy elhoztál eddig, és pazaroltad egy kicsit rám az időd. Szia.

Kiszálltam a kocsiból és becsengettem Kouékhoz. A házuk hatalmasnak látszódott kívülről, de belülről még nagyobbnak néz ki. A tetőn vastag hóréteg állt. Az ereszcsatornáról vékonyabb, vastagabb, kisebb, és nagyobb jégcsapok lógtak le. A kertet is hó födte, ahogyan az erkélyt is. Kinyílt a kapu egyik ajtaja, én pedig be mentem rajta. Kissé csúszós volt, éppen, hogy csak menni bírtam rajta. Viszont amikor a bejárat felé lépcsőztem ez nem jött össze. A legutolsó lépcsőfokra lépve megcsúszott a lábam és dobtam egy hátast, de mivel lépcsőn sikerült ezt megcsinálnom, ezért még bukfenceztem is egyet hátra. Shinkesi azonnal kijött, és felsegített.

-Jesszusom Lótusz! Jól vagy? Nem tört el semmid? Egyben vagy? — Kérdezte aggódva. Shinkeshi régebben másmilyen volt. Eléggé bunkó, és tapló személyisége volt. Akkoriban bepróbálkozott nálam, és be kell vallanom eléggé nyers stílusa volt. De amikor meg mondtam neki, hogy nem érdekelnek a hozzá hasonló srácok. És ha kicsikét jobban viselkedne, vagy beszélne, azonnal máshogy állna hozzá minden lány, akkor elgondolkodott. Azóta megváltozott, és sokkal kedvesebb lett. A stílusa is változott. Mára már nem próbál meg, mondhatni "felszedni engem", mára már teljesen máshogy áll hozzám, és én is hozzá. Szerencsére mind a ketten pozitívan a másikhoz.
-Igen persze. Csak kicsit elcsúsztam. — Feleltem, miközben mindenem fájt, közben kinyitódott a garázs ajtó, és inkább ott mentünk fel. A garázsuk hatalmas volt, benne egy Suzuki, egy Audi, egy BMW, és egy hatalmas Jeep. A család 5 tagú. Mindenkinek van kocsija, csak a három tesó közül, a legfiatalabbnak nem, mert ő még a jogsit sem szerezheti meg. Viszont a garázsban elég hideg volt, ahogy viszont mentünk beljebb ott volt egy edző terem, majd egy másik terembe lépve ezeket láttam: szolárium, szauna, gőzfürdő, mini bár, és minden, amit csak az ember kívánna. Nekik bejött az élet. Van pénzük, és ezért sajnálom is a két srácot, meg a szüleiket. Mindenki csak kihasználja őket, hogy ilyen luxusokat élvezzenek. Hogy őszinte legyek a szülőket annyira nem, ők elviselhetetlenek, de az igazat megvallva Kou, és Shinkesi húga is elviselhetetlen. Szóval csak a 2 srácot sajnálom. 

Felmentünk a lépcsőn, majd a hatalmas nappalijukba vezető folyosóra érkeztünk. A folyosón le vettem a cipőm és a kabátom. A padlóra már zokniban léptem. Már ott volt Io is, és természetesen Kou is otthon volt. Már elméletileg csak Yo-Kara várunk. Kíváncsi vagyok, hogy mi történt. Ha Yo-Ka aggódik akkor általában nagyon nagy a baj. 

-Gyere beljebb te lány. — Mondta nekem Shinkeshi.

-Sziasztok! — Köszöntem nekik. 

-Helo! — Köszönt vissza Io, és Kou kórusban. 

Beljebb mentem a nappaliba. A hatalmas fehér és világos kék falak nagyították a teret. A világoskék bőr kanapék csak fokozták. A világos színű padló, a fehér puha szőnyeggel, még jobbá tette az egészet. És csak úgy kiemelkedtek belőle a sötétebb színű szekrények, sötét színű kávézóasztal, valamint a sötétkék függönyök csak úgy virítottak a világos szobában. Nagyon érdekesnek találom még mindig az elrendezést, és a színeket, mégis művészinek.

-Lótusz-chan — Szólt nekem Kou. — Kérsz egy kis gyömbért?

 Szemeim felcsillantak a gyömbér hallatára. A gyömbért én egy isteni italnak tartom. A világon a legjobbnak. 

-Igen. Kéjek szépeny. — Ha valami enni vagy innivalót  nagyon szeretek akkor mindig előbújik belőlem a kisgyerek, szerencsémre ezt már megszokták, és azt is, hogy nem vagyok teljesen százas, de ez így van rendjén. Én is megszoktam már tőlük rengeteg dolgot. Például Iotól a meleg hajlamait, mondjuk nála ez érthető, biszex a srác. Volt egy idő amikor Io-t meg engem összekevert az aki hátulról meglátott minket. Shinkeshinél azt szoktam meg, hogy egy tökfej, de a világ legkedvesebb, és legszerethetőbb tökfeje. Koutól pedig azt szoktam meg, hogyha nincs szerencséje egy lánynál akkor mindig felhív, hogy mikor érek rá, elmenni sörözni, vagy koktélozni, vagy csak deszkázni egyet. olyankor mindig kell neki valaki. Ha piálni megyünk akkor általában részegre issza magát, és akkor mindig kell valaki aki hazaviszi. Viszont ha deszkázni, akkor olyan ember kell neki, aki azonnal ellátja, ha valami komolyabb sérülést szerez. Viszont van olyan amikor egyedül megy, akkor mindig úgy figyelem őt, ő ne vegye észre. Volt már olyan, hogy törött lábfejjel akart tovább deszkázni. Vannak ilyesmi őrölt pillanataik, de imádom őket. A szívük aranyból van.

Megkaptam a gyömbérem, majd elkezdtem iszogatni, amikor berontott Yo-Ka.

-Mindenki dobjon el mindent, nyomás be a kocsimba, út közben mindent elmondok.

 Gyorsan megittam a gyömbért, majd mentem utánuk.

 Beültünk a kocsiba, majd bekötöttük magunkat. Yo-Ka hatalmas sebességgel indult el.

-Tényleg. Yo-Ka mesélj. Mi történt? — Érdeklődtem. — Jól sejtem, hogy Aguval van valami?

-Igen jól sejted. A rendőrségen van. Bevitték, mert elméletileg kislányokat zaklatott. — Mondta aggódva.

 Nem akartam hinni a saját fülemnek. Az lehetetlen. Nem titkoltam, hogy meglepődtem de az nyugtatott, hogy mindenki más meglepődött rajtam kívül ugyan úgy.

-Meglepő igaz? Én sem akartam elhinni amikor felhívott a rendőrségről. Azt hittem viccel, de amikor azt mondta, hogy "Hívd a többieket és gyertek ide, mert nekem nem akarnak hinni, hogy azokon a napokon hol, meg kivel voltam", ekkor mondta neki a rendőr, hogy "Jól van, elég lesz. Lejárt az ideje." Azonnal hívtalak titeket.

-Milyen balfasz rendőrök vannak. — Szólalt meg mellőlem Shinkeshi. Hogy is mondjam, számítottam erre, mert nagyjából megegyezik ilyen téren a gondolkodásunk, és ő is kimondja amit gondol, meg én is. 

-Shin ennél szebben nem is fogalmazhattál volna. Egyet értek veled. — Feleltem neki.

-Gyerekek nyugalom. — Szólt ránk Yo-Ka. — Azt mondjátok el, hogy mit csináljunk.

-Rendben. Mikor tartóztatták le? — Érdeklődtem meg.

-Talán az előtt, hogy hívtalak titeket azelőtt fél, vagy egy órával.

-Hogy találták meg olyan reggel? — Kérdezte az eddig csendben ülő Io.

-Nem tudom. Majd ő mindent elmond nekünk. 

 Egyre jobban kezdtem aggódni érte. Mi van ha nem sikerül kihoznunk? Mi van, ha lecsukják? 

Aguri pov

 Ültem bent a kihallgatószobán, a szűk teremben egy asztal és két szék volt. A négyszögletű terem falai szürke színűek voltak. Velem szemben volt egy hatalmas csalóka tükör. Az egyik oldala természetesen tükör volt, míg a másik átlátszó üveg. Azt figyelték, hogy a kihallgatás alatt hogyan viselkedem, illetve, ha neki ugrok a nyomozó torkának azonnal meg tudjanak állítani. Végül is hasznos kis dolog. 

 Viszont az biztos, hogy jelenleg a velem szemben ülő nyomozót kellene meggyőznöm arról, hogy ártatlanul vagyok itt. Már nem tudom mikor hoztak be, de azóta ülünk egymással szemben és azon agyalunk, hogy hogyan tudnánk a másikkal elhitetni saját igazunk. Én azt vele, hogy ártatlanul vagyok itt, ő meg azt velem, hogy egy pedofil vagyok, és kiderült, hogy drogárusítással, és drogfogyasztással is gyanúsítanak. Látom van egy jó akaróm, aki ilyenekkel gyanúsít, és hamis vádakat tesz ellenem. Csak tudjam meg ki az, megölöm. Az igaz, hogy akkor már jogosan leszek itt, de az már csak részletkérdés. 

