IV. Fejezet: A PV forgatásának első napja

A kihallgatóban ültem. Tappancsok a halántékomra rakva, és az ujjam egy pulzus mérőben, a felkaromon edig vérnyomás mérő díszelgett. Nem tudtam mi lesz, próbáltam nyugodt maradni.
-Volt már kihallgatáson?
-Igen.
-Ilyesmi ügyekben?
-Nem.
-Rendben. Akkor vásárolt kábítószert valaha is, a gyanúsítottól?
-Nem.
-És valaha vásárolt kábítószert?
-Nem.
-Fogyasztott valaha?
-Nem. - Nem hazudtam semmiről, nem akartam, higy bármelyikünknek legyen valami baja.
-Értem. Kérem mondja el, hogy mi történt ezeken a képeken.
Elém rakott pár fotót.
-Agurit megkértem hogy vegyen nekem cigit.  Ő meg is tette, én pedig kifizettem neki. A következő képen rágyújtottam, majd felhívott az egyik barátom, aki meghívott egy buliba, és utána elmondott valami vicces dolgot, ami vele történt. Azon röhögtem. Majd a következőkön nem röhögtem, aztán megint. Néha rám jön a nevetés, és akkor elkezdek a nagy semmin nevetgélni.
-Mit tud arról, hogy a barátja kislányokat zaklat, és rajtuk akarja kiélni a szexuális életét?
-Én ilyenről nem tudok, de nem hinném, hogy ilyet tenne. Pláne azért, mert jelenleg is próbál bevágódni egy Kyotóban lakó lánynál.
-Rendben. Köszönjük.
Levették rólam a tappancsokat, majd miután megkapták a laboreredményt, és látták, hogy nem hazudtam elengedtek.

Mentem a vonatra, arra, amivel otthonról indultam volna. Ott is van megállója. Amint megállt a vonat felszálltam, és oda mentem egy fekete, tincsekben fehér hajú sráchoz. Megkérdeztem szabad-e a hely, rábólintott, hogy persze, majd a kezembe nyomott egy energia italt, csak néztem rá, hogy mi van vele. Miért nyomta a kezembe, hisz nem is ismerjük egymást, ezért vissza adtam neki.
-Úgy emlékeztem szereted. — Szólalt meg.
-Ki vagy te?
-Nem ismersz meg? — Kérdezte.
-Te vagy az Yuma? — Világosodtam meg hirtelen.
-Jaja. — Vissza adta nekem az energia italt.
-Régen találkoztunk. Mi a helyzet veled? — Yuma a Rabbi Star nevű visual kei banda gitárosa. A banda kezdete óta követem a munkásságuk. Legelőször Yumával ismerkedtem össze. Bekövetett twitteren, majd néha-néha pár szót váltottunk egymással twitteren. Ilyen apróbb dolgokat. Például amikor boldog újévet kívántunk egymásnak, vagy boldog szülinapot/karácsonyt, meg ilyen kisebb dolgokat.

-Semmi érdekes. Dolgozok, meg költözök. Azért vagyok most itt. — Válaszolta meg a fel nem tett kérdésem. — És veled?

-Én csak dolgozok. Valamikor össze kéne jönni. Bulizni, vagy csak iszogatni valahol. Amúgy még a régi lakásodban vagy, vagy már az újban?

-Már az újban, csak még festeni kell az egyik szobát. Nem tetszett a színe. Olyan rosszul éreztem magam benne. De majd amint készen leszek vele, akkor azonnal meg lesz a lakásavató, és ezt vedd meghívásnak. — Gondolom kacsintott, de nem láttam, mivel napszemüveget viselt.

-Értettem. Ha segítségedre lehetek bármiben, akkor csak szólj. — Ajánlottam fel a segítségemet.

-Aranyos vagy, de Satoval már megbeszéltük. Segíteni fog nekem a szoba festésben. — Jelentette ki mosolyogva. Jó, ha az embernek vannak barátai akikre számíthat. 