-Szóval. — Kezdett bele Nokohiro úr. — Elismeri, hogy az ön ellen felhozott vádak igazak?

-Nem. — Feleltem egy szóval.

-Miért? Nem azok? Jelentették magát drogárusítással, és drogfogyasztással, valamint pedofíliával.

-Egyikre sincs bizonyítékuk. Akkor miért ismerném el?

-Ön nagyon szemtelen.

-Csak ismerem a jogaim. Tudom, hogy jogom van ügyvédet hívni, vagy hallgatni. Azt is tudom, hogy videót készítenek a kihallgatásomról, valamint, hogy felveszik a beszélgetést.

-Nos ezek szerint még sem olyan hülye, mint amilyennek látszik. Azt mondja el, hogy akkor miért tett ilyen dolgokat? Ezzel szégyent hozhat az egész családfájára a halott családtagjaikat is beleértve. — Közölte velem a rendőr kissé idegesen. 

-Nem követtem el semmit, ami törvénybe ütközik. — Kezdtem egyre idegesebb lenni. Ez a pali engem totálisan kikészít. Kezeim összekulcsolva voltak az asztalon. A kezemben lévő izmok kezdek megfeszülni, ahogyan szorítottam felváltva egyszer az egyik kezem egyszer a másikat. A sarkam éppen hogy nem ért le a földre, miközben járt a lábam. A fejemmel 1-2 körzést is csináltam miközben vallattak.

-Akkor mi ez? Nyolc-tíz éves kislányokat bámultál a parkban egy játszótéren, ahol már rengeteg ember látott. És elméletileg nem kevésszer fogdostad őket. Meg olyat is hallottunk, hogy elkezdted őket vetkőztetni. Ez nem elég bizonyíték? Némelyikről még képünk is van. Valamint a drogkereskedelem és fogyasztás. Fényképünk van arról, hogy egy lány áll melletted. Átadtál neki egy doboz ciginek álcázott valamit, majd ő pénzt adott át neked. Ezután követtük a lányt, a dobozban tényleg cigi volt, de egy szál cigi után hirtelen nagyon mosolygós lett, és nagyon jó kedve lett.

-Láthatnám azokat a fotókat? — Érdeklődtem.

-Természetesen. — Kinyitotta a nagy iratgyűjtő dossziéját, és elém dobott egy pár fotót.

 A fotót kivettem majd megnéztem őket. Tényleg úgy volt, de néztem tovább a képeket. A lány a képeken Lótusz volt. De találtam egy fotót amin éppen telefonált. Asszem itt a magyarázat a röhögésre.

 -Az igaz, hogy adtam valamit ennek a lánynak, de az csak cigi volt, én vettem meg neki, mert nem ért rá. Ő pedig kifizette nekem. Mint látható, ezen a képen —Mutattam neki, a szóban forgó röhögés okát. — éppen telefonált. Az is lehet, hogy a telefonban valami vicceset mondtak neki, azért nevetett. A kislányos ügyekre meg csak annyit, hogy van egy húgom, a játszótérre, ahova le szoktunk menni, gyakran lemennek a barátnői velük szoktam játszani. Az oda járó szülők, már mind ismernek engem. Tudják, hogy soha semmi olyat nem gyerekeikkel. Maximum játszottam velük, mert megkértek rá. De azt nem tudom, hogy honnan vették azt, hogy vetkőztetem őket, mert ilyen még egyszer sem fordult elő. 

-Nem tud meggyőzni, de ezek múltheti fotók, ha jól tudom hívott be embereket. Olyanokat akikkel, az elmúlt egy hetet töltötte?

-Igen.

-Rendben. — Az nyomozó a füléhez emelte a kezét, a kis hallókészülékszerű telefonba mondtak neki valamit. — Most elmehet, érkezett 5 ember, azok akiket ön hívott. Kint várják magukat a folyosón. Nemsokára megkezdődik az ő kihallgatásuk is.

-Rendben. Köszönöm szépen. — Felálltam és kiléptem a kihallgató szobából. 

Lótusz, azonnal elindult felém, és a nyakamba ugrott. Eltoltam magamtól, mivel ezt nem most kellett volna. Eltűrtem a füle mögé az egyik rakoncátlan szőkésbarna tincsét, ami az arcába lógott.

Lótusz pov

Agurira néztem, majd miután kitűrte az egyik tincsem az arcomból mosolyogva nyakon vágtam.

-Te idióta! 

-Au! Ezt miért kaptam? 

A mögöttünk álló emberek elnevették maguk.

-Mibe keveredtél bele te hülye?

-Semmibe! Csak rám kentek mindenféle hülyeséget. — Súgta nekem az utolsó mondatot, alig hallhatóan. 

-Miket? — Feleltem neki ugyan olyan halkan. Kíváncsi voltam, nagyon kíváncsi.

-Pedofília, drog kereskedelem, és drogfogyasztás. — Közölte velem teljesen komolyan, de folytatta. — Téged is gyanúsítottak drogfogyasztással. Figyelj mit válaszolsz! — Parancsolt rám halkan.
-Rendben. — Jelenleg egy cél lebegett a szemem előtt. Agurit kell kihozni innen. Már nagyon régóta ismerem őt, kb 5 éve ismerkedtünk össze twitteren. Nagyon érzékeny, szorult, vagy feszült helyzetben. Nem húzná sokáig a sitten.
 -Bocsánat. Ön Fekete Lótusz L....
-Igen én vagyok! — Félbeszakítottam, hogy ne mondja tovább a nevem. Oké az a nevem szebb, de na. Nem akarom, hogy tovább mondja. A Lótuszt szeretem. Különlegesnek érzem magam tőle.
-Rendben. Kérem kövesse a kollégámat. Önt másféle kihallgatásban részesítjük.
-Várjuk! — Szólalt meg Shinkeshi. — Mégis milyenben?
-Csak a kisasszony úgy néz ki mint aki kábítószert fogyasztott. Ezért hazugságvizsgálóval fogjuk őt kikérdezni, valamint vérmintát fognak tőle venni, és toxikológiára fogjuk küldeni a vér mintát. Utána hiszünk a kisasszonynak.
-Bizonyíték nélkül gyanúsítanak? — Fotónk van arról, hogy miközben cigarettázott erőteljesen jókedve lett.

-Hát ez kész vicc. — Arra nem gondoltak, hogy eszembe jutott valami vicces?

-Most miért néz ki úgy mint aki kábítószer hatása alatt van? Vagy mint aki évek óta csinálja a fogyasztását? — Kérdezett újra. Most már dühösebben.

-Nézze. Én nem Japánban születtem. A szüleim sem japánok, ahogy én sem, csak ide költöztem 2 éve. Meg van minden papírom, törvényesen tartózkodom ebben az országban. De mindegy, az a lényeg, hogy nekem mindig ilyen arcom van, ha nem fotózáshoz vagyok kisminkelve, csak így a hétköznapokra. Ennyi.

 A nyomozó nagyon ideges lett, elvitetett egy kollégájával.

-Vegyenek tőle vért, és amíg a vért a toxikológián vizsgálják, addig hazugság vizsgálóval halgassák ki!

-Igen is! Értettem! — Mondta, majd elvitt.

Aguri (Igen. Festi a haját. Mindig más színű a haja):

II. Fejezet: Egy este, ami mindent megváltoztat

Bekopogtam Kuina pedig kinyitotta az ajtót.
-Szia Lótusz! — Mosolygott rám kedvesen.
-Szia Kuina! — Köszöntem neki vissza, ugyan olyan kedvesen. A falai feketék és zöldek voltak, de olyan szép zöldek. A nappali ízlésesen volt berendezve, és egybe volt nyitva az étkezővel. Az étkezőből pedig át lehetett látni a konyhába. Jó illat volt. Gondoltam egyedül él, mivel érezni lehetett rajta az AXE szagot, valamit a kölnit. Ráadásul olyat,amivel a pasik általában a csajokat csábítják el. Nos igen. Kicsit értek ehhez. Láttam nem teljesen ért a pakolás végére, ugyanis a dohányzó asztalon még szét voltak szórva a kották, gondolom a dalokhoz, biztosan gyakorolt is, mivel a gitárja is elöl volt. Vagy az is lehet, hogy nem pakolt csak kicsit gitározott? Ahogy láttam észrevette a rendetlenséget.
-Jaj, ne haragudj a rendetlenség miatt Lótusz. — Gyorsan elkezdett összepakolni, de én segítettem neki összeszedni a kottákat, az egyik kottát végignézve igazán érdekesnek találtam. Az volt rá írva a lap tetejére, hogy "LILIA" szép a dallama. Legalábbis jó pörgős.
-Tetszik. — Szólaltam meg.
-Hm? Mi?
-Ez a dal. Vagyis ennek a dalnak a dallama. Ez lesz az új dal aminek klippet fogtok forgatni?
Odajött és megnézte mit néztem éppen.
-Ja igen. Ehhez kerestünk most egy lányt.
-Gondolom Akiko lett a végén.
-Igazából nem. Ugyanis még nem döntötte el Subaru.
-Jaaaaaaaa. Értem.
-A folyosó végén második ajtó balra. Az a vendégszoba. Megágyaztam neked, csak pakolj le nyugodtan.
-Rendben. Köszönöm.

 Bementem a vendégszobába és lepakoltam. Ott is AXE illat volt. Viszont ennek a szobának már fehér színe volt. Gondolom, hogy mindenki jól érezze magát itt. Néhány vízeséses és Fujis kép a falon, de ez még otthonosabbá tette ezt az egészet. Valamint ilyen padló vázában hosszú virágok voltak, de azok is művirágok, gondolom, hogy otthonosabb legyen.

Amint kimentem megkérdezte, hogy éhes vagyok-e. Hát este 10 körül van, és dél óta nem ettem. Szóval azt feleltem igen. Leültünk és elkezdtünk enni.
-Sajnálom, de nem volt időm főzni, ezért egy kis sushi van csak.
-Semmi gond. Az is étel, és amíg ehető addig jó.
-Ez nekem gyanús.
-Dél óta nem ettem.
-Ja. Így már értem.

Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Finom volt a sushija, nagyon, mondjuk rajtam látszott, hogy kicsit bizonytalan vagyok.
-Mi a baj?
-Semmi. Csak még nem ettem más férfi társaságában. Eddig csak barátnőm pasijával, vagy a haverokkal ettem gyors éttermekben.
-Majdnem ugyan az. Kivéve ha valamelyik irántam többet érzel. — Poénkodott, majd rámkacsintott.
-Nem. — Ráztam meg a fejem finoman. — Ilyenről szó sincs.
-Akkor csak nem megszokott mindennapi az, hogy egy hírességgel eszel?
-De.
Úgy láttam ha eddig nem, most megleptem.
-Kivel eszel naponta aki híres?
-Itt lakik a szomszédodban Taka, aki a One Ok Rock énekese.
-Hogyhogy egy lakásban laksz vele? — Nagyon meglepődött és kíváncsi volt. De a szemében azt láttam mintha kicsit irigy lenne rá. De miért is? Mintha a pálcikákat is erősebben szorítaná.
-Nálam két évvel idősebb barátnőmmel ide költöztünk. Szinte már a tesóm, volt Takával egy melóm. Már nem tudom mi, de az a lényeg, hogy egyszer át mentem hozzájuk amikor dolgoztunk, akkor elhozott. Volt olyan, hogy ő jött hozzánk szintén amikor dolgoztunk. Valamiért kimentem a konyhába, közben kopogtak, Taka nyitott ajtót. Az ajtó túloldalán a barátnőm Loretta állt. Néztek egymásra egy darabig. Pár héten keresztül mindig látták egymást amíg nálunk dolgoztunk, és Loretta beleszeretett. Taka egy nap elhívta egy cukrászdába, és ott bevallotta neki, hogy mit is érez Lor iránt. Azóta együtt vannak. Kb 5 hónapja költözött ide hozzák, mert eredetileg veszélyes környéken lakott. Azóta néha van ilyen, hogy ki vagyok otthonról dobva, mert szeretnének kettesben lenni. Vagy valami ok mindig van. Volt, hogy azért kellett egy ismerősömnél aludnom, mert szerelmeskedni akartak. Viszont, ezekért cserébe, ha bármi segítségre van szükségem számíthatok rájuk, és úgy gondolják hatalmas hálával tartoznak nekem, mert rajtam keresztül ismerték meg egymást.
-A számlákból ki fizeti ki a legtöbbet?
-Én. Sőt a lakást is én vettem. Én idejöttem. Rá, úgy 2 hónapra ide költözött Loretta is.
-Tehát akkor a saját lakásodba nem mehetsz be?
-Néha. Viszont akkor következő nap. Vagy a héten mindig megköszönik valahogy, valami kis figyelmességgel, vagy kis kedvességgel. Mondjuk a legutóbbi ilyen alkalommal, hogy egyik este elmentem otthonról, és másnap dolgoztam, este meg hazaértem, az úgy lett megköszönve, hogy vacsorára a kedvenc ételem csinálták, utána a kedvenc nasim is megcsinálták nekem. — Mondtam mosolyogva. Arra gondoltam, hogy milyen boldogok lesznek majd. Meg, hogy most milyen boldogok. De valójában a lelkem mélyén sírtam, hogy amíg ők boldogok addig én szingliként élem mindennapjaim. Van egy ismerősöm, akit nagyon szeretek. Azért jöttem el Magyarországról, mert itt hátha el fogom tudni felejteni őt. De ő azt mondta nekem, hogy "Te nem szeretsz engem, nem tudod milyen az igazi szerelem, de vágysz rá. Ennyire ne akarj kapcsolatot, mert csak a baj lesz vele." Erre én még jobban beleszerettem. De miért is? Furcsa dolog az ember szíve. Főleg egy lányé, pláne ha beleszeret valakibe.
-Mi a baj Lótusz? Hirtelen olyan szomorúnak látszol.
-Ja. Nem. Semmi baj. — Hazudtam valójában tényleg egy jó nagyot sírtam volna, akkorát mint még soha. De nem lett volna semmi értelme.

Közben megettük a vacsorát. Vacsora után segítettem neki elmosogatni, aztán még segítettem neki elpakolni mindent. Kb fél óra múlva csörgött a telefonom, de a kijelzőn csak annyi villogott, hogy "Ismeretlen szám" felvettem, és a telefonba Subaru szólt bele.
-Jó estét Lótusz-chan!
-Jó estét Subaru-san!
-Lótusz-chan, szeretnélek arról értesíteni, hogy te kaptad meg a szereplést a klipben.
Hirtelen lesokkoltam, de nagyon boldog voltam. Valami jó is történik velem? Ez sem mindennapos. Hihetetlen boldogság töltött el, tudjátok, mint amikor a lelketekben egyszerre éreztek örömöt, vidámságot, bologságot, egy kis félemet, szorongással, de azt csak nagyon minimálisan. Na olyan érzés volt.
-Ez fantasztikus hír! Köszönöm. Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm. Azt is, hogy engem választottatok, meg azt is, hogy szólt.
-Rendben, akkor holnap találkozunk. Elintézzük a szükséges papírokat, és elkezdjük a felvételt. — Jelentette ki, úgy hallottam mosolygósan, elég vidáman. — De csak ezért hívtalak. Jó éjszakát. Szia!
-Viszont hallásra. Jó éjszakát! — Letettem, majd azonnal Kuina nyakába ugrottam a boldogságtól.
-Na! Mi ez a nagy boldogság tárgya?
Azonnal elengedtem, majd feleltem.
-Együtt fogunk dolgozni.
-Téged választottak?
-Igen! — Mondtam hatalmas boldogsággal.
-Megértem az örömködést. — Felelte hatalmas mosollyal, és megölelt gratuláció képpen.
Nem tudtam, hogy hirtelen mit kellene reagálnom. Annyi biztos, hogy megölelt, és nem volt rossz. Hogy meséljek kicsit. A Royzal még kb pályafutásuk elején ismerkedtem meg, mindig is két tag fanja voltam. Subaru, az énekes, valamit Kuina, aki a gitáros szerepet tölti be a bandában. Most hívott az előbb Subaru, és hozzám beszélt. Itt vagyok Kuina lakásában és megölelt.... Nem vagyok az a dicsekvős fajta. Nem is esek hasra, egyiktől sem, mert nem olyan lány vagyok, de azért na..... ez már nem semmi.  Most engem komolyan megölelt Kuina? Hát ez sem történik meg mindennap, így hát viszonoztam az ölelést.

A nappaliban beszélgettünk, majd felvetette azt az ötletet, hogy nézzünk filmet. Hát nézzünk. Megkért, hogy válasszam ki a filmet amíg ő megcsinálja a popcornt. Nézegettem milyen filmjei vannak. Aminek tudtam a tartalmát elolvastam. Úgy gondoltam valami vígjáték jó lenne. Találtam egyet, aminek az a címe, hogy "Kilenc hónap letöltendő" valami francia film. Valami bíró nő terhes lesz egy bűnözőtől. A bűnöző meg felkeresi a nőt aki terhes tőle és ezt az időszakot próbálják együtt átvészelni... jónak tűnik. Közben Kuina is beért a nappaliba a popcornnal, és hozott colát is. Hmmmm ha jól éreztem sós és vajas popcorn, egyszerűen imádom. Olyan finom :3 amikor az íze a nyelveddel érintkezik, és érzed a lágy vajas ízt, amit tökéletesen ellensúlyoz a só. Hmmmmm.......

Elkezdtük nézni a filmet. Hát már az első 15 perc után tudtam, hogy ez nem lesz egy normális, mindennapi vígjáték. Például amikor elmondták a nőnek, hogy ki a gyereke apja. Meg amikor a palit meglátta és a pali mentegetőzött. Viszont film alatt éreztem valamit ahogy Kuina mellett ültem. Hatalmas boldogságot, és a szokásosnál is jobban mosolyogtam, a szívverésem is hevesebb volt.  Meg nagyon mindenfele gondolkodtam. Természetesen a filmre is koncentráltam, de úgy gondolkodtam az életemen, majd utána úgy se kép-se hang........