 Megszólalt a telefonom. Subaru hívott, hogy ma be kéne mennem, már kezdenék felvenni az MV-t.
-Subaru. Elméletileg ma interjúm lenne, meg fotózás, és dalfelvétel, de lehet, hogy elnéztem a napot. Vagy várjon csak. Hányadika is van?
-Ma 17-e van.
-Akkor elnéztem a napot. Persze. Megyek. Hányra menjek?
-Egy óra múlva legyél itt. Oké? Mivel jössz?
-Vonattal. És nem tudom oda fogok-e találni. Tehetségem van az eltévedéshez. Vagy egyátalán hova kell mennem?
-Ahol tegnap volt a casting. De ha szeretnéd, akkor kimegyek eléd. Nem fogsz legalább eltévedni.
-Nem szükséges. Útbaigazítást kérek, ha nem találom az épületet.
-Biztosan ide fogsz találni?

-Igen. — Nem vagyok én olyan, hogy mindenhova kísérgetni kelljen. Amit nem tudok hol van, azt megkérdezem az emberektől. 

-Nos akkor rendben. Akkor egy óra múlva. 

-Rendben. Viszont hallásra.

-Ha nem mondtam volna, akkor mondom, hogy nyugodtan tegezz. Volt egy tanárom akit tegezhetett az osztály, mivel tegeződve is lehet normálisan beszélgetni. De magázva is el lehet küldeni a másikat az anyjába. Szia.

 Letettük a telefont, majd még egy kicsit beszélgettem Yumával, aztán leszállt. Én még zenét hallgattam, majd nem sokkal később én is leszálltam, és elindltam

 Nos igen... eltévedtem. Oda mentem egy kedves öreg bácsihoz.

-Bocsánat uram. Jónapot kívánok önnek. Megtudná mondani, hogy merre találom a B.P.Records épületét? — Érdeklődtem. A tőlem telhető udvariassággal, és kedvességgel.

-Sajnálom kisasszony, de nem ismerem a környéket. Csak az unokáimhoz jöttem. — Válaszolt.

-Értem. Köszönöm szépen. További szép napot. Viszontlátásra! — Elköszöntem tőle, majd mentem tovább. Oda mentem egy ganguro lányhoz, Magyarországon ha valaki meglátott egy képet egy ganguro lányról, akkor ennyit mondott rá "Mi ez? Ganguro? Szóval, a ganguro azt jelenti, hogy japán kurva." Ezt így. Hát... engem nem zavar. Nem tud érdekelni, ha valaki ilyen. Ha így érzi jól magát, akkor csak nyugodtan. Meg úgy őszíntén van egy barátnőm aki ganguro lány, aki nagyon jófej. Mielőtt bárki elkezdené, nem a piroslámpás negyedben dolgozik. Éppen ellenkezőleg. Divattervezőként dolgozik, és nagyon jó a szakmájában. Csinált már nekem pár ruha tervet. Mind nagyon tetszett. Párat meg is valósítottam, aminek nagyon örült. Egyszer kiharcoltam, hogy az általa tervezett ruhában legyen az egyik fotózásom. Tehát oda mentem a csajhoz.

 -Helo! Megtudnád mondani, hogy merre találom a B.P.Records épületét?

-Szia! Persze. Mész egyenesen, majd a második saroknál befordulsz jobbra. Mész tovább egyenesen és 5 háztömb után be kell fordulnod balra, majd a kereszteződésnél egyszer jobbra.

-Köszi. Szia. — Elmentem, és hát kicsit nehézkesen, de oda találtam, és érdekes módon nem késtem el. Furcsának is találtam. 

 Már éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor megszólalt a telenonom. 

-Igen?

-Szia Lótusz, megint én vagyok. — Hallottam a vonal túlvégéről Subaru hangját.

-Szia. Ide értem az épülethez.

-Rendben, akkor most maradj ott, vagy ha fázol akkor gyere be az épületbe. Mindjárt lemegyünk, és elmegyünk a forgatás helyszínére. Berendeztek nekünk egy helyet. Most majd oda fogunk menni. — Nagyon kedvesen beszélt velem. Annyira szeretem, ha valaki ilyen. 

-Rendben. Megvárom magukat. Vagyis titeket. — Természetesen megkavarodtam, hogy most mit kell válaszolnom. 

 Erre Subaru nevetéssel válaszolt. Gondolom érezte, hogy megkeveredtem... nem is kicsit. De nem az, hogy kinevetett volna, csak egy kicsit nevetett, olyan volt, mintha aranyosnak talált volna.