Hirtelen egy furcsa kastély szobában találtam magam. Gyönyörű ruha volt rajtam. Lila és kék színű, hosszú szoknya. De nem az az abroncs szoknya, tudjátok ami alá felveszik azt a madárkalitkát, arra rá húznak 8 réteg alsó szoknyát és arra rá a ruhát, hanem olyan szép kényelmes és könnyű. A kastély szoba falai éj kéken, kicsit feketén néztek rám. A függönyök vérvörös színben pompáztak, a hatalmas ablakon a telihold ragyogóan tündöklött, és fénnyel árasztotta el az egész szobát. Felültem az ágyról amin keltem, és körül néztem. Gondoltam kilépek, megnézem mi van az ajtó túloldalán. Amint ráálltam a földre azonnal megszúrta valami a talpam. Lenézek, az egész padlót vérvörös rózsák, illetve rózsa szirmok borították. Mi ez a hely? És hogyan kerültem ide? Mi ez a sok rózsa?
Körbenéztem még a szobában és láttam, hogy van egy szép nagy tükör, olyan gótikus és viktoriánus stílus találkozása volt a tükör körül az a fa szegély. Odamentem a hatalmas faragott fa ajtóhoz, és kinyitottam, hatalmas nyikorgással bírt, de kinéztem rajta, majd amikor láttam, hogy nincs ott senki, akkor kiléptem a szobából, és becsuktam magam mögött az ajtót.

A folyosó falán gyertyák égtek. Gondolom világították az utat, hogy senki ne vakoskodnom aki arra jár. De a hatalmas folyosón csupán egy szoba ajtó volt, az is az én ajtóm. Mentem tovább, egy nagy előtér szerűségben találtam magamat, fekete színű márvány padló, rajta vérvörös szőnyegek, 2 hatalmas lépcső kötötte össze az emeletet a földszinttel. Egyszer magam előtt láttam egy srácot.
-Üdvözlöm hercegnőm. — Köszöntött az illető.
-"Hercegnőm"? Üdvözlöm, de ki maga, és én mit keresek itt?
-Sokáig aludtál, de felébredtél, és már régóta vártam ezt a percet. — Az illető mögém jött és átölelt.
Ledermedtem, féltem, majd megérintette a nyakam, és a fülembe suttogta.
-Régóta várok már erre a percre, erre, amikor végre az enyém leszel hercegnő. Az én drága kincsem, az egyetlen igaz vér, ebben a hazug világban, az a te véred. Érzem — Nyelve hegyével finoman meg nyalta a nyakam. — Az ujjammal éreztem a véred lüktetését és éhes lettem. —Ezután megnyalta ajkait, és a következő amit éreztem, az két szúrás a nyakamon, viszont nem döfte át a nyakamon lévő ütőeret.
De nem értettem miért. Pusztán mázli? Esetleg valami más? Előre néztem és megláttam miért. Egy ember állt előttünk.
-Te teljesen megőrültél? Nem ehetsz belőle! — Jelentette ki határozottan.
Az engem svédasztalnak néző illető szomorúan jelentette ki, miközben engem még mindig fogott. 
-Csak egy kis kóstolót akartam. Mi rossz van abban? Hisz te magad tudod a legjobban. Ártatlan fiatal lányok vérénél nincs is ízletesebb. Pláne amikor érzed benne, hogy téged szeret. Ezt nálad jobban senki nem tudja.
-Na figyelj. Az megint más ha felajánlja, és megint más, ha azért teszed, mert nem bírsz magaddal. Engedd el őt! — Egyre határozottabb és egyre dühösebb lett.
-Mindig az étkezéseim útjába állsz. — Engedett el az a valaki. Hozzá teszem, hogy eléggé csalódottan, majd ezután elment.
Nem értettem mi történik, csak annyit tudtam, hogy hálás lehetek annak az embernek, vagy vámpírnak. Oda mentem volna hozzá megköszönni, de ekkor hirtelen elsötétült minden. Kihúzták a talajt a lábam alól, és azt sem tudtam hirtelen hol vagyok.

Amikor kinyitottam a szemem, hirtelen a tv előtt találtam magam. Akkor ezt az egészet álmodtam? Olyan valóságosnak tűnt, de valami puha dolgot éreztem a fejem alatt, meg mintha el lennék dőlve. Felegyenesedtem, és megfogalmazódott bennem, hogy Kuina vállának dőlve aludtam.
-Ennyire unalmas volt? — Kérdezte.
-Nem, szerintem jó volt. Nagyon jó. Csak kicsit elfáradtam ma.
-Én is. Fárasztó volt a mai nap. Menjünk aludni. — Jelentette ki, majd ásított egyet.

Mind a ketten elmentünk aludni, én elfeküdtem és néztem a plafont, meg gondolkodtam egy pár dolgon. Miért vagyok itt? Miért ragaszkodott ennyire Kuina, ahhoz, hogy itt maradjak? Talán...... Nem tudom. De őszintén, jó lenne tudni..... Meg lehetséges, hogy szeretem? Hülyeség lenne, hiszen ő sosem szeretne egy magamfajtát. magyar vagyok, nem japán. Végtelen szomorúság töltött el, emiatt. Képes vagyok bárkibe beleszeretni első látásra, de csak kevés emberbe ennyire. Kicsit gyerekes lennék? Tudom, de kereken 3 évig utasítottam el arra a fiúkat egyetlen egy fiúért, de már fogjuk rá, hogy tovább léptem. De most feltámadt benne ugyan az az érzés mint akkor. Gondolkodtam egy darabig, majd elaludtam.


Ugyan ott találtam magam. Ugyan abban a szobában, ugyan abban az ágyban. De most már az ágyon is rózsák voltak. Egy ember, legalább is azt hiszem, hogy ember, ült mellettem az ágyamon. Ránéztem. Egy srác volt, fekete vállnál kisit tovább érő fekete hajjal, aminek a végei lila színűek voltak, a szemei barnán néztek rám, és a holdfényben megcsillant az alsó ajkában lévő pircingje. Nedvességet éreztem a homlokomon, valami hideget, valamint valami mintha nyomta volna. A nyakamon is hasonlót éreztem. Felöltem, de azonnal vissza estem. Nehéznek, és egyre nehezebbnek éreztem a testem, egyre, egyre nehezebbnek. Mind a két karom, mind a két lábam, a törzsem, és a fejem.
-Óvatosan. — Mondta az ember. — Még gyenge vagy.
-Mi történt? — Kérdeztem. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen, nem itt szakadt félbe, az előbb az álmom.
-Elájultál miután kis híján megharaptak. Miért mentél ki innen? Te ember külsejű vagy, de akárcsak ő, vagy én, úgy te sem vagy ember.  Ha nem mentem volna oda, akkor már rég nem élnél, vagy átváltoztál volna, és hidd el, az sokkal rosszabb a halálnál.
-Kérlek áruld el. Mit keresek itt? Hogyan kerültem ide? És egyébként hogyan kerültem ide? Hiszen, az előbb, egy pillanattal ezelőtt, még egy barátomnál aludtam el, de most hirtelen ide kerültem, de hogyan? Mi történt? Kérlek áruld el? — Kíváncsiskodtam. Nem értettem semmit, örültem volna, ha valaki elmagyarázza nekem.
-Van egy jóslat, ami szerint, a Hold ide küld egy tündért az éj leple alatt. A tündér szebb lesz ezer holdtölténél, és különlegesebb lesz, mint a napfogyatkozás, tiszta lelkűbb, mint a frissen esett hó, és keményebb, mint a jéghegy belseje, de érzelmesebb, kedvesebb, és könnyen sebezhető, akár, egy törékeny pillangó, de mindenki egy hollóhoz fogja hasonlítani.
-Nem értem.
-Te egy tündér vagy, csak szárnyaid nincsenek.
-De miért akart megharapni?
-Ha fogyaszt a véredből, akkor nem csak hallhatatlan lesz, és nem fog öregedni, de ennek a kastélynak az ura is ő lesz, mert még nemesebbnek fog tőle számítani.
-De akkor most nincs ura a kastélynak?
-Nincs, de már van egy úrnője. Te!
Nem tudtam ezt az egészet összerakni magamban. Furcsa volt ez az egész, de néztem, és hallgattam.
-Kérlek, mesélj még. Mi ez az egész?
-Ebbe a kastélyba jöttünk, már nagyjából 5000 éve. Ide jöttünk, nagyjából tizenöten, és aznap éjjel, az egyikünk haza hozott egy gyönyörű nőt, de ő sem ember volt, hanem egy gyönyörű boszorkány, de erről tudott, az aki ide hozta. Éjjel, akart inni a véréből, de azért, mert el akarta pusztítani. Nem jött össze, ezért a boszorkány ezt mondta. "Ti behatolók vagytok, Ez a kastély sem a tiétek. De majd, jön egy gyönyörű tündér, akit a hold fog küldeni. Ő lesz ennek a kastélynak az úrnője. Ti pedig próbáltok a kedvében járni. Amelyikőtöknek először felajánlja, hogy igyon a véréből, mert szereti, az lesz ennek a kastélynak az ura." — Magyarázta meg. Eléggé hihetetlen volt.
-Légyszíves, azt is mond el, hogy milyen drogot szívtok. Van egy drogos ismerősöm, de ő nem szokott ennyi baromságot összehordani.
-Ez nem kitaláció, hanem így van. — Bizonygatta.
Még mindig nem tudtam neki elhinni, hogy ez tényleg így van, de nem láttam sem az arcán, sem a szemében, hogy hazudna. De számomra ez felfoghatatlan volt. viszont ez egy álom. Teljesen mindegy, nem lesz az életemre hatással. Igen, bele mentem ebbe a kis játékba.