-Nemsokára ott vagyunk. Szia. — Letette.

 Úgy tűnik, hogy csak ezért hívott. Na mindegy. Leületem a padra, és elkezdtem ott megvárni őket. Elővettem a telefonom, és bedugtam a fülhallgatóm a telefonomba, majd a fülembe. Elkezdtem zenét hallgatni, a tepefonomon elkezdtem twitterezni. 

Subaru pov

 Amint le érünk a földszintre láttam Lótusz-chant a bejárat elötti padon. Amint kiértünk hozzá felnézett, és köszönt nekünk, mi is köszöntünk neki. Ezután felállt és jött velünk a kisbuszba, majd miután mindenki beült elindultunk. Ezutá elkezdtem vele ismerkedni. Kérdezgettem, meg ilyenek.

-Mi a helyzet Lótusz?

-Semmi érdekes. Haverom bevitték a zsaruk, azzal a váddal, hogy pedofil, és drogot terjeszt. Engem meg megvádoltak azzal, hogy drogozok. Szóval kis vérvétel, meg hazugság vizsgálós vallatás, amin ma átestem. Legalább dolgozhatok veletek, és valami jó is történik a mai napban.

-Már várom, hogy együtt dolgozzunk. Figyelj, majd úgyis elmondanak mindent, hogy mit hogyan kell csinálni, de a nagyrésze annyi lesz, hogy ülnöd kell, álnod kell, és egy rózsákkal teli koporsóba belefeküdni, de mindvégig szépnek kell lenned.

-Értem. Mivel ez az egyik szakmám, ezért nem lesz nagy cucc végig szépnek maradni.

-De ez neked nehéz lesz ahogy most elnézlek. Mert te nem szép vagy, hanem gyönyörű. — Bókoltam neki. Legyen kicsivel több önbizalma... Na jó, ha egyszer gyönyörű, akkor gyönyörű, ennyi. 

-Köszönöm. — Elpirult, nagyon aranyos volt, ahogy elpirult, de ekkor azt vettem észre, hogy hirtelen az oldalához kapott.

-Mi a baj? — Kérdeztem mivel érdekelt, hogy mi is történt, hiszen tök jól elbeszélgetünk, most meg az oldalát fogja.

-Semmi gond. Csak beszorult a levegő, általában megtörténik. — Ezután elkezdett nyújtózkodni, hogy rendbejöjjön.

-Lótusz, biztos, hogy beszorult a levegő? — Kérdezte tőld Kuina.

-Igen, de már jobb. — Válaszolt neki a lány, miközben abba hagyta a nyújtózkodást. De ahogyan Lótusz nézett kedvenc gitárosomra, nem igazán tetszett, a banda érdekeit tekintve. Viszont Kuina sem átlagosan nézett rá. Mi történhetett köztük, és mikor?

Megérkeztünk a helyszínre, majd kiszálltunk. Nem tudom mi történhetett Lótusz, és Kuina közt, de a zenekarnak biztos nem tesz jót. 

 Azonnal elmentünk az öltözőnkbe, és Lótuszt is elvitték öltöztetni, meg kisminkelni, és a haját megcsinálni. Nem sokkal késöbb kimentünk, a helyszín tökéletesen be volt rendezve. A vörös függönyök, a rózsák a padlón, a koporsó tele rózsákkal. A hangszerek is tökéletesek voltak, és az például egy különlegesség volt, hogy Kuinának, egy üvegből készült gitáron kellett játszania.

 Míg Tomoya egyből beült a dobok mögé ellenőrizni, hogy hogy vannak hangolva, addig Koudai a basszuson ellenőrizte a hagokat, Kazuki pedig a telenonján bonyolított le egy beszélgetést valakivel, majd ekkor előjött Lótusz, mind megláttuk, és mind meglepődtünk, olyan gyönyörű volt. De erre a gyönyörű jelző már kevés volt. Ő már mesebeli hercegnőnek tűnt azzal a ruhával. Bár be kell valanom, nekem jobban tetszett amikor kevesebb smink volt rajta, de így is nagyon jól néz ki. Nem azt mondom, hogy elkezdett tetszeni nekem, mert hülyeség lenne, de az ahogy ott állt, amilyen gyönyörű volt, egyfajta vonzódást éreztem felé. 