Hirtelen ismét Kuinánál magam, és furcsa hangokat hallottam kintről. Kimentem, és egy idegen pasast láttam kint, aki éppen egy zsákba rakta a kisebb értékesebb dolgokat, azonnal négykézláb voltam, és egy kanapé mögé másztam óvatosabban. Elmásztam a konyháig egy késért, ami a konyhapulton volt, másztam tovább, ekkor egy kattanást hallottam, egy fegyver kattanását, ami rám szegeződött, megfordultam, láttam a szemét, láttam a szemében lévő elszántságot, majd megszólalt.
-Nem hittem, hogy ma éjjel gyilkolni fogok, de te kényszerítesz erre. — Levette a maszkot az arcáról, negyven vagy ötven éves lehetett, elmosolyodott, majd ezt mondta. — Majd ha meghalok találkozunk, szép hölgy. — Elsült a fegyver.

Kuina pov

Egy lövést hallottam. Kimentem a szobámból és felkapcsoltam a villanyt. Láttam egy idegen férfit, a kezében fegyver. Jaj ne! Reménykedtem, hogy az előbb nem Lótuszt lőtte le. A férfi velem szembe nézett.
-Itt van a szép hölgy férje. Téged sem kéne életben hagynom, esetleg életben hagyjalak, ezzel a fájdalmas tudattal? — A férfi oldalra nézett és meglátta a gitárom. — Szóval zenész vagy, ezesetben rengetegen fognak gyászolni. — Röhögött.
Nagyon féltem, nem tudtam mit tenni, nem tudtam megmozdulni sem. Le voltam fagyva, ha nem mozdulok, akkor meg fogok halni.

Lótusz pov

A konyhapult mögött hasaltam, a kést a nyelénél megharaptam és szorítottam, majd oda kúsztam a pali mögé, felálltam és elé vittem a kezem, a kést a nyakához szorítottam, a fegyvert tartó kezét pedig a csuklójánál erősen megmarkoltam. A férfi elkezdett velem hadakozni, majd a földre kerültünk.
-Kuina hívd a rendőrséget! — Mondtam nagyon gyorsan, félve, eluralkodott rajtam a pánik, a gyilkolás vágya, és a harag. A düh, ami már kis korom óta emészt, ezt megmondták nekem, hogy ha valakit megölök, akkor leszek boldog, de nem akartam megtenni, csak ha muszáj. Mi van ha most muszáj,
-Rendben! — Mondta félve, ahogy hallottam ő is be volt pánikolva.
-Hogy az anyádban vagy még életben te retkes kurva?! — Kiabálta meglepődve a bűnöző, akinek az egyik kezét még mindig tartottam, ő pedig azt akarta megakadályozni, hogy megöljem. — Ha megöllek téged, sokkal szebb lesz a világ, mert nem lesz itt egy olyan büdös kurva mint te. — Miközben engem átkozott fröcsögött a nyála. Undorító volt, leköpte az arcom.
Itt végképp ködös lett az agyam. Sikerült fölé kerülnöm. rá ültem a hasára, a két kezét a két lábammal szorítottam le. A két kezemmel megszorítottam a kést, majd ennyit mondtam.
-Te abortusz szökevény, hogy folytál volna le a lepedőn. — Elmosolyodtam, és a szemébe néztem.
Az arcán látszódott a félelem, a mosoly egyből leolvadt az arcáról és ennyit mondott.
-Kérlek. Könyörgöm, ne ölj meg. Feleségem van, és négy gyerekem. És a szüleim, meg az anyósom és az apósom is velünk élnek. Kevés a jövedelem és nincs elég pénzünk, ezért lopok. — Könyörgött, most ő félt.
Bennem megemelkedett az adrenalin. Búcsúzz el ettől a világtól. Szólaltam meg, majd a hasába szúrtam a kést.
-Gratulálok, most már egy jégszívű gyilkos vagy.  — Közben meg tudta emelni a kezét és lőtt.

Kuina pov

A lövés és szúrás pillanatában ért ki a rendőrség a mentőkkel együtt. A palit elvitte lótuszt pedig megvizsgálta. Szerencséje volt mind a kettőnek. Az embernek ugyanis nem érte létfontosságú szerveit a kés. Lótusz oldalát csak karistolta a golyó.  A mentősök ellátták őket, majd a palit elvitték, Lótuszt pedig otthagyták.

-Na esemény dús éjszaka volt, de most már aludjunk.
-Kuina, én félek.
-Az előbb te védtél meg mind a kettőnket, és te félsz?
-Igen! Soha senkit nem szúrtam még le, és most ez nagyon rosszul esett nekem is, még akkor is, ha csak önvédelem volt, majdnem megöltem. És mi lesz, ha az éjjel újra betörnek? Első sorban nem magam, hanem téged féltelek.— Láttam rajta, hogy nagyon fél, de meglepett, hogy aggódik értem.
-Erre nem sok az esély, de ha ez megnyugtat, akkor aludj velem. — Ajánlottam fel neki. — Attól meg fogsz nyugodni, mert látni fogod, hogy nem lesz semmi baj. — Mosolyogtam rá kedvesen, hogy megnyugodjon.
-Köszönöm. — Megkönnyebbülten sóhajtott, majd mind a ketten bementünk a szobámba aludni.

Lótusz pov

Beléptem Kuina szobájába. Három dolog jutott eszembe: szép, otthonos, kellemes. Nagyon jó érzés fogott el amikor beléptem, de valahonnan ismerős volt, nagyon nagy deja vú érzés fogott el. Mintha, már jártam volna itt, a halvány lila és fehér falak között. De nem tudom, nem jutott eszembe semmi. De az egész szobának jó illata volt, olyan csokis-narancsos. Kuina elfeküdt az ágyára, és oda hívott maga mellé engem is. Mellé feküdtem.
-Jó éjszakát Lótusz. — Mondta kedvesen, majd elaludt.
-Jó éjszakát Kuina. — Feleltem neki, de én inkább elkezdtem gondolkodni, miért törtek be? Miért pont ebbe a lakásba? Miért pont ma? Miért pont éjjel? Miért nem lőtt le az ember, csak a golyó karcolt? Miért történt mind ez? És miért döntöttem úgy este, hogy Kuinánál alszom?
Ezer, meg ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, amire talán csak a sors tudja a választ... vagy még az sem. De a gondolatok és a kérdések mellett még valami kavargott bennem. Az érzelmeim. Nagyon vegyesek voltak most az érzelmeim. A gitáros felé fordultam, miközben magamra húztam a jó meleg, és puha takarót, majd néztem egy darabig és éreztem az illatát, mert átvette az ágyneműje. Egy lakásban voltam vele, egy szobában, és egy ágyban feküdtem vele. Egy takaróval takaróztunk, és éreztem az illatát ami arra késztetett, hogy feküdjek hozzá közelebb, még közelebb, mint ahol msot fekszem, és bújjak hozzá. Lehunytam szemeim, majd mély álomba zuhantam.


"JÓ ÉJSZAKÁT! JÓ ÉJSZAKÁT, DRÁGA HERCEGNŐM!"

Kuina:

I. Fejezet: Casting

A KFC-ben ülök a srácokkal. Névszerint a legjobb barátommal Agurival, akit csak Agunak hívunk. Agu 2 évvel idősebb nálam, és a báttya énekes. Aztán itt van még a csendes srác Io is. Io mindig kitűnő tanuló volt, és ő szépen játszik dobon. Mindig kiemelkedő dobjátéka volt. Shinkesi a harmadik srác, ő eléggé szerelmes volt belém… de sajnos van egy olyan érzésem, higy nem csak volt. Végül pedig itt van Shinkesi báttya is Kou. Kou jóval idősebb nálam, 10 évvel idősebb nálam, tehát most 30 éves. Rengeteget gördeszkáztunk. Deszkázni még Aguri tanított meg, és nagyon élvezem. Én egy Qurito menüt vettem magamnak, meg egy Twistes Bsmartot, nagyon éhes voltam. De nagyon jól esett. Szeretek itt enni, szeretem a csirke húsát. Valahogy szerintem ízletesebb a disznó, vagy a marha. Jó persze a disznó húsát is megeszem, de számomra a szárnyas az igazi. A levegőben jó kis sültkrumpli illat volt. Mindenki sok kaját vett most magának. Itt látnának meg azok akikkel edzeni szoktam. Vagy az edző, asszem kitérne a hitéből. Ahogy ültünk és ettünk, közben jókat beszélgettünk, ittam kicsit az üdítőmből, amikor meghallottam, hogy a fiúk nevetnek.

-Mit nevettek? — Érdeklődtem. Nem szoktak ennyire nevetni. Lehet nem figyeltem valami poénra? Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, és rengeteget gondolkodom.
-Semmi, csak hogy megszólalt a telelefonod te meg nem hallottad, hanem csak nézted a krumplid.
-Hívtak? — Gyorsan megnéztem. Tényleg hívtak, az ügynökség. Felhívtam őket, és volt egy kb 2 perces megbeszélés. Amikor letettem újra csörgött a telefonom, csak ezuttal legjobb barátnőm Loretta hívott. Felvettem a telefont. — Szia Loretta. — Szóltam bele magyarul. Lorrel mindig csak magyarul beszélünk a másikhoz. Kivéve, ha ott van a barátja, Taka. Taka a One Ok Rock énekese. Egyszer dolgoznom kellett vele, onnan ismerik egymást Lorettával. Amikor idejöttünk talán rá fél évre jöttek össze. Másfél éve vannak együtt. Taka 3 hónapja, tehát tavaj novemberben költözött oda hozzánk. Ez normálisan úgy nézett volna ki, hogy Loretta költözik oda hozzá, de elméletileg Taka veszélyes környéken lakott, és nem akarta, hogy Loretta veszélyben éljen. Bár ha valami olyat akartam elmondani Lornak, ami Takára nem tartozik, de ő is ott volt, akkor azt magyarul beszéltük meg.
-Szia Lótusz! Mit szólnál ha ma este az egyik ismerősödnél aludnál?
-Minek?!
-Jönnek Taka szülei, és úgy tudják, hogy csak ketten élünk együtt.
-De nem fognak ott aludni.
-De.
-Hogy mi a jó bánatos faszomat mondasz?
-Légyszi.
-Na tudod hova menj.
-Légysziiiiiiiii. Mind a ketten jövünk ezért neked egyel.
-Lor, ma castingra megyek, nagyon izgulok, és azt mondod, hogy pihenjem ki magam valaki másnál?
-Pontosan.
-Loretta. Menj a faszomba! — Nagyo  dühös voltam.
-Én megtenném érted. Köszi, hogy te is megteszed. Szia! — Lerakta a telfont.

Nem kicsit voltam mérges, ez látszott is rajtam.
-Mi a baj Lótusz? — Kérdezte tőlem kíváncsian Shinkesi.
-Loretta hívott. Ma este jönnek Taka szülei. És én ma estére kilettem rakva otthonról.
-Biztosan ő is megtenné érted. — Válaszolts Shin mosolyogva.
-Melyikőtök az a vállalkozó szellemű, amelyikőtöknél csövülhetek?
-Háááááát... — Mondta mindenki.
-Szóval senki? Ennyire számíthatok rátok? — Nagyon szarul esett. Pont a legjobb barátaim. Pont rájuk nem számíthatok.
-Én csak vicceltem — Szólalt meg nevetve Io. — Tudod, hogy hozzánk bármikor jöhetsz. — Mondta kedvesen, mosolyogva.
-Köszönöm Io. — Mondtam mosolyogva. Jó érzés, hogy legalább egy emberre számíthatok.
-Hé! — Csattant fel Agu. — Hozzám is jöhetnél, de ma csajozni megyek.
-És egy csaj fontossabb mint a barátságunk? T.T Jó ezt megjegyeztem. — Mondtam el megjátszott, viccesen eloki adott szomorúsággal. — Sok sikert a csajnál. Viszont — Közben megettem a kajám. — Én megyek dolgozni.
-Máris? — Kérdezte az eddig néma Kou.
-Igen. Elméletileg most valami nagyon nagy munkát fogok kapni, ha sikeres lesz a casting. Szóval én mentem. Sziasztok! — Egyesével megöleltem őket, majd újra töltöttem az üdítőmet, és elindultam. Azt sem tudtam, hogy milyen casting, de elméletileg jó lesz, az ügynöksének, nekem is, meg a bandának is. Szóval kíváncsi vagyok.

Odaértem, rengeteg lány volt már ott. A terembe lépva japán lányok mindenfele, meg rajtam kívül max egy európai lányt láttam, valamint két amerikai lányt... jobban megnézve csak egyet... a másik transzi volt. De a transzi nem volt sokáig ott. El is küldték onnan azonnal. Kicsit rossz volt látni, hogy önmaga miatt elküldték. Leültem egy székre és elő vettem a telefonom, majd elkezdtem Twitterezni. Nézegettem egy pár tweetet, majd én is írtam egyet: "Castingon vagyok. Nagyon izgulok." Alig hogy elküldtem be jött öt srác akik be is mentek az ajtón. Ismerősek voltak, főleg az, aki elöl ment. De még az is aki mögötte. Mintha már láttam volna őket, de annyira nem érdekelt. Elő vettem a táskámból az egyik tankönyvet és el kezdtem tanulni. Na annyit tudni kell, hogy nem egyszerű egy zenekarban lenni, modelkedni, és suliba járni egyszerre. Miközben tanultam éreztem a levegőben lévő izgalmat. Valahogy mindenki izgult, és feszült volt, de a levegőben hirtelen mégvalamit megéreztem. Ez pedig a már-már fojtogató dezodor, spay és parfüm szaga volt, valamint aki még ott egy kis hajlakkal megigazította a haját, na annak is volt szaga. Hallottam a rengeteg üres fecsegést. Ismerem az ilyet. Mindenki próbál a másikkal, akiben a legnagyobb veszélyt fedezi fel, jóban lenni. Miért? Mert ha az egyik ezt mondja: "Hát én a nagyimon szeretnék segíteni abból a pénzből amit ott kapok. Nagyon öreg és beteg." akkor a másik ezt mondja: "Én a beteg gyerekeknek szeretnék adakozni, vagy valami kis cukiságot. Valami kis kedvességet venni belőle." Akkor az egyik el fog menni, ezzel is a másiknak nagyobb esélyt adva. Minnél nagyobbat kamuzol, annál biztosabb, hogy a másikat kiütöd a versenyből. Természetesen mind a kettő ugyan arra költené, tehát ruhákra, sminkekre, parfümökre, és egyéb ilyesmi dolgokra. Utálom az ilyet. Ezért hallgatok zenét, vagy olvasok, vagy tanulok, vagy netezek általában az ilyeneken. A velem szemben lévő csajnak jó stílusa volt. Magasszárú piros-fekete tornacsuka, fekete cicagatya, piros-fekete skót kockás miniszoknya, piros hózentróger, és egy fekete Royzos póló. A haja szépen volt megcsinálva. Viszont egytizenöt kiló vakolat biztosan volt az arcán. De csak velem szemben ült és olvasgatott. Talán velünk nem beszélgetett senki. Az európai csaj talán spanyol lehet, az arcából gondolva, valamint ő is beszélgetett, és a hangjában spanyol akcentust hallottam. De talán ő bűzlött legjobban a parfümtől. Néha néha rámnézett, de nagyon rosszallóan. Mintha meg tudna ölni, de nem tudom, lehet csak én hiszek túl sokat...
Éppen a számítógépes grafikai programokat tanulgattam, tehát nevüket, hatékonyságukat, meg még ilyeneket amikor behívtak. Azonnal el raktam a tankönyvem a táskámba és bementem.

A terem épp ideális volt egy ilyen dologhoz. Kis otthonos terem, jó nagy ablakokkal, a falon képekkel, rá néztem kik fognak dönteni a sorsomról.
-Jó napot kívánok! — Az az öt srác volt ott, valamint egy nagyjából 35-40 éves ember. Felismertem az öt srácot. A Royz tagjai, szóval ezért volt az a lány Royzos pólóban. Azt hiszi ha abban jön őt választják. Kis álmodozó.
-Jó napot! — Köszönt vissza nekem mindenki egyszerre.
Velem szemben egy szőke srác ült, Subaru. Ő a Royz énekese. Ő kezdett velem beszélgetni.
-Kérlek foglalj helyet.  — Mondta Subaru, a magával szemben lévő székre mutatva. Le ületem vele szembe, majd vártam miről kérdez. — Hogy hívnak?
-Fekete Lótusz.
-Fekete Lótusz? Érdekes név. — Mondta miközben mindenki leírta. — Hány éves?
-Húsz.
-Idén töltötte a 20-at év elején?
-Nem. Idén már 21 leszek.
-Áh, értem. — Válaszolta, majd újra lejegyzetelték.
-Van testvére?
-Nincs.
-Úgy látom nem japánnak születtél. Hova valósi vagy?
-Magyarországon születtem, és egészen 18 éves koromig ott éltem.
-Rendben. Mesélne magáról?
-Hát 14 éves koromban művészeti középiskolába mentem ahol grafikát és táncot tanultam, majd 15 évesen letettem a középfokú angol nyelvvizsgát. 18 éves koroban ide költöztem a legjobb barátnőmmel Lorettával. Jelenleg főiskolai hallgató vagyok, de mellette modelkedem, és egy bandában énekelek, és néha gitározom.
-Szóval ön egy igazi művész lélek. — Mosolyodott el.
-Hát igen... mondhatni. — Elpirultam, aranyos a mosolya. Valahogy az összes visual keies srác viszonylag, néha, kicsit durvának néz ki, viszont ha mosolyognak, akkor annál édesebb nincs a világon.
Ez a beszélgetés olyan volt mint a középiskolai felvételim. Ez nagyjából olyan volt mint egy értelmiségi elbeszélgetés. Gondolom azért, hogy lássák milyen emberek jelentkeznek. Nem hiszem, hogy bárkivel szívesen dolgoznának.
-Rendben van. — Szólalt meg a mellette ülő srác akinek a haja valahol a  világos barna-sötét szőke szín közt volt mint az én hajam. Ő volt a banda gitárosa, Kuina. — Kérlek menj ki és várakozz. Majd szólni fogunk.
Felálltam a székemből, majd meghajoltam. — Viszontlátásra! — Köszöntem el, majd kimentem.

Leültem a székembe és újra elkezdtem tanulni. Pontosabban csak akartam volna elkezdeni tanulni. Majd behívták a többieket is.

Subaru pov

Lement az összes jelentkező. Most beszéljük meg a srácokkal, hogy ki marad és ki megy.
-Szerinrem annak az amerikai csajnak mennie kell. — Szólalt meg azonnal Tomoya a banda dobosa.
-Mert? Szerintem teljesen rendben volt. — Hallatszott a felelet a gitárosunktól Kuinától. — Oké beszédhibás volt, de beszélnie nem kell.
-Nem tudom. Nekem olyan unszimpatikus volt. Meg elég duci. — Mondtam.
-Inkább kövér. — Szólalt meg Tomoya.
-Egy nő mindig duci, még akkor is ha kövér. — Mondtam kicsit viccesebb hangvételben.
-Ebben van valami. — Szólalt meg a bal oldalamon ülő Kuina, mire mindenki felnevetett.
-Komolyra fordítva a szót. — Szólalt meg a másik gitáros Kazuki. — Tudjátok, hogy a ruhapróbás fotózásra csak 4 embert engedhetünk. Amelyikőjüknek jobban áll a ruha, jól mutat benne, és amelyikük a legszebb az lesz benne a klipben.
-Ez igaz. — Nézegetem, hogy mit mondtak a lányok. — Az a bagolyszemüveges aranyos volt, de nem valami bátor, és hát nem is valami szép.
-Ja. Ez igaz.
Láttam Koudai, a basszerosunk eléggé gondolkodik.
-Te mind gondolkodsz ennyire?
-A spanyol csajnak szerintem mindenképp mennie kell, olyan volt a tekintete, mintha meg akarna ölni minket. Az a hosszú fekete-kék hajú lány szerintem aranyos volt, de nagyon alacsony, ki se látszik a földből. Viszont az a magyar. Háááát szerintem neki adni kéne egy esélyt. Aranyos is, szép is, nem túl alacsony, nem túl magas, és normális... így első benyomás alapján. -Igen, ő szimaptikus volt számomra is. — Jelentette ki komolysággal Kuina. — Viszont magyar, de az arcfelépítése olyan mintha innen származna. Hogy is hívják? — Gyorsan megnézte a papírt. — Lótusz. Nem mindnennapi a neve az egyszer biztos. És ha jól látom az inteligenciája sem. Mindössze 15 évesen angol nyelvvizsga, ráadásul középfokú... tud valamit.
-Kuina, honnan veszed, hogy nem hazudik? — Kérdeztem tőle. — Ezek a lányok mesterien értenek a hazudozáshoz, és bármit képesek megtenni, hogy elérjék a céljuk.
-Nem tudom, én nem úgy láttam mintha hazudott volna.
-Egy hátránya van. — Szólalt meg Koudai. — Még diák.
-Na igen. Ez gond lehet.
-Szerintem döntsünk aztán szóljunk nekik.

Lótusz pov

Tanultam kb 20-30 perc múlva kijött a vén pali. Elmondták kiket küldtek el Royz tagjai. Meglepett, de én maradtam. Meg még 3 japán csaj. Elvezettek minket egy hát egy ilyen esküvői ruhaszalon szerűségbe. Rengeteg ruha volt ott. Egy olyan ruhát kellett kiválasztanunk, ami szerintünk jól állt nekünk, majd felvenni. Ezután gyorsan sminkeltek és megcsinálták a hajunk. Mindenki kezébe nyomtak egy csokor vörös rózsát. Ezután egy másik terembe vezettek minket, ahol egy fotós várt minket. Gondolom amelyikünknek a legjobban áll a választott ruha, meg amelyikünk a legszebb az úgymond "nyertes". Gyorsan megcsinálták a képeket a 3 csajról, majd én jöttem. Na ez csak menni fog, ha egyszer ez az egyik szakmám.
-Rendben. Had lássunk valami igazán gyönyörűt. Valami olyat ami egy igazi szépséghez illik.
Bevetettem egy olyan pózt ami jól áll nekem, és reménykedtem.
-Ezaz, még egy pár ilyet.
Pózoltam mikor milyen kellett. A legjobban az ment amikor érzelem mentesnek kellett lennem, mégis aranyosnak, de egy minimális félelmet mutassak. Könnyen ment. Amikor végeztem le mosták a sminkem, és a ruhám is vissza cseréltem, az utcai ruhámra. Ezután kint váram a teremben, a másik 3 lánnyal.

Subaru pov

-Huuuuu. Ők aztán megdolgoztatnak minket. — Jelentettem ki miközben nézegettem a képeket.
-Igen, de azért lehet dönteni. Pléldául Mimiko, hát szép lány, de nagyon bizonytalan. És a testtartása is inkább emlékeztet a higanyra, mint egy lányra. — Jelentette ki Kazuki.
-Ebben egyetértek. Tehát Mimiko nem. Hát Miu ő... őt valahogy kövéríti a fehér.... minden nézőpontból. — Szólalt meg Koudai.
-Ez teljesen igaz. Akiko vagy Lótusz? — Kérdeztem.
-Akiko. — Mondta Tomoya.
-Lótusz. — Mondta mellettem Kazuki.
-Lótusz. — Jelentette ki teljesen biztosan Koudai.
-Szerintem legyen Akiko. — Meglepett Kuina válasza. Azt hittem Lótuszt fogja várni. — Subaru. Te mit mondasz?
-Szerintem Mimikót és Miut küldjük el. A másik két lányon meg. Nem tudom. Mind a ketten nagyon szépek. Vagy tudjátok mit? Akiko és Lótusz telefonszámát lejegyezzük. Aztán majd felhívjuk, hogy melyikőjük lesz benne a klipben, és melyikőjük nem.
-Ez is egy megoldás. — Értett velem egyet Tomoya.
-Rendben. Akkor ezt...
-Várjanak uraim. Ne olyan gyorsan. — Szólalt meg a menedzserünk.
-Mi a gond?
-Annyi ideig húzni akarjátok? Ki fognak futni az időből. — Figyelmeztetett minket.
-Subarunak nem fog addig tartani. — Nyugtatta meg a menedzsert Kuina.
-Biztosan. Maximum ma vagy holnap estére meglesz. Sőt én fogom felhívni őket. — Jelentettem ki magabiztosan.
-Rendben. Ezesetben. — Kiment és szólt a lányoknak. — Mimiko és Miu-chan. Maguk haza mehetnek. Akiko és Lótusz-chan. Ha kérhetném önöket, fáradjanak be.

Lótusz pov

Nem tudtam miért, kellett bemennem, de bementem. Elkérték a lakcímem és a telefonszámom, majd elmehettem haza. Ahogy illett elköszöntem és elindultam haza. Ránéztem az órámra. Este 6 óra. Vártam a vonatra, és mellettem megállt valaki. Ránéztem, és Kuina állt mellettem. Ő nem vett észre, meg nem kezdek el ott beszélgetni vele. Megérkezett a vonat és felszálltam. Sikerült leülnöm ablak mellé. Szeretek az ablak mellé ülni. Néztem ki az ablakon és gondolkodtam, majd valaki hozzám szólt.
-Bocsátat Lótusz-chan, szabad lesz a hely melletted?
Oldalra fordítottam a fejem. Kuina állt mellettem a válaszra várva.
-Temészetesen. -Válaszoltam.
-Köszönöm. — Leült, majd elővette a fülhallgatóját és a telefonját, majd elkezdett zenét hallgatni, de elötte még megkérdezte meddig megyek.
-A 7. megállóig.
-Akkor egy helyen fogunk leszállni. Lótusz-chan. Hazkísérhetlek?
-Igazán nem szügséges.
-Más lány bele egyezne azonnal.
-Én nem olyan vagyok mint a többi lány. Én nem olyan vagyok, hogy "Jaj! Kuina-san a Royzból hazakísérne. Igent mondok és ezzel fogok dicsekedni az ismerőseimnek!" Én olyan vagyok, hogy hát tisztelem önöket így... —itt közbe szólt.
-Bocsáss meg, hogy a szavadba vágok, de kérlek tegezz. Csak 4 évvel vagyok idősebb nálad. — Nagyon kedvesen beszélgetett velem.
-Rendben. Köszönöm. Szóval tisztelem a munkátok, így téged is. De ti is emberek vagytok. Nem tudom, hogy ezért miért kéne azonnal igent mondanom, meg miért kéne hasraesnem?
-Tetszik ez a hozzá állás. Most újra felajánlom. Haza kísérhetlek? Nem fogadok el nemleges választ.
-Akkor igen. — Ezen nevettünk egy kicsit, majd leszáltunk és elindultunk haza.

Amikor oda értünk az öt emeletes panelház elé, akkor elköszöntem tőle.
-Nagyon ne köszönj el. Én is itt lakom.
-Tényleg? Hányadik emelet?
-Ötödik.
-Akkor lehetséges hogy szomszédok vagyunk, csak mindig elkerültük egymást?
-Lehet. Hát bármi megeshet. — Felmentünk, majd el kísért a lakás elé. — Akkor igen. Szomszédok vagyunk.
-Igen. Viszont nekem most mennem kell. Össze szedem a cuccaim és megyek ismerősömhöz... a város másik végébe. Úgymond "elzavartak" ma itthonról.
-Hogyhogy?
-Barátnőm pasijának a szülei ma jönnek. És barátnőmék nem szeretnék, ha itthon lennék.
-Hívd fel a haverod, hogy nem mész.
-Mert?
-Átjössz hozzám.
-Köszi. Nagyon rendes vagy, de ott kéne aludnom nála.
-Hát most... van vendég szobám. Nem foglak bántani sehogyan, meg nem is mernélek bántani.
-Nem is tudom... — Bizonytalanodtam el.
-Ha attól félsz, hogy bárki megtudja, akkor nyugi. Nem fogja megtudni senki. Meg most momentán szivességet teszek neked. — Mondta kedvesen.
-Hogyan?
-Nem kell át menned a város másik végébe, és így nem fognak a szádhoz meg az orrodhoz olyan szar rongyot nyomni, hogy elájulj, így nem fognak megölni, vagy megkínozni, vagy megerőszakolni, vagy fogva tartani és úgy mindenféle szörnyűségeket csinálni veled. — Magyarázta meg kedvességét.
-Ennyire ne nézz gyengének meg szánalmasnak.
-Tudom milyenek az itteni emberek. Csak segíteni akarok. — Próbált meggyőzni. Rövides gondolkodás után beadtam a derekam.

Gyorsan bementem a lakásba és összeszedtem a cuccaim. Szeretek belépni a lakásba. Mindig olyan jó süti illat van... vagyis volt nálunk. Most, mióta itt lakik Taka, azóta mégjobb ilatt van. Ugyanis a süti illat mellé férfi spray, és kölni. Mégha Taka nem is az én pasim, mindig jó... valahogy megnyugtató az, higy van a lakásban egy férfi nemű egyén, és nem nekem kell mindig kimennem ha úgy halljuk, hogy betörtek hozzánk. Igen. Tanultam harcművészetet is. És ha bármi volt mindig nekem kellett elintéznem. De Taka érkeztével ennek vége lett. Szóval mondhatni hálás vagyok neki. A másik amiért szeretek otthon lenni, azok a falak. Olyan jó érzés. Olyan nyugtató, mégis felpezsdítő. Meleget árasztó, de hűsítő falak közt sokkal jobb. Na és a bútorok... Fehér és fekete színű bőr kanapé és fotel piros színű pléddel. A kanapéhoz és a fotelekhez kaptunk a színű párnákat. Mi általában úgy szoktuk, hogy a fekete fotelokra a fehér párnákat, a fehér kanapéra pedig a fekete párnákat, de ez most nem így volt. Gondolom Taka szülei miatt. De jó, hogy nem leszek itthon. Így ez nem tud zavarni. Be mentem a szobámba. Bár kint rend uralkodik amit néha én tartok fent, néha Loretta, néha pedig Taka... igazából attól függ, hogy ki takarított. De mindegy. Szóval a szobám ezzel ellentétben csak szeretne hasonlítani a rendre. Mármint nem az. tényleg rend van, de csak a szekrényem elöttig. Amögött van, hát nem is mögötte, hanem a falam meg a szekrényem közt, de oda van ledobálva az ágynemű huzatom, meg a lepedőm, és azok alatt egy babzsák fotel. Az ágyam olyan, mint a régi japán házakban. Tehát 1-2 matrac a földön, és nagyon kényelmes. A falamat bandás poszterek és zászlók díszítik, valamint azok a motívumok, amiket a falamra festettem. Nem nagy a szobám, de én meg a kiscicám elférünk benne. Szóval az így jó. Amúgy kutyás vagyok, de a macskára jobban tudok időt fordítani, mivel a nap nagy részét átalussza, meg lustálkodik. Szóval a macska az az állat amit nekem találtak ki. Amúgy még nagyon kis kis cica. Tehát tényleg. Úgy hoztuk el, hogy az anyjától már el lehetett szakítani, mert ahoz már elég nagy volt. Mégis akkor a macska mint a tenyerem az ujjaimmal együtt véve. A neve pedig Ocsa. Tehát zöld tea. Miért lett ez a neve? Igazából nem tudom. De tetszik ez a szó. Meg a jelentése is. És szeretem a zöld teát... igen... a macskám a kedvenc italomról neveztem el. Ez egyátalán nem fura... Összepakoltam magamnak és kimentem, Taka éppen terített, én meg oda mentem segíteni neki.

-Lótusz. Kinél leszel este? — Kérdezte Taka.

-Egy ismerősömnél.

-Rendben. Akkor majd olyan dél fele hazajöhetsz. — Hát...... bazdmeg.

-Köszönöm, hogy megengeded. — Mondtam nem valami kedvesen.
-Nyugi. Neked is marad kaja. Kivéve, ha ott reggelizel. — Ezzel most nagyon megszerettelek. Mármint bírom Takát. Nagyon jól elvagyunk, meg tényleg, Loretta, Taka és én mintha egy családot alkotnánk. Bevallom én is szoktam ölelgetni Takát, meg szeretem mint egy barátot, meg ha találkozunk, vagy valamelyikünk hazaér még puszit is szoktunk adni a másiknak, de Loretta tud erről, de nem féltékenykedik, meg engem sem utál. Miért? Mert tudja, hogy sosem "lopnám" el a barátját, és tudja, hogy Taka sem csalná meg őt soha. Szóval ja. Megvan a béke az otthonban.
-Hát.... bazd meg..... — Mondtam, nem sértően, majd nevettem mire ő is nevetett. Ekkor Loretta jött ki a konyhából és megölelt. Hat év ismerettség után ( amiből négy suli, kettő pedig az, hogy lakótársak vagyunk) már eléggé olyan nekem mintha a nővérem lenne. — Szia Lorettaaaaaaa..... — Én is megöleltem.
-Mész ma pasizni?
-Nem terveztem.
-Oké. Akkor nem tudom hol, vagy kinél leszel ma, de érezd jól magad a társaságában. Szia. — Mondta, majd ismét megölelt és elengedett.
-Szia. — Viszonoztam az ölelését, majd elengedtem.
-Tőlem is elköszönsz ugye? — Takára rá jött az öt perc.
-Hát hallod nem. — Mondtam nevetve, majd megöleltem. — Szia. — Miután viszonozta ölelésem elengedtük egymást és én kimentem a bejárati ajtón, majd ezután bekopogtam a szomszédba.

Royz:

Hello!

Sziasztok! Fekete Lótusz vagyok. 20 éves magyar lány. 2 éve tanulok Japánban, egy nagyon erős suliban, ahova ösztöndíjjal járok. Nincs túl sok barátom... meeeeeeg inkább a fiúkkal vagyok jóban. A legjobb barátom Aguri. Egy suliba, egy osztályba járunk, és nagyon jóban vagyunk. Néhány infó rólam.

-Utáltam tanulni. Mindig. De valahogyan mindig 4-es, 5-ös tanuló voltam.
-Szeretek énekelni.
-Tudok játszani elektromos gitáron, és akusztikus gitáron.
-Az anyanyelvemen kívül még angolul és japánul beszélek.
-Tanulok svédül.
-15 évesen tettem le az angol középfokú nyelvvizsgát. (K*rva nehéz volt)
-14 évesen 167 cm voltam. Mostmár kb 171 cm lehetek.
-Magyar részdmre nagyon hasonlítok egy ázsiai nőre. Csak a magasságom tér el.
-Modelkedni is szoktam.
-Cosplayer vagyok.
-Kevert a hétköznapi stílusom. (Visual Kei és Oshare Kei)
-Szeretem a Jrock és VK meg OK bandákat, de legfőképpen a Visual Kei bandákat.
-Eléggé őrült vagyok.
-Kicsit hülye vagyok, de erre büszke! XD
-Szeretek koncerteken lenni, és a kedvenc bandáim turnécuccait hordani.
-A rajzolás pedig a zenével együtt az életem.

Nagyjából ennyi rólam :)

Köszi, hogy benéztél :D remélem még máskor is jársz majd erre :D

(A képen én vagyok.)