 

Kuina pov

 Azta Lótusz tegnap is ilyen gyönyörű volt, vagy csak most? Mert ha csak most, azt sem bánom, de ha tegnap is, akkor viszont kellene egy szemüveg, mert olyan vak vagyok, hogy nem vettem észre. Emlékszem reggel amikor megláttam, még aludt, de olyan nyugodt volt az arca, hogy nem is egy lány jutott róla az eszembe, inkább egy angyal. Olyan hallkan szuszogott, és annyira kicsi levegőket vett, hogy nem lehetett látni, hogy mozog-e a háta vagy a mellkasa. Vagy a válla egy picit megemelkedett-e, mivel az oldalán aludt. Bevallom, reggel egy ideig néztem, azt ahogyan alszik, lecsúszott róla a takaró. A pizsamafelsője pedig felcsúszott rajta. Láttam a kötését a kötést, ami a golyólövést fedte. A lövés, ami ha 1 mm-el jobbra ment volna, akkor a húsába hatol a töltény. Így szerencsére, csak megsebesítette, de az is eléggé vérzett. Valamint felfedeztem rajta egy vágást közvetlen a kötés alatt. Talán műtötték, és az a helye. Nem mondott senki semmit gondoltam megszólalok én.

 -Nahát Lótusz. Nagyon szép vagy. Nagyon jól áll neked ez a ruha. — Én csak őszínte voltam vele.

-Tényleg? Köszönöm. — Kicsit elpirult. De szerintem ez azért volt, mert a teremben is eléggé meleg volt.

-Lótusz. Igazán lenyűgöztél most a megjelentéseddel. — Mondta neki Subaru, majd finoman megfogta, egy kicsit megemelte a lány kezét, majd lehajolt és megcsókolta a lány kézfejét, mire mindenki nevetett. Subaru már csak ilyen. Mondjuk Subarutól még vicces, Kamijotól már másként nézne ki.

Lótusz pov

 Még sosem voltam ilyesmi forgatáson. Most majd talán jobban megismerem a srácokat. Subaru úgy jelent meg, mint egy igazi vámpír. Mármint nem a Twilight-os buzis vámpír. Hanem mintha... egy pillanat, mintha egy ilyen vámpírt már láttam volna. De azt hogyan, ha csak most látom először így Subarut? Elegáns, megvan benne az a viktoriánus stílusú vámpír, de mégis modernebb volt. Meg az összes többi tag is. Nem értettem, hogy mi történik, de biztos... 

 Először Subarut hívták, majd a banda többi tagját. Felvették őket egyenként, majd együtt. Ezután engem hívtak ahhoz, a pár jelenethez amiben benne vagyok, végül Subaruval is felvettek. Jó volt a forgatás. Viszonylag gyorsan megvoltunk. Na jó igazából ma csak a felét vettük fel. Holnap pár jelenetet újra meg kell ismételni. 

 A munkaidő végén le lett mosva a sminkem, és visszavehettem a normális ruhám. Mivel a hajamat nem tudták megcsinálni, ezért a parókát levették a fejemről, majd ezután megigazítottam a hajam. 

 Amint végeztem bent, azonnal kimentem a közeli vasútállomásra, ahonnan ment a vonatom. Igaz át kell szállnom, de megy... Pontosabban, csak mentem volna, de egy kéz elkapta a felkarom, mire én azzal válaszoltam, hogy az illetőt ököllel gyomorszájba vágtam... Nem volt jó ötlet, mivel az oldalam, ezután valószínűleg mégjobban elkezdett vérezni, és Subarut ütöttem gyomorszájon.

 -Jaj! Subaru, ne haragudj! Azt hittem egy bűnöző vagy. — Mondtam megbánóan. Tényleg nem akartam bántani őt.

-Semmi gond Lótusz! Megijesztettelek ezek szerint. Legközelebb majd szólok, nem a hátad mögül kapom el a karod, mert nem szeretnék még egy ilyet kapni. 

-Tényleg nagyon sajnálom. — Ismételtem el a bocsánatkérésem.

-Ugyan, borítsunk rá fátylat. Nem lenne kedved velünk jönni? Elviszünk oda ahhol laksz.

-Egy ember, akit még csak most ismertem meg, felajánlja nekem, hogy egy kisbusszal ő és még nem tudom hányan, hazavisznek..... köszi, de inkább nem. — Nem akartam elfogadni, annyira nagyon nem bízom bennük. 

-Rendben. Akkor elkísérhetlek haza?

-Ha van fölös pénzed a Kyodoba tartó vonatra, akkor felőlem rendben.

-Kyodo.... Egyszer majd meglátogatlak.

-Te merre laksz Subaru? — Kérdeztem tőle, kíváncsi voltam milyen közel van, a jelenlegi tartözkodási helyünkhöz, Shibuyához. 

-Én Meguroban lakom. 

 Meguro.... 5 percre van innen vonattal, és 40 percre van innen gyalog. Nagyon közel lakik. Hát igen..., aki megteheti. Én sajna nem, de ezek szerint ő igen. 

-Akkor most sajna nem. Lehetséges, de majd egyszer mindenképp meglátogatlak, és megnézem hol, és hogyan élsz. Ha belegondoloo, akkor még nem is jártam Kyodoban.

-Rendben. Akkor majd ha jössz, addigra csinálok sütit. Tényleg, most is van otthon csokis keksz. — Nem tudom miért gondolkodtam hangosan. Ekkor megjelent Kuina, szinte a semmiből. Na jó, a semmiből nem. Biztosan csak nem figyeltem, amikor jött. 

-Sziasztok! — Köszönt ránk kedvesen, jó nagy mosollyal.

-Csá Kuina! — Köszönt neki vissza Subaru, majd pacsiztak, és öklöztek egyet.

-Szia Kuina! — Viszonoztam a kedves mosolyát.

-Hogy ne csak én kapjak édességmérgezést. — Mondta, miközben a kezembe nyomott egy fehércsokis KitKat-ot. Erre én kérdő tekintettel néztem rá. Nem értettem miért a KitKat, és miért mondta azt, hogy "édességmérgezés". 

-Köszönöm, de...

-Azért kapod, mert ma tökéletesen teljesítettél a klipforgatáson. Szerintem a legjobban választott a csapat. Gyönyörű vagy! Tökéletes ehhez a kliphez. 

-Kö-köszönöm. — Pirultam el, miközben elraktam a csokit a táskámba. 

-Melyik vonattal mész haza? — Kérdezte tőlem Kuina. Gondolom ő is azzal megy.

-Azzal amelyik fél óra múlva indul..... és még ki is kell érnem rá. Ha jól tudom innen az állomás egy 10-15 perc.

-Rendben, akkor szerintem megyek azzal én is.

-Oké.

 Subaru csak értetlenül nézett ránk. De azt hitem, hogy csak azért, mert nem tudja, hogy ugyan ott lakunk Kuinával.

-Kuina, Lótusz.... ti egy pár vagytok?

 Jappary. Itt lepődtem meg legjobban.

-Nem.... — Felelt neki Kuina

-Ja. Akkor jó. Akkor csak valamelyikőtök lakhelye útba esik, ezért egy vonattal mentek? — Tette fel az újabb kérdést.

-Subaru. Lótusszal szomszédok vagyunk. — Nyögte ki végül Kuina.

 Subaru nem igazán lepődött meg. Szerintem számított rá. 

-Szerintem mi megyünk. Vigyázz magadra Subaru! — Köszöntem el tőle, majd Kuina is, és elmentünk a vonatra.

 A vonatra felszállva leültünk egymás mellé. Én csak annyira emlékszem, hogy bealudtam.

Kuina pov

 Néztem a telefonom kijelzőjét, twittereztem, majd azt éreztem, hogy valami a vállamon van. Lótusz elaludt, valószínűleg a vállam lett a párnája. Majd felébresztem, ha odaértünk. Fárasztó napja lehetett. De az sosem baj, ha egy nap tartalmasan fárasztó. 

 Hirtelen megszólalt a lány telefonja. Amire felébredt és felvette.

 -Igen? 

-....

-Oké.

-....

-Ja.

-....

-Persze.

-....

-Hamarossan....

-....

-Persze. Szia.

 Amint letette vissza aludt. Szerintem észre sem vette, hogy nekem dőlt. Nekem tetszett, szeretem, ha egy lány alszik rajtam. 

Az a sokat emlegetett Subaru